Erdélyrészi jogi közlöny, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1915 / 1. szám - Adalékok az 1894: XXXI. t.-c. 1-5. §§-aihoz

1- ?Z*»V Erdélyrés'í Jogi Közlöny Az a kérdés, ho«T az alperes által beszámításként érvényesített ellenkövetelésnek eldöntése, avagy külön perntra utasítha tása feltételeit képező körülmények fenn forognak-e, vájjon t. i. az ellenkövetelés a kereseti követeléssel összefüggésben áll-e vagy nem, a felülvizsgálat körébe tartozó jogkérdés. A marosvásárhelyi kir. Ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati bíróság 1914. évi november hó 4. napján következő végzést hozott: A kir. Ítélőtábla a felebbezési biróság Ítéletét feloldja. Indokok: Alperesnek felülvizsgálati támadása lényegében az, hogy a részéről beszámíttatni kért ellenkövetelés a felperesi követeléssel összefüggésben áll és beszámításra alkalmas. Az a kérdés, hogy az alperes által beszámításként érvényesített ellenkövetelésnek eldöntése, avagy külön perutra utasithatása feltételeit képező körülmények fennforognak-e, vájjon t. i. az ellenkövetelés a kereseti követeléssel összefüggésben áll e vagy nem, a felülvizsgálat körébe tartozó jogkérdés. Ebben az irányban alperes panasza alapos. Ugyanis a B. alatti okirat tartalmának az optkv. 914. és 6. §-ai értelmében történt értelmezése alapján a felebbezési bíróságnak álláspontja is az, hogy a peresfelek között 1913. évi március hó 4-én megejtett elszámolás nem végleges; következéskép az akkor feltételesen jelentkezett 3700 K nyereség felének alperes részére való kölcsöoadása is csak feltételes lehet; amennyiben tehát alperes oly nyereségtöbbletet igazolt, amely a közös megállapodás szerint egyedül őt. illeti, beszámítási kifogása folytán a kereseti összegnek kölcsön jellege megszűnik és az alperes áltai teltételesen vállalt kötelem keletkezésének időpontjára való visszaható erővel elenyészett. Minthogy pedig az alperesi ellenkövetelés jogalapja az 1850 K visszafizetésére vonatkozóan vállalt kötelemmel kapcsoUttos, egyidejű és attói feltételezett, téves a felebbezési bir ság^ nak az a jogi felfogása, hogy a szembenálló kötelmek között /. -szoros kapcsolat nem volna, mert a közös nyereségnek esetleg tévesen történt megállapítása a vállalt visszafizetési kötelezettséget lerontja. Az alperesi ellenkövetelésnek érdemben való elbírálását nem akadályozza a biróság hatásköre sem, mert alperes viszont keresetet nem emelt, hanem csupán felperesnek a 2'/. alatti könyvkivonattal szemben érvényesített az a kifogása bírálandó el, vájjon a kiadás rovatába további 1280 K alappal felveendő-e vagy sem. Ennek a felperesi ellenvetésnek érdemi elbírálása ellen perjogi akadály nem-forog fenn. Megsértette tehát a felebbezési biróság az 1893. XVilI. t.-c. 0+~ 11. §-ában foglalt jogszabályt, mely szerint csak a kereseti követeléssel összefüggésben, de egyúttal egymással szemben álló követelések' a felhívott jogszabály értelmében , ugyanabban a perben egym sra vonatkozással érdemben clbirálandók. Minthogy pedig a felebbezési biróság téves jogi álláspontjánál fogva az ;:lperes ellenkövetelésére vonatkozóan tényállást egyáltalában meg sem állapított, annak íteletére — a többi felülvizsgálati támadásokat ennek folytán figyelmen kívül hagyva — az 1893: XVIII. t.-c. 104. §-át kellett alkalmazni. = A btk. 392. §-a szerint emberölés esetében az, a kinek tartásáról a megölt gondoskodni tartozott, megfelelő kártérítést igényelhet. A marosvásárhelyi kir. ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati biróság 1914. nov. 4-én 1914. G. 289AJ. sz. alatt következő ítéletet hozott: A felülvizsgálati kérelemnek helyt nem ad. Indokok: A btk. 292. §-a szerint emberölés esetiben az, a kinek tartásáról a megölt gondoskodni tartozott, megfelelő kártérítést igényelhet. A jelen esetben felperest a megölt férje az otkv. 91. §-a szerint vagyonához képest illendő tartással ellátni köteles volt, e tartás iránt felperest alperes ellen, aki az elitélt vagyonához vísszteher nélkül jutott, ezért és külön szerződési kikö*és alapján is, kereseti jog illeti meg, amennyiben alperes ki nem mutatja, hogy a néhai férj a tartásra teljesen képtelen volt, illetőleg azr nem a saját vagyonából teljesítette, mert ilyennel nem rendelkezett; mi mellett az a körülmény, vájjon a férj tartási kötelezettségének tényleg eledet tett-e vagy sem, a kérdés elbírálásánál közömbös. Ezek előrebocsátása után felperes felülvizsgálati kérelmét vizsgálat alá vévén, a kir. ítélőtábla ugy találja, hogy a felebbezési biróság az 1893 : XVIII. t.-c. 64. §-ában irt módon mérlegelve a bizonyítás egész tartamát arra vonatkozóan, hogy mi vplt felperesnek és néhai férjének jövedelme ennek halála idejében, jogszabály megsértése nélkül állapította meg a felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállásként, hogy felperes férje, figyelembe véve a saját gyenge testi állapotát is, sem ingatlan, sem pedig ingó vagyonából oly nagyobb jövedelmet nem kapott, 5. oldal. a melyet a felperes tartására fordíthatott volna, ellenkezően a jövedelmet, a mely az ő jogán és személyes munkája révén a háztartásba befolyt, a saját szükségére használta fel, mig felperesnek már férje életében az általa birtokolt ingatlanokból évi 370 kor. jövedelme volt. Ebből a tényállásból, figyelemmel arra, hogy a felperes férje amennyiben a felperes tartásáról, törvényes kötelezettsége foíytán, gondoskodott is, ezt nem a saját vagyonának, hanem felperes vagyonának jövedelméből tette, mert a magáéból nem tehette. A felebbezési biróság okszerűen a helyes gondolkodás elvének megfelelően következtette azt, hogy felperes férjének halála által a tartására szükséges jövedelemtől el nem esett. Igaz ugyan, hogy a felebbezési biróság nem állapított meg tényállást abban a tekintetben, hogy a felperesnek a férje halála után megmaradt jövedelme elegendő volt-e arra, hogy a foglalkozásához és állásához mérten abból megélhessen, azonban a tényállásnak ez a hiánya a fentiek megállapítása után a jelen perben ügydöntő kérdés elbírálását nem akadályozza, mert nem a házasság felbontása folytán, az 1894: XXXI. t.-c. 90. §-a szerint a nőnek megítélendő tartásról lévén szó, amelynél a nő jövedelmének elégtelensége vizsgálandó, hanem a büntetendő cselekmény következtében beállhatott kár megtérítéséről, egyedül ennek a kárnak fenn vagy fenn nem forgása az. amelynek megállapításától a kereset megítélése függ. Minthogy pedig a felebbezési bíróságnak a keresetet QU utasító anyagjogi döntése a fentebb fölhívott jogszabályoknak megfelel, felperes felülvizsgálati panasza minden ponton alaptalan. = A végrehajtást szenvedő hagyatéka részére kirendelt ügygondnok dija a végrehajtási eljárás során. A marosvásárhelyi királyi Ítélőtábla 2129—914. sz. alatt a következő végzést hozta: Az elsőfokú bíróság végzésének felfolyamodással egyedül megtámadott azt a rendelkezését, amelylyel a végrehajtást szenvedő ügygondnoka részére a végrehajtás foganatosításánál való közbenjárásért dijat nem állapított meg, részben megváltoztatja, s nevezett ügygondnok részére e címert a végrehajtást szenvedő terhére 20 koronát, a felfolyamodásért pedig 8 koronát megállapít. Indokolás: A végrehajtást szenvedő hagyatéka részére kirendelt ügygondnok a végrehajtási eljárás folyamán P, végrehajtást szenvedő fél érdekeit képviseli, s mint ilyen, a végrehajtást szenvedő érdekeinek megóvása végett a végrehajtás foganatosításánál az 1881 : LX. t.-c. 24. §. értelmében meg is jelenhet; c megjelenése pedig, miután a foglalás eredményéről előzetesen tudomása nem lehet, ép ebből az okból feleslegesnek és a végrehajtást szenvedő érdekét nem szolgálónak nem tekinthető; következésképen az azzal felmerült költségei ek és dijainak megállapítását jogosan igényelheti. Minthogy azonban a végrehajtási törvénynek nincsen olyan intézkedése, hogy az ily ügygondnok dijait és költségeit a végrehajtató előlegezni köteles volna, de ez az ügygondnoki kirendelés céljából sem következik, a végrehajtást szenvedő ügygondnokának a végrehajtás foganatosításánál való közbenjárással felmerült, és a rendelkező ré?z szerinti összegben megállapított diját, valamint a részben sikeres felfolyamodás költségeit csak a végrehajtást szenvedő fél terhére lehetett megállapítani. — Uj könyvek. 1. Házassági vagyonjog. (Optkv. 1215 — 1266. §.) Irta: Dr. Jékei/ Dániel kir. Ítélőtáblai bitó. Ára: 2 K 50 f. 2. Harmadik moratóriumi eljárási rendelet. Ára: 40 f. 3. Dr. Dobó F.: Ügyvédi határidőnapló 1915. évre. Ára: 2 K 30 f. Lepage Lajos egyetemi könyvárus kiadása. 4. Az uj illetéktörvény zsebkönyve. (1914 : XLIII. t.-c.) Ára : 80 f. 5. A kolozsvári kir. Ítélőtábla gyakorlata végrehajtási ügyekben. II. kiadás. Ára : 3 K. Bíráknak, jegyzőknek 2 K. Mindezek a könyvek megrendelhetők lapunk kiadóhivatala utján is. Táblai Értesítő. A kolozsvári kir. Ítélőtáblánál 1914. évi decz. hó 22-ik és következő napjain előadott ügyek az alábbiak szerinti elintézésben részesültek. Polgári szakosztályban. 3256. Jád község határának általános tagosítása — hh. v. 3639. Akmár község határában fekvő erdők és legelők úrbéri elkülönítése — rmv. it. 4302. Elsógyékényes község határának általános tagositásl ügye — hh. v.