Erdélyrészi jogi közlöny, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1915 / 8. szám - Ötödik moratóriumi rendelet. (Befejező közlemény)

7. szam. Jegeselek Tára 27. oldal. Igaz ugyan, hogy az 1908 : XLI. t.-c. 20. §-a értelmében «z árverést egyúttal a többi végrehajtatok érdekében is kitűzték és ezek az árverésen jogaik megvédése céljából meg is jelenhettek, de minthogy a felülfoglaltatókként érdekelt székely népbank részvénytársaság és központi takarékpénztár részvénytársaság hitelezők az árverés előkészítéséhez szükséges cselekmények megtételében részt nem vettek, a pusztán megjelenésükkel felmerült költség az 1881: LX. t.-c. 119. §-ának 2-ik bekezdésében irt előnyösen sorozandó árverés foganatositási költség tekintete alá nem vehető. Az elsőfokú bíróságnak ezzel ellentétes sorozása tehát fenntartható nem volt. A felfolyamodási indokok az 1881: LX. t.-c. 119. §-ának harmadik bekezdésében irt három napon tul adatván be, az ez okból figyelmen kivül hagyott beadvány költsége és munkadija az ügyvéd részére megbízója irányában sem volt érvényesíthető. 1914. évi szeptember hó 15. 48. A Marosvásárhely sz. Uir. városi lakbérleti szabályrendelet 14. §. második bekezdése szerint a bérlőt a rögtöni hatállyal bíró bérleti szerződés felbontása akkor illeti meg:, üia a bérbeadó a bérlő nyugalmát ismételve jelentékeny mértékben zavarja, ha a személy- és vagyonbiztonságot veszélyezteti és a bérlő felhívására a sérelmet meg nem szünteti. 1914. G. 167/3. szám. A marosvásárhelyi kir. Ítélőtábla: A felülvizsgálati kérelemnek helyt nem ad. I. A kir. ítélőtábla mindenek előtt előre bocsátja, hogy ebben az ügyben a per főtárgyát a bérleti viszony megszüntetése képezte, s így az évi bérösszeg nagyságára (870 kor.) tekintettel a felebbezési bíróság ítélete ellen az 1893. évi XVIII. tc. 180. §-a értelmében felülvizsgálati kérelem használata feltétlenül meg van engedve. II. A felebbezési biióság azt a megtámadott ítéleti tényállási, hogy alperes nemcsak a felperest, hanem ennek nejét is durva szavakkal illette, s hogy a felperest azzal fenyegette, hogy a hasába lő, a felperes 4—6 éves gyermekeinek pedig kicsavarja a nyakát, a tárgyalásnak ide vonatkozó adatai és a szolgáltatott tanubizonyitékok szorgos méltatása alapján állapította meg. Minthogy pedig a felebbezési bíróság a tényállás megállapításánál az 1893. évi XVIII. tc. 64. §-ában irt indokolási kötelességének megfelelt, s minthogy a bizonyítékok mérlegelésének eredménye, mint a birói meggyőződés belső kialakulása a felülvizsgálat körén kivül esik és a felülvizsgálati bíróság a megtámadott tényállás megállapításánál valamely hivatalból figyelembe veendő eljárási jogszabálysértés fennforgását nem észlelte, súlytalan alperesnek amiatt emelt panasza, hogy a felebbezési bíróság a bizonyítékokat helytelenül mérlegelte s eként a tényállás jogszabálysértésével lett megállapítva. De alaptalan alperesnek az iratellenesség címén emelt felülvizsgálati panasza is, mivel a per adatai szerint az alperes maga sem állította, sem pedig tényként nem lett megállapítva az, hogy a felperes szintén az uj lakásában helyezte el azokat a tanuló ifjakat is, akiket ellátásra már azelőtt is elfogadott és az alperestől külön bérelt két szobában helyezte volt el, így pedig alperesnek az az érvelése, hogy a felperes a lakás változtatásával nemcsak hogy nem károsodott, hanem neki az még hasznot hozott, minden alapot nélkülöz. A felebbezési bíróság abból a bizonyított ténykörülményből, hogy az alperes a felperessel — ennek gyermekei miatt — történt összeszólalkozása közben izgatott állapotában a felperes irányában azt a kifejezést használta, hogy a felperes hasába lő, gyermekeinek a nyakát kicsavarja és ledobja őket a háztetőről, továbbá hogy ebben a felhevült állapotában a rendőrkapitányság előtt megjelenve, ettől fegyverhasználati engedélyt kért s hogy V. L. rendőrkapitány, ki a peres felek személyes viszonyait közvetlen tapasztalatból ismerhette, maga ajánlotta a felperesnek, hogy az alperessel a bérleti szerződést bontsa fel, tőle mielőbb költözzék el, mert ottmaradása a felperesre az alperes magatartása miatt életveszéllyel járhat, helyesen vonhatta le azt a jogi következtetést, hogy az alperes a felperesnek, mint bérlőnek és gyermekeinek személybiztonságát fenyegető magatartásával komolyan veszélyeztette; igy pedig, mivel a felebbezési bíróságnak fenntebb kiemelt jogi következtetései a helyes gondolkodás szabályaival ellentétben nem állanak, alperes elfogadható ok nélkül vitatja azt, hogy a használt kifejezések komoly fenyegetésszámba nem jöhetnek, s hogy azoktól alperesnek a felperes és családja személybiztonságát közvetlen fenyegető magatartására okszerűen következtetni nem lehet. A Marosvásárhely sz. kir. városi lakbérleti szabályrendelet 14. §. második bekezdése szerint a bérlőt a rögtöni hatállyal biró bérleti szerződés felbontása akkor illeti meg, ha a bérbeadó a bérlő nyugalmát ismételve jelentékeny mértékben zavarja, ha a szeméiy- és vagyonbiztonságot veszélyezteti és a bérlő felhívására a sérelmet meg nem szünteti. Úgyde ebben a szakaszban kifejezésre juttatott „felhívás" a dolog természete szerint csakis a nyugalomzavarás esetére érthető ésszerűen, mivel a személy- és vagyonbiztonság veszélyeztetése ismétlést rendszerint meg nem tür, a késedelmezés pedig végzetessé válhatik; ily értelmezés mellett pedig nem fogadható el alperesnek az a jogi érvelése, hogy a felperes kereseti igénye azért is alaptan, mivel a felperes nem bizonyította azt, hogy az alperest a személybiztonság veszélyeztetésével okozott sérelem megszüntetésére fel nem hivta. A kifejtettek szerint az alperes felülvizsgálati panaszai megállható alappal nem bírván, a felülvizsgálati kérelemnek helyt adni nem lehetett, ellenben alperest annak sikertelensége folytán az ellenfél felülvizsgálati költségeiben az 1893 : XVIII. tc. 204. és 168. §-ai alapján elmarasztalni kellett. 1914. évi június hó 3-ik napján. 49. Adalékok a S. fi. lOT. g-ához. 1914. G. 338/2. szám. A marosvásárhelyi kir. Ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati bíróság: A kir. Ítélőtábla a felülvizsgálati kérelemnek helyt nem ad. Indokok: Az 1893: XVIII. t.-c. 190. §-ának 2. pontja szerint a felülvizsgálati kérelemnek annak a kijelentését is magában kell foglalnia, hogy a fél az ítéletnek milyen megváltoztatását kéri. Alperes felülvizsgálati kérelmében ebben az irányban kijelentést nem tett. E szerint a felhívott törvénjTes rendelkezésben megszabott módon nincsen megjelölve az, hogy a felülvizsgálati kérésben előterjesztett az a kérelem, hogy a kir. ítélőtábla a felebbezési bíróság ítéletét oldja fel, milyen érdemleges döntés elkészítését célozza, igy pedig nincsen alap arra sem, hogy a kir. ítélőtábla a felülvizsgálati kéreleni szabta keretben az 1893: XVIII. t.-c. 203. §-ának szemelőtt tartásával, a tárgyalás és bizonyítás kiegészítése és ujabbi tényállás megállapítása végett az id. t.-c. 204. §-a alapján az ítéletet feloldja. Eként e helyen a feloldásra irányuló felülvizsgálati kérelem csak az 1893: XVIII. t.-c. 165. és 166. §-ai, valamint 185.§-ának c) pontja szempontjából jöhet további megvizsgálás alá avégett, hogy nem forognak-e fenn a járásbíróság, vagy a felebbezési bíróság ítéletének feloldását s a bíróságnak uj ítélet hozatalára utasítását vagy az eljárás megszüntetését eredményeznék. Ilyen a felhívott törvényes rendelkezésekben meghatározott hiányokat vagy szabálytalanságokat azonban a kir. Ítélőtábla nem észlelt. Az alperesnek felülvizsgálati kérésében idevágólag emelt az a panasza ugyanis, hogy a járásbíróság az 1893 : XVIII. t.-c. 107. §-ának rendelkezését sértette meg akkor, amikor a második érdemleges tárgyaláson a biró személyében beállott változás ellenére a tárgyalást nem ismételtette, alaptalan, mert az emiitett tárgyalásról felvett jegyzőkönyv ugyan nem tartalmazza azt, hogy az eljárt biró az első érdemleges tárgyalást a felekkel megismételtesse, azonban a vitás ténykörülmények megállapításánál az alsófoku ítéletek alapjául szolgált egész tanubizonyitást a második érdemleges tárgyaláson az a biró vette fel, aki az elsőfokú ítéletet nyomban a tanubizonyitás foganatosítása után meghozta, sőt a tárgyalási jegyzőkönyvben foglaltak szerint az alperes e biró előtt további bizonyitásfelvételt is kért, ami felett a felek tárgyaltak és felperes ép ezen, bár nem kimerítően eszközölt tárgyaláson, kereseti kérelmét leszállította és a kir. járásbíróság e leszállított kereseti kérelem fölött döntött. E szerint tehát a közvetlenség elvének megsértéséről szó nem lehet. Más eljárási szabály megsértése miatt, nevezetesen amiatt, hogy a felebbezési bíróság az alperes által kért bizonyítást mellőzte, épen azért nem lehet helye az ítélet feloldásának, mert a kifejtettek szerint az 1893: XVIII. t.-c. 203. és 204. §-ainak alkalmazásához is hiányzik a megfelelő kérelem.