Erdélyrészi jogi közlöny, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1915 / 11. szám - A Ppé. (1912: LIV. t.-c.) köréből - Sommás visszahelyezés egy templomi székbe

50- oldal. Erdélyrészi Jogi Közlöny 11- szám Az egyik görögkeleti egyházközségben a templomi székek a hivek között nyilvános árverésen adattak bérbe. Az egyházközség egyik tagja, elvált nejét eltiltotta ama templomi szék használatától, amelyet eddig részére bérelt, miért is az elvált nő a kir. bíróságokhoz fordult férje ellen sommás visszahelyezési keresetevei. A járásbíróság a keresetnek helyt adott, a törvényszék azt elutasította. Felülvizsgálatnak nem volt helye. Eddig az eset. Jogászi körökben ez eset nagy vitákra adott alkalmat. Voltak, akik így okoskodtak. Ha az egyház a templomi ülések használatát nyilvános árverésen értékesiti, akkor ezek az ülések közforgalmi tárgyat képeznek és a használat körüli vitás eset'k a királyi bíróságok hatáskörébe tartoznak. E vélemény tarthatatlanságát akarjuk kimutatni. Mindenek előtt meg kell jegyeznünk, hogy sem a görögkeleti egyház egyetemének szervezeti szabályai, sem a kérdéses egyházközség statútumai a jelen esetre vonatkozó rendelkezést nem tartalmaznak és igy tisztán a jog segédeszközeire vagyunk utalva. Általános jogi elv, hogy mindazon testületek és egyesületek belső, azaz a tagoknak egymás közti viszonyai, ha e testületek és egyesületek önkormányzati joggal vannak felruházva, az e célra felállított szervek elé tartoznak. Az autonómia fogalma már eleve is kizár minden idegen beavatkozást annak belső ügyeibe mindaddig, a mig az autonómikus testület a saját hatáskörét át nem lépi, sőt ez utóbbi esetben is csak a felügyeleti hatóság avatkozhatik bele. Világos tehát, hogy a széleskörű önkormányzati joggal felruházott görögkeleti egyház sem tűrhet beavatkozást annak a kérdésnek elbírálásánál, hogy valamelyik templomi szék használata kit illet meg jogosan. Azt ő maga dönti el és a renitenskedővel szemben karhatalom kirendelésével szerezhet érvényt intézkedésének. Az a tény, hogy valaki ingyen julott-e a templomi ülés használatához, avagy ellenérték mellett, egészen közömbös, mivel e használat ugy személyileg, mint a cél tekintetében korlátozva van és az egyházközség akarata nélkül e korlátok át nem léphetők. Rendszerint ugyanis semmi kifogása az egyházközségnek, hogy ez ülés használata másra ruháztassék át, de azt hiszem, hogy kevés olyan egyházközség akadna, amely tűrné, hogy valamely tagja az általa bérelt templomi ülést idegen vallású egyénre ráházzon. A használat korlátozásához pedig kommentár sem szükséges. Igen nagy képzelőtehetség kell tehát ahhoz, hogy e templomi székeket közforgalmi tárgyaknak tekintsünk. Most pedig meg kell indokolnunk e sorok elején tett általános megjegyzésünket. Aki az uj Polgári Perrendtartást figyelemmel olvasta, észre vehette, hogy annak egyik legkedveltebb terminológiája ez: „ .. . .amennyiben más törvények másként nem intézkednek. Ez a terminológia a Codificátor vállairól leveszi a Corpus Juris tudásának nagy terheit és egész súlyával reá rakja a törvényt alkalmazó bíróra. Hadd keresse ő és kutassa át a törvénytárt, hogy van-e kivétel valamelyik szabály alól. A Polgári Perrendtartás első szabálya azonban még e terminológiát sem használja, hanem kategorice kimondja, hoyy a járásbíróság hatáskörébe tartoznak azok a vagyonjogi perek, amelyek tárgyának értéke 2500 koronát meg nem halad, amennyiben tekintet nélkül az értékre a törvényszék hatáskörébe nincsenek utasítva. Minthogy pedig egy szék használati joga kétség:elenül vagyoni értékű és a sommás visszahelyezés kizárólagos loruma a járásbíróság, ebből következnék, hogy a fennt vázolt eset is a királyi bíróságok elé tartozik. És ha a királyi törvényszék mégis másként döntött, noha a templomi ülések használati jogáról tételes törvényeink egyáltalában nem rendelkeznek, ez csak dicséretére vállik a bíróság helyes érzékének, amely Isten házát nem akarja annyira profanizálni, hogy végrehajtó utján ott rendet teremtsen. KÜLÖNFÉLÉK. = Elmarad* előléptetések — betöltetlen állások. Ezen cím alatt megjelent multheti cikkünkre a következő levelet kaptuk: Kedves kötelességet teljesítek. A birói és ügyészi kar hálás köszönetét tolmácsolom a mult hó utolsó napján megjelent vezető cikkért. Nincsen biró és ügyész, aki nem hálával a szerkesztőség iránt és nem eiszörnyülködéssel a közölt tények felett olvasta a cikket. A nemzet legsúlyosabb perceiben nyomorra van kárhoztatva »z a kar, a mely a jogrendet csökkent létszámmal, többszörösen fokozott munkaerővel védelmezi és nyomorra vannak kárhoztatva azoknak családjai, akik a harctéren fegyverei védik a hazát. Megjegyzem, nem újság előttünk. Békében is mindig a többiek háta megett kullogunk fizetés, jövedelem, előlépés, jutalmak stb. tekintetében. Csak egyetlen jellemző példát hozok fel. Egyik városban nagy tűzvész pusztított. Többi között leégett a pónzügyigazgató és a törvényszéki elnök is. Jó barátok voltak. Az elnök búsult, de a direktor nem. Ő mindjárt tudta, hogy hol kell kopogtatni s megmondta az elnöknek is. Ment két szép kérés két miniszterhez. Jó gazdánk vagy, leégtünk, ser'its rajtunk. Jött a két gazdától két levél. „Édes direktorom sémitek rajtad." „Kedves elnököm segits magadon, de egyszersmint szégyeld magad, hogy biró létedre segélyért kunyurálsz." így van ez minden téren. Hogy egyebet ne említsek: mig az igazságügyminiszterium fogalmazó tisztviselői busás kedvezményeket kapnak, még nem láttam bírót, aki ilyet kapott volna. (Ez nem azt teszi, hogy egy sem kapott, hanem legjobb esetben is a fehér hollót juttatja eszünkbe) A minap bevásároltam. A liszt 300, a rizs 200, a búzadara 300, a paszuly 300, a burgonya 200, a z^ir 100, a hus 50—60%-al emelkedett. Hol van ezzel szemben a drágasági pótlék ? hol van a tisztviselők állami beszerzési intézete ? hol van a legkevesebbb a mit követelhetünk: az 11)14. július 1-én életbelépett költségvetési törvény végrehajtása? Sehol, sehol, sehol. A legelemibb és legszükségesebb élelmicikkek beszerzése is vagyont követel. Nem is szólunk a ruházatról, mert még csak eljárunk abban, ami már a tavaly is rongyos volt. Gimnazista korunkban undorodtunk a konviktus paszulyától, a melyből hetenként kétszer kijutott. Milyen nyugodtak volnánk most őszülő fejjel, ha a 80 filléres ár mellett csemegeszámba ávánzsirozott babra telne. Mindenki győzi az áremelkedést; gazda, iparos, kereskedő, szállító, csak épen a hivatalnok uraknak kopik az álla. Az ő fizetésük a másikok jövedelmével fordított arányban áll. Amit ők nyernek, azt mi fizetjük meg és a hadsereg. A mi rosszat adnak, azt mi esszük meg, mi viseljük el és a hadsereg. Annak van legrosszabb dolga, akinek a legjobbhoz volna igénye. Aztán nézzük épen Kolozsvárt. Nem is irok egyebet, csak idézek egy közgyűlési jelentést; — Miskolc (és nem Kolozsvár) város törvényhatósági bizottsága megnyugvással fogadta c'r. Nagy Ferenc polgármesternek a közélelmezés terén bevezetett szociális intézkedéseit. Hogy a városi kenyérgyár naponta 45—50 métermázsa kenyeret gyárt és a város élelmiszerüzletében a közönség tömegesen vásárolja a rizst, burgonyát, lisztet, babot s a szegényebb néposztály részére a város fát és szenet árusit; a hus fogyasztási szövetkezetnek a tanács megállopodása értelmében juhhúst kell fogyasztania, amelynek kilóját 1 kor. 30 fillérért fogják árusítani. Ezzel szemben ismét csak egy igaz történetet mondok el. A napokban egy lisztüzletben szorongtunk. Les ük az alkalmas pillanatot, amikor a kincs gyanánt kiszolgált és általunk kincsekkel fizetett egy kgr. °/o-ás lisztet megkapjuk. Erős telefoncsengetés. A kereskedő a telefonkagyló megszólalása után ijedten kapta le fejéről a sapkát. Majd mély meghajlás és alázatos szolgája ulán leteszi a kagylót. Mindnyájunk fokozott bámulata és irigysége közben sietve csomagol 10 kiló %>-ás lisztet. Gyönyörű kék betűkkel rákerül a megrendelő neve is. Magunkhoz sem térünk a hatalom és vagyon varázsa alól, amit a 10 kiló °/o-ás liszt és annak leendő el fogyasztója gyakorolt ránk szo: rongó polgárokra, máris megjelenik egy egyszerű parasztasszony és elviszi a lisztet azzal, hogy a számlát küldjék a nagyságos úrhoz. Nemsokára fényes fogat áll me* és megjelenik a valódi küldönc, aki pénzt is szorongat a kezében, de azért követeli is a 10 kiló %-ás lisztet. Ekkor *ül ki a kereskedő és a szegény asszony tévedése s a közönség a Btk. 174. §-a ellenére (én tudom a törvényt, tehát hallgattam) megéljenezte a szegény, de huncut asszonyt, aki akkor már árkon-bokron tul volt. Istenem! Mit irjak még. A háborúnak megvannak a maga borzalmai és a maga víg helyzetei is. Legyen elég mára mind a kettőbői. öreg biró. = A budapesti kir. Ítélőtábla 13. sz. polgári elvi jelentőségű Siatározata: írat száma: 11928/1914. p. A bérbeadó részére az 1881: LX. t.-c. 72. §-ában biztositolt törvényes zálogjog kiterjed-e a bérelt helyiségben talált ingóságokra a Budapest főváros lakbérleti szabályai 25. §-ban szabályozott íöbérlet jogviszony esetében. Határozat: Budap st főváros lakbérleti szabályai 25. §-bari szabályozott főbérleti jogviszony esetében a bérbeadó részére