Erdélyrészi jogi közlöny, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1915 / 9. szám - A Pp. ujitásai a törvényszék előtti felebbezési eljárásban
38. oldal. Erdélyrészi Jogi Kttzlttny 9. szám vizsgálati kérelmet elejti. A járásbíróságok amaz Ítéletei ellen, amelyek felebbvitellel megtámadhatók, csupán felebbezést enged, még pedig ugy, hogy azokban a perekben, amelyeknél eddig felülvizsgálati kérelemnek lett volna helye, a íelebbezésnek szóbeli tárgyalás nélkül, nyilvános előadás utján leendő elintézését rendeli. Ez az intézkedés egészen üdvös, mert igy a másodbiróság is belemehet a tények megállapításánál is e bizonyítékok mérlegelésébe s mig egyrészről végre van hajtva az, hogy a tényállítás valóságának vagy valótlanságának megállapításával ily perekben is két bíróság foglalkozhasson s a törvényszéknek mintegy szabadabb mozgás van engedve, addig a felekre is előny az, hogy nem kell a jogismereteket igénylő felülvizsgálati kérelmet szerkeszteni. 2. Az eddigi községi bírósági hatáskörnek 40 koronáról 50 koronái a való felemelésével, a községi bíróság elé tartozó azokban a perekben, amelyek pénz fizetésére, munka teljesítésére, avagy ingó dolog iránt voltak indítva, tekintet nélkül arra, hogy az a községi bíróságtól lette-e a járásbíróság elé vive, avagy egyenesen a járásbíróság előtt voltak indítva, ha a per tárgyának értéke 50 koronát meg nem halad, a Pp. 476. §. értelmében íelebbezésnek s igy általában felebbezésnek nincs helye. Azonban a Pp. 476. § a nagy eltérést okozó rendelkezést tartalmaz azzal, hogy a járulékokat, ha magukban véve 50 koronát meghaladnak — a perorvoslat megengedése kérdésében — a per tárgya értékének kiszámításánál figyelembe venni rendeli. Járulék alatt a Pp. 8. §-ában ilyenként megjelölt kamat, gyümölcs, kár és költség is (mert más járulék is van) értendő. A Pp.-nek ez a rendelkezése tehát ugy annál a kérdésnél, hogy felebbezésnek van-e helye, mint az 513. §. amaz intézkedésénél, hogy ha a pertárgy értéke 100 koronát meg nem halad, a felebbezés nyilvános előadás alapján bírálandó el, sok visszaélésre vezethet s fog is vezetni. Mert nézetem szerint az természetes, hogy az a járulék jön számításba, amit a fél követel. Mi sem könnyebb tehát, hogy járulékok címén annyit követel, hogy az 50 koronát meghaladjon s igy az érték főköveteléssel együtt 100 koronán is felül legyen, ami által elérhető az, hogy nemcsak felebbezésnek lesz helye, de az szóbeli tárgyalásra is kerül. Akár ilyen visszaéléssel, akár rendes uton, most már elérhető az is, hogy a községi bíróságtól járás-bíróság elé vitt perben is bármily csekély a főkövetelés, a járásbíróság ítélete ellen felebbezés legyen beadható, mert amihelyt a hatáskörnél figyelembe nem vett járulékok 50 koronát meghaladnak, felebbezésnek helye van. Ez a rendelkezés növeli a törvényszékek munkáját, mert több lesz a felebbezés és a szóbeli tárgyalásokra kerülő ügy. A visszaélések ellen a gyakorlatnak kell segítenie az által, hogy amikor nyilvánvaló, hogy a ma-ias járulékok csak a törvény kijátszásáért vannak követelve, a kijátszást meghiúsítsa. 3. Kifejezetten kimondja a törvény 487. és 512. §-aiban, a 134. §. második bekezdésére való hivatkozással, hogy ugy a szóbeli tárgyalásra idéző végzésnek, mint az 512. §. esetében, vagyis ha egyébként nyilvános előadásra nem tartozó ügyben a felebbező nyilvános előadás utjáni elintézést kér, az ellenfélnek kiadandó felhívásnak kellő számú példányát a felebbező fél csatolja be. Sajnos, hogy ez csak óhajtott eljárás, mert a 134. §. utolsó bekezdésére is történik hivatkozás, ame y azt rendeli, hogy ha a fél nem csatolja, azokat hivatalból kell elkészíteni s igy e rendelkezésnek nem sok hatálya van. Ott azonban, ahol ügyvéd jár el a fél nevében, a bíróság az ügyvédeket ennek betartására reá szoktathatja azzal, hogy mikor az ügyvédi munkadij megállapítására kerül a sor, e hiány miatt lényegesen kevesebb összeget állapit meg. Mihelyt ez a gyakorlat az ügyvédeknek tudomására jut, a felszerelést teljesíteni fogják. IL Az eljárásra nézve: 1. Lénveges újítás az, hogy a Pp. 96. §-a értelmében a törvényszék előtt, tehát a felebbezési eljárásban is a félnek ügyvéd által kell magát képviseltetni s a Ppé 97. §. és az 1914 : XXXV. tc. 2. §. értelmében tárgyalásokon csakis ügyvéd, ü^vvédhelyettes vagy olyan ügyvédjelölt járhat el, aki közokirattal'igazolja, hogy 1912. május 1-én vagy azelőtt a gyakorlatot megkezdette és jogtudor. Ez a szabály azonban sokban módosul, nevezetesen: a Pp 98 §ában felsoroltakon kívül is, meg van engedve a felebbezésnek ügyvéd nélkül való beadása (Pp. 482. §.) ami által — ha az ügyvédi képviselet már az elsöbiróságnál nem volt kötelező (Pp. 94. §. második bekezdés) — nyilvános előadás utján elintézett ügyeknél a felebbező fél az egész felebbviteli eljárásban nem szorul ügyvédi képviseletre. Abban, hogy a felebbezés ügyvéd nélkül is beadható, ellenben a 485., 512. és 513. §. s/.erint az ellenfél, ha az előkészítő iratot vagy észrevételt akar adni, azt csak ügyvéd által ellenjegyezve teheti, egyenlőtlen elbánás észlelhető, ami azonban magyarázatát abban leli, hogy ezeknek az iratoknak elmulasztása nem jár jogvesztéssel s igy ha a fél mégis akar ilyen iratot adni, azt tegye ügyvéd által. Ügyvéd nélkül adhatja be az ellenfél azt a kérést, hogy szóbeli tárgyalást kér. Nincs intézkedés például arra, hogy az addig ügyvéd által nem képviselt fél a kitűzött felebbezési tárgyalás elhalasztása iránt ügyvéd nélkül kérést adhat-e bo ? A Pp. 98. §-ában foglalt felsorolásokból ellenkező lenne következtethető, alig hiszem azonban, hogy a birói gyakorlat erre az álláspontra helyezkedne, mert ilyen kérelemnél igazán semmi szükség nincsen jogi tudásra. 2. A tárgyalásra nézve lényeges ujitás, hogy az elsőbirój sági ítéletnek kötelező felolvasása elmarad s a 492. §. értelmében a tárgyalás a felebbezési kérelem és ellenkérelem felolvasásával vagy szóbeli előadásával veszi kezdetét. Ez indokolását abban leli, hogy „a dolog természetes rendje az, hogy elsősorban az elsöbirósági tárgyalás eredményé" I vei ismerkedjék meg a bíróság és csak azután az azon alapuló ítélettel." Ez elle:i azonban igen nyomatékosan hozható fel az, hogy a dolog természetes rendje, a kérelmek előterjesztése előtt az elsöbirósági ítélet rendelkező részének ismeretét tételezi fel, [ mert e nélkül a felek által előterjesztett felebbezési kérelmek vonatkozásai a bíróság előtt homályban maradnak. Különösen az i elnöknek — a Pp. 484. §. értelmében alkalmazandó 225. §. rendelkezése szerint — kötelessége gondoskodni arról, hogy a felek homályos kérelmeiket magyarázzák meg. Ahoz tehát, hogy ! az elnök a felebbezési kérelemnek és ellenkérelemnek szabatosságát és hiánynélkiiliségét ellenőrizhesse, neki az I. bírósági ítélet rendelkező részét szószerint ismernie kell. Megengedi azonban a Pp. 497. §. szükség esetében az I. bírósági ítélet felolvasását is s igy nézetem szerint nemcsak célszerű, de szükséges az, hogy most már a kérelmek előterjesztése után, az I. b) Ítélet rendelkező részét olvassuk fel s annak alapján a kérelmek szabatossága legyen megállapítva. Mert ellenkező esetben az fog történni, hogy vagy a tárgyalás anyagának megismerése után kell visszatérni a kérelmek esetleges hiányaira, vagy az esetleg hosszas tárgyalás közben az elnök figyelme is a kérelmekről elvonódván, a kérelemben a ! homály, vagy hiány benne marad. Már pedig a gyakorlat azt mutatja, hogy a felebbezési kérelmek ugy, amint a felek képj viselői előterjesztik, nem ritkán hiányosak és hibások vagy legalább is nem elég szabatosak. További ujitás az, hogy az I. bírósági Ítélet indokainak kötelező felolvasása elmaradván, a 497. §. értelmében a felek képviselői kötelesek — a tárgyalás és bizonyitásfelvétel eredményén kívül — az ítéletet is indokolásaival együtt előadni. Nézetem szerint ez ugy a felek képviselőire, mint az elnökre, igen nagy terhet ró. Igen gyakorlottnak kell lenni annak i az ügyvédnek, aki a Pp. 497. §-ában előírtakat pontosan, tár! gyila^osan elő tudja adni s az elnöknek is nagyon kell ismernie az egész per anyagát, hogy az előadások helyességét és teljes, ségét ellenőrizni tudja, tekintve azt, hogy az ügyvédnek is lehet több tárgyalása, de az elnöknek naponkint 6—7, hetenként 25—30 tárgyalása lévén, majdnem lehetetlen azokat oly részleI tasen áttanulni, hogy még az elsőbiróság jogi indokait is, hogy ugy mondjam, .,könyvnélkül" ismerje. Mig az I. bírósági ítélet indokolásából a megtámadott rend-lkezésre vonatkozó rész felolvasása ugy a felek képviselőinek, mint az elnöknek — már csak azzal i-, hogy az ügyet eszébe juttatja — oly lényeges támaszpontot nyújt, hogy azzal nemcsak az eljárás van megrövidítve, de a tárgyalás eredménye is biztosabb. Mert ez után a felek képviselői csak azt adják elő, ami a tárgyalás és bizonyitásfelvétel eredményéből az I. bíróság itélétének indokolásában nem foglaltatik, vagy attól eltér. Ezt már az elnök is pontosan tudja ellenőrizni. Véleményem szerint tehát legcélszerűbb, ha az elnök itt is él a 497. §-ban megadott azzal a jogával, hogy az I. biróság ítéletének megtámadott részére vonatkozó indokolást felolvastatja. 3. Ujitás az is, hogy a tárgyalási jegyzökönyvet és mellékleteit felolvasás helyett a 247. (484) §. értelmében a felek előtt megtekintésre fel lehet tárni. Ennek gyakorlati haszna az, hogy a biróság a jegyzőkönyv és mellékletei felolvastatásával időt nem tölt s amig a felek azt betekintik, már más ügyet tárgyalhat. Természetes azonban,