Gazdasági jog, 1940 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1940 / 2. szám - A biztosítással foglalkozó egyesületekről. 2. [r.]
96 A biztosítással foglalkozó egyesületekről (Folytatás) Közrendészeti biztosítási jogunk annak ellenére is, hogy az 1923: VIII. tehén és az ezzel kapcsolatban kiadott kormányrendeletekben rendszeres szabályozásban részesült, korántsem mondható sem teljesnek, sem olyannak, amely mentes lenne minden kétségtől és homálytól. Különösen tisztázásra szorul a biztosítással foglalkozó egyesületeknek az ügye. Az ily biztosítási egyesületek tekintetében mindent összevéve a jogi helyzet az, hogy a felügyeleti szabályok értelmében az ily egyesületek a Felügyeleti Hatóság (F. E.) alá tartoznak, amelynek joga és kötelessége azokat ellenőrizni és a célnak megfelelő törvényes keretek között mozgó tevékenységük biztosítása érdekében szükséges intézkedéseket megtenni. V. Vitás lehet azonban az, vájjon az új felügyeleti szabályok uralma alatt is akként áll-e a helyzet, hogy biztosításszerü tevékenységet az egyesület egyéb társadalmi tevékenysége mellett is folytathat, miként — mint fentebb láttuk — az 1923. év előtti időben volt a helyzet, vagy pedig úgy, hogy a biztosítással foglalkozó egyesület ebbeli tevékenységén kívül egyéb, tehát társadalmi tevékenységet nem folytathat. Ez a kérdés éppen egyike azoknak, amelyeket a törvényben kapott felhatalmazás alapján kibocsátandó rendelet lesz hivatva rendezni. Nézetem szerint az a körülmény, hogy a fennálló jogunk szerint az egyesületet is — legalább is egyelőre — mint a kölcsönös biztosítás törvényesen elismert formáját kell tekintenünk, továbbá, hogy a biztosító magánvállalatok a vállalat tárgyát alkotó biztosítási ügyleteken és a díjtartalék elhelyezésével kapcsolatos ügyleteken kívül más ügyletekkel a F. H. engedélye nélkül nem foglalkozhatnak, arra látszik utalni, hogy ezt a következtetést a biztosító egyesületek tekintetében is le kell vonnunk, s hogy ehhez képest a biztosító egyesület nem folytathat társadalmi tevékenységet és az egyesület ügykörét alkotó biztosítás-tevékenységen kívül csak olyan ügyletekkel foglalkozhat, amelyeket az egyesület vagyonának gyümölcsöző elhelyezése tesz szükségessé. A tényleg létező helyzet ennek a kívánalomnak tudomásom szerint nem felel meg, ami kitűnik a belügyminiszternek 1935-ben 159.113. és 160.185. sz. alatt kiadott rendeleteiből is, amelyek hangsúlyozzák, hogy nem kívánnak gátat vetni a hasznos társadalmi mű-