Gazdasági jog, 1940 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1940 / 2. szám - Az ipari tulajdonjogok elhelyezése a jog rendszerében

93 melés adja további, a jog szempontjából való legfontosabb megegyezést az úgynevezett ipari tulajdonjogok között, tudniillik, hogy kivétel nélkül átruházhatók! A személyiségi jog köréből való messzi, a legtöbb esetben az egész emberiségre való kihatás és az általa termelt nagy érték eredményezi azt, hogy a jognak el kell ismernie a személytől való elválaszthatóságukat és ezzel az átruházhatóságukat. A személyiségi jogoknak természetes és így alapvető tulajdonságuk, hogy a személyhez tapadnak és attól el nem választhatók. Az ember az élethez, a becsülethez, a szabad hivatás választásához stb.-hez való jogát nem szakíthatja el ő magától és nem bocsáthatja áruba! Az ipari tulajdonjogok azonban nemcsak azt érték el a jog területén, hogy teljes elismerésben részesültek, hanem ki kellett verekedniük maguknak azt a kivételt is, hogy szabadon átruházhatók legyenek. Ez a harc nem volt könnyű és sok tekintetben még ma is áll ama korlátok ellen, amelyek még fennmaradtak, mint pl. a védjegynek csak a vállalattal, a cégnek csak az üzlettel való átruházhatósága, a találmány védelemnélkülisége a bejelentés előtt, aminek magának a találmánynak az átruházhatósága lesz a következménye, stb. De kétségtelen az, hogy mind olyan személyiségi jog, amelyik szinte szabadon elválaszható a személytől és szabadon átruházható. És e szempontból teljesen helytelen az a sok helyen található egyszerű és semmit mondó megkülönböztetés, hogy vannak olyan személyiségi jogok, amelyek elválaszthatók a személytől és olyanok, amelyek el nem választhatók attól. Mert ezzel szemben a valóság az, hogy csak az úgy nevezett ipari tulajdonjogok az elválasztható személyiségi jogok, és hogy ennek nem az a magyarázata, célja és oka, hogy vannak olyanok és vannak ilyenek, hanem épen ellenkezőleg vannak eredeti, az ember személyében bennlévő és örökké bennmaradó és a fejlődésből lényegileg kizárt személyiségi jogok és vannak olyanok, amelyek a személyiségi jog köréből ugyan, de messze kisugároznak, kihatnak, az embertársak előtt konkrét formát öltenek, értékeket termelnek és ezzel lehetővé, majd a forgalomban való kifejlődésükkel parancsoló követelménnyé teszik, hogy a személyiségtől elválaszthatók és átruházhatók legyenek. Munka, értéktermelés, fejlődés, társadalmi és forgalomszervezés, tehát állandó mozgás eredményei — szemben azokkal a személyiségi jogokkal, amelyek önmagával az emberrel adva vannak, változatlanok és soha meg nem mozdulnak, sem az embertől, sem tovább, előre. Nem az a helyes felosztás tehát, hogy a személyiségi jogok úgy oszlanak meg, hogy vannak, amelyek el és amelyek nem választhatók el, hanem