Erdélyrészi jogi közlöny, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1915 / 2. szám - Javítás elvi alapon

8. oldal. Erdélyrészi Jogi Közlöny tották át, azt a jelen rendelet 5. §-ának 1. bekezdése szerint a ' jegyzőkönyvhöz csatolj i. 3. §. Ingatlanoknak árverésen eladása esetében a vevő kérelmére és költségére kinevezett zárgondnok nevét, foglalkozását és lakását, továbbá a zárgondnok kinevezésénél, valamint az ingatlannak és tartozékainak átadásánál követett eljárást az árverési jegyzőkönyvben szabatosan le kell írni. (1881: LX. t.-c. 174. §.) 4. §. Amikor a foglalás alá vehető ingók olyan csekély értékűek, hogy belőlük előreláthatóan az árverés költségeinél több nem kerülne ki és emiatt a foglalást mellőzni kell (1881: LX. t.-c. 47. §.), a kiküldött jegyzőkönyvet készit, amelyben a lefoglalható, de le nem foglalt ingókat tüzetesen körülírva, tételenként megállapított becsértékükkel együtt felsorolja. Beadványok és bejelentések. 5. §. Ha a kiküldöttnek az előterjesztést (1881: LX. t.-c. 35. §.), az elsőbbségi bejelentést (1881: LX. t.-c. 111. §.), a végrehajtás folytatására irányuló kérelmet (1881: LX. t.-c. 11G. §.), az 1881: LX. t.-c. 122. § ában emiitett nyilatkozatot, vagy az 1908: LXI. t.-c. 20. §-a második bekezdésének 1. és 2. pontjában meghatározott bejelentést irásba foglalva adták át, a kiküldött ezekre és a hozzá érkezett minden más beadványra az érkezés évét, hónapját és napját feljegyzi, egyszersmind abban az esetben, ha az eljárásról készült jegyzőkönyvet a bíróságnak még nem mutatta be, a beadványokat a jegyzőkönyvhöz csatolja és a csatolást a jegyzőkönyvben jelzi. Az 1881: TX t.-c. 214. §-a szerint foganatosított végrehajtásnál a végrehajtatónak átadott ingókról szóló elismervényt a kiküldött a jegyzőkönyvhöz csatolva mutatja be a bíróságnak. A jegyzőkönyv mellékleteit hetükkel vagy római számokkal j keli megjelölni. 6. §. A birósági végrehajtó a hozzá érkező beadványok átvételét a végrehajtói könyv 2. rovatába is bejegyzi és ott azt az időt is feltünteti, amikor a beadványt a bírósághoz beterjesztette. Az elrendelt védrehajtási cselekménytől való elállást és ] általában végrehajtási cselekményre vonatkozólag szóval tett elő- ! zetes bejelentéseket — ha a fél vagy képviselője jelen van — j a kiküldő végzésre, vagy az 1912: VL. t.-c. 26. §-a szerint hozott I birói határozatnak a végrehajtó részére átadott példányára, az árveréstől való elállást pedig az árverési hirdetményre kell rájegyezni és a féllel vagy képviselőjével alá kell Íratni. Zárgondnok téritvény?. 7. §. az 1881: LX. t.-c. 209. § a alapján foganatosított árverés eselében a z rgondnoknak áladott vételárra és árverés jegyzőkönyvre vonatkozó téritvényt a kiküldött eljárásról szóló jelentéssel mutatja be a bíróságnak. Igényhejelentési felhívás és árverési hirdetmény. 8. §. Az igénybejelentési felhívásnak (1881: LX. t.-c. 89. §.) és az árverési hirdetménynek (1881: LX. t.-c. 10± §.) egy-egy ; példányát az illetékes kir. penzügyigazgatóságnak, Budapesten a \ kir. adófelügyelőnek is meg kell küldeni. Ingák átszállítása. 9. §. Árverés alá került ingókat valamennyi érdekelt beleegyezése esetében át lehet szállítani alkalmasabb helyre vagy valamely közelfekvő piacra, ha az átszállítást a he)vi viszonyok megengedik és ha az átszállítástól az árverés nagyobb sikere várható. Ha az átszállítás iránt előterjesztett kórelemhez nem járul hozzá valamennyi érdekelt, a kiküldött a kérelmet az ellenfélnek esetleges észrevételeivel együtt a jegyzőkönyvbe iktatja és azt a bírósághoz haladéktalanul bet rjeszti. Árverés. 10. §. A kiküldött az árveréseknél kikiáltót alkalmazhat, akinek dija az elj írás költségei közé tartozik. ingok árverésénél a végrehajtást szenvedőtől származó vagy az ő nevében tett Ígéretet elfogadni n» m szabad. Ingatlanok árverésénél e részben az 1881: LX. t.-c. 169 §-a irányadó. A kiküldött azon az árverésen, amelyet ő foganatosít, sem a maga, sem más nevében nem vásárolhat és a vásárlásra másnak megbízást nem adhat. Utalványozás. 11. §. Ha a kiküldött a birói őrizetben levő tárgyat az 1881: LX. t.-c. 215. §-a alapján a végrehajtató részére utalványozza, ezt az utalványát foganatosítás végett ahhoz a bírósághoz kell küldenie, amely a tárgyat birói letétként elfogadta vagy annak birói őrizetét elrendelte. Pénz vagy egyéb érték kiadása. 12. §. Amikor a kiküldött az eljárás foganatosításakor kézhez vett pénzt vagy egyéb értéket az 1881: LX. törvénycikk rendelkezései értelmében a végrehajtatónak vagy igazolt meghatalmazottjának, ennek kielégítése után pedig a felesleget a végrehajtást szenvedőnek vagy igazolt meghatalmazottjának kiadhatja, a kiküldött a pénzt vagy egyéb értéket kiadja, ha a felvételre jogosultak jelen vannak, vagy ha nála a helyszínéről eltávozása után még aznap, de a letétbe-h^Iyezés előtt jelentkeznek. — A távollevő jogosultak a kiküldött a pénzt postautalványon akkor küldheti meg közvetlenül, ha ezt az intézkedést megelőzően Írásban vagy jegyzőkönyvileg kérték és az elküldést egyik fél sem ellenzi. Ebben az esetben a pénzt haladéktalanul el kell küldeni, az elküldést a jegyzőkönyvben fel kell emliteni és a jegyzőkönyvre ragasztott feladóvevénnyel kell igazolni. Minden más esetben a kiküldött az átvett pénzt vagy egyéb értéket a megbízó bírósághoz szolgáltatja be, amely azt a letétekre vonatkozó szabályok szerint kezeli. Költség. 13. §. Ha a kiküldött e<zy helyen és egy időben több ügyet végez, napidiját és utazási költségét a felek lehetőleg érdekeltségük arányában viselik. Életbelépés. 14. §. Ez a rendelet 1915. évi január hó 1. napján lép éleibe. Kelt Budapesten, 1914. évi november hó 20-án. X 3n«itós slví alapon. Irta: dr. Rónai Ján^s balázsfalvi ügyvéd. A mi máskor tatarozásnak véletík, az háborús időben az igazságügy terén is oly nagyjelentőségű munka, mint. ellenség ostromától megrongált várfalnak kijavítása és kiegészitö megerősítése. A moratóriumi rendeletek sorában is mindenik ujabb a megelőzőjének .haladó megjavítását kívánja nyújtani. Valamennyinek alapelve: a gazdasági tekmtetb n m stohább sorsú néposztályok és egyedek védelme az eröseb'<>ck kiaknázása ellen. Ámde, n int valamely világváros házte-merének oidaltávlati megtekintésekor némely kimagas ó épületeknek egymásközötti távolsigi viszonya a szemlélő előtt összezavarodik s a távolabbik közelebbnek, a közelebbik viszont a másiknál távolabbnak tűnik fel, ugy esik meg néha az igazságügyi politika terén is az erős és gyenge tényezők helvzeténe\ föleserélése. Ilyesmi esett meg az 1908. évi végrehajtási novellának ideges rohanással hajszolt tárgyalásán, amint akkor ezen lap hasábjain kifejteltem. A negyedik moratóriumi rendelet is megszabván saját élete fonalának hatását, célszerűnek látszik: uiabb javítás tervezésével foglalkozni és eddig oltalmon kinil maradott helyzeteket a r ndelet védőbástyáiba befogadni. Főleg két ilyen csoport van, mely szemünkbe ötlik. Az egyik az, midőn valaki (többnyire szegény ember), ki uqyan nem „árut szállított", hanem — hogy sanyarú helyzetén segítsen — más értéktárgyat, pé'dául kis telket . dóit el másnak, ki esetleg gazdag ember vagy (mint telekvásárló) legalább is kedvezőbb helyzetű, de ki a helyett hogy a vételárt a kitűzött napon fizetné, az erre szánt pénzét inkább gabonaspekulációra, fordítja, vagy egyébként ma^is kam>tra gyümölcsözteti azon nyugodt tudatában, hogy az eladó ugy sem perelheti. Nem égbekiáltó méltánytalan ,!g-e a telekeladótól a követelése behajtanának lehetősé ét megtagadni? Egy másik csoport viszont oly hitelezőkből áll, kik nem is a saját érdekükben váltak hitel zőkke, hanem kizárólag másoknak az érdekében, kiket megmenteni akartak és meq is mentetlek. Oly helyzetről van szó, midőn a kezes kénytelen volt a főados h- lyett fizetni es ezt a moratórium előtt teljesítet'e. Iiyen kezesek visszkereseti jogát a moraió ium alól kivonni kellene, még pedij? minden korlátozás nélkül. Gyökeres és örvendetes módosításként üdv zölhetjük a negyedik moratóriumi rendelet 4. §-ának 11. pontját, melv ezen lap tavalyi 43. számában megjelent cikkemben kimutat, tt sérelmes egyoldalúságot kiküszöbölve, általános rendelkezéssel „a szolgálati viszonyokból eredő tartozásokat," tehát a munka 'dónak