Gazdasági jog, 1940 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1940 / 2. szám - A magyar árellenőrzés rendszere
107 Magyarországon az árellenőrzésre, illetőleg árszabályozásra vonatkozó rendelkezések végső alapja az 1931:XXI. te. (meghosszabbítva legutóbb az 1939: VIII. tc.-kel) 2. §-ában foglalt az a felhatalmazás, hogy a minisztérium „rendelettel magánjogi és eljárási, úgyszintén törvényhozás hatáskörébe tartozó egyéb rendelkezéseket is tehet". E törvényben foglalt felhatalmazás alapján csak két év múlva került sor, egyelőre szűkre szabott keretek közt az árellenőrzés bevezetésére. A kormány az 1200/1933. M. E. rendelettel a ker. min. kebelében felállította az Árelemző Bizottságot az 1931:XX. tc. „hatályosabb végrehajtásának biztosítása céljából". A bizottság elsődleges feladata e rendelet szerint az volt, hogy árkérdésekben szakértői véleményt adjon a kereskedelemügyi miniszternek, illetőleg a bíróságnak vagy egyéb hatóságnak és a kartellbizottságnak, amellyel szorosan együttműködött. A két bizottságnak közös elnöke volt (1936 febr.-tól kezdve az 1400/1936. M. E. rend. értelmében a K. K. M. volt jogosult elnökét kinevezni) és a kartellbizottság az őt érintő ügyek tárgyalására szavazati joggal bíró képviselőt küldhetett. Az említett feladatok mellett az Árelemző Bizottság hatáskörébe tartozott a kartelitörvény 6. § alapján elrendelhető ellenőrző vizsgálat lefolytatása, illetőleg a békés egyeztetés. A kartellmegállapodás alá nem tartozó árukra vonatkozó árelemzés, ellenőrzés és egyeztetés ugyan kezdettől fogva szintén a Bizottság hatáskörébe tartozott, de erre nagyobb mértékben csak akkor került sor, amikor a 7450/1936. M. E. rend. a Bizottságnak az ehhez szükséges hatáskört biztosította. A rendelet az érdekelt vállalatokat, iparosokat és kereskedőket általános adatszolgáltatásra kötelezi, a Bizottságot pedig felruházza az árelemző vizsgálat lefolytatásához szükséges azzal a joggal, hogy az indokolatlan áremeléssel gyanúsított vállalat üzletvitelét, könyveit, más iratait betekintheti, alkalmazottait kihallgathatja. Ha a vizsgálat során bebizonyosodik az indokolatlan áremelés és a leszállítás érdekében folytatott tárgyalások — amelyeket a minisztérium helyett megbízásból a Bizottság is lefolytathat — nem vezetnek eredményre, a kereskedelmi miniszternek joga van adó-, vám-, vagy más kedvezmények elvonására, a közszállításból való kizárásra, iparűzési jog elvonására, vagy más iparrendészet vagy fuvardíj szabás körébe eső rendszabály foganatosítására, esetleg vámpolitikai büntető intézkedések alkalmazására. Ezek a rendelkezések erősen szélesítették a Bizottság hatáskörét és izmosították az intézmény közgazdasági szerepét, de az árkérdésben az irányítás ezek után is a kereskedelemügyi minisztérium kezében maradt. A minisztériumoktól független árellenőrző szervezet végleges fonná ját a 2220/ 1938. M. E. rend. adta meg, amellyel a kormány a Bizottságot a beruházási programm végrehajtásával kapcsolatban átszervezte. Élére ekkor kormánybiztos került és az egész intézményt, mint a kormány árpolitikájának közigazgatási szervét, a közgazdasági miniszter felügyelete alá helyezték. Az említett alaprendelet a kormánybiztosnak megadta, mindazokat a jogokat, amelyekkel a Bizottság rendelkezett: az adatgyűjtés, ellenőrzés és vizsgálat jogát és hatáskörét kiterjesztette azzal, hogy a Bizottságnak biztosított ellenőrző és véleményező működésen kívül a kormánybiztos ettől kezdve már saját hatáskörében szabhatott meg tájékoztató és legmagasabb