Erdélyrészi jogi közlöny, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1915 / 5. szám - A stempli - processualis - jurisprudentiáról

16- oMai- Jogesetek Tára munkaképtelenné vált volna. E tekintetben az ítélet megtámadva nincsen és arra nézve sincsen tüzetes panasz előterjesztve, hogy a pernek mely adata alapján mit és miért kellett volna meg­állapítani a 79 napon felüli időre vonatkozóan is vitatott korlá­tolt munkaképtelenség cimén. E részben csak általánosságban adta elő a felperes felül­vizsgálati kérelmében azt, hogy a 800 koronából legalább 610 korona megítélendő lett volna, de az utóbbi összegben bent­foglaltatik a fájdalomdíjnak külön meg nem határozott meny­nyisége is. A katonai kincstárral szemben a perköltségben való marasz­talást illetően felhozott panasz pedig azért alaptalan, mert az a körülmény, hogy a felperes a többi alperesekkel szemben rész­ben pernyertes lett, nem vonja maga után azt, hogy a kincs­tárral szemben is a S. E. 110. §-a nyerjen alkalmazást, miután ezzel az alperessel szemben egészen vesztes lett és a jóhiszemű perlésre való hivatkozás sem ad törvényes alapot arra, hogy a felperes a kincstárral szemben a perköltség viselése alól mente­sittessék. 1914. évi december hó 20. 28. A váltóhitelbiztositékl okiratban foglalt az a kikötési, hogy a kölcsön felét meghaladó törlesztés csak egy évi felmon­dási idő után eszközölhető, mint a váiíóüsrylet természeté­vel ellenkező, a kitöltött váltólejárattal szemben többé joghatállyal nem bir. (1876 XXVII. t.) Kv. t. 2252/1914. T. Felperes a váltó lejárata napján megjelent az alperesi pénz­intézet képviselőjénél a váltóösszeg kifizetése és a törlési nyilat­kozat aláírása végett. Alperesi képviselő a kikötött egy évi fel­mondási időre tekintettel csak a váltóösszeg felét volt hajlandó elfogadni; abban állapodtak meg, hogy az alperesi képviselő az alperes pénzintézet igazgatóságához kérdést intéz, hogy ragasz­kodik-e a felmondási időhöz. Alperesi képviselő 10 nap után értésére adta a felperesi pénzintézet képviselőjének, hogy a pénzt elfogadja a felmondási időre tekintet nélkül. Felperes azonban ekkorra az összeget birói letétbe helyezte s kérte alperes részére leendő kiutalását, melyet a lejárattól számított 104-ik napon alperes fel is vett. Jogtalanul járt el az alperesi képviselő akkor, midőn a váltótartozás kifizetését a lejáratkor feltétlenül el nem fogadta és az arra vonatkozó zálogjog kitörlésére alkalmas okirat fel­tétlen kiállítását az optkv. 469. §-a rendelkezése ellenére meg­tagadta és mert a biztosítéki okirat 2-ik oldalának tizenharmadik bekezdésében foglalt felmondási idő kikötés, mint a váltóügylet természetével ellenkező, a kitöltött váltólejárattal szemben többé joghatállyal nem bírhatott. Ehez képest alperes a törlési engedély kiadására kötele­zendő volt. Alperes kamatkülönbözetet a lejárattól a letétbe helyezésig nem igényelhet, mert fizetés végett be nem mutatott váltó után késedelmi kamat nem jár, a betétbe helyezéstől a kiutalt összeg felvételéig pedig azért nem. mert a birói letétbe helyezés jelen esetben az optkv. 1425. §-a értelmében a fizetés?el egy tekintet alá esik, amelvnek költségeit is az alperes tartozik megfizetni. (Curia: 1283/1913. P.) JOGESETEK a marosvásárhelyi kir. ítélőtábla gyakorlatából. Rovatvezető: dr. Stefáni Károly kir. Ítélőtáblai tanácsjegyző. 29. I. As útátjárónál sem sorompó', sem őr felállatva nem volt s a kocsin ülő 16 éves felperesi cselédek a sebesen, üge­tésben haladó Kocsiról a vonat érkeztét bc-zélgetés közben meg nem figyelhették, amiben a vonat érkeztét nehezen észrevehetővé tevő pályaőrház fák, cserjék s a sötétség is szolgáltak akadályul. II. A felebbezési bíróság a vasút veszélyes üzemére való hivatkozással helyesen alkalmazta a • » sutnak ebből ki­folyó kártérítési felelősségét megállapító s a joggyakor­latban állandósult jogszabályt. III. Amely jogszabályon alapuló kártérítési felelősségtől a vasutat nem mentesiti eem az a körülmény, hogy a vasúti 4. szám. üzletszabályzat, avagy a közigazgatósági hatóság által as átjárónál sorompó, sem pedig őr alkalmazásra kötelesre nincs. 1914. G. 209/2. sz. A marosvásárhelyi kir. Ítélőtábla mint polgári felülvizsgálati bíróság: A felülvizsgálati kérelemnek helyt nem ad. Indokok: Alperes felülvizsgálati kérelmében csupán anyag­jogi szabálysértést panaszol. Az ekként meg sem támadott, irányadó tényállás szerint, felperes egyfogatú kocsijába fogva volt lovát és kocsiját, amikor a kocsi a pályatestet átmetsző, kocsiközlekedésre használt dűlő­úton haladt át, gázolta el az este 9 óra 50 perckor sötét időben Fogaras állomásra érkező vonat. Az útátjárónál sem sorompó, sem őr felállítva nem volt s a kocsin ülő 16 éves felperesi cselédek a sebesen, ügetésben haladó kocsiról a vonat érkeztét beszélgetés közben meg nem figyelhették, amiben a vonat érkeztét nehezen észrevehetővé tevő pályaőrház, fák, cserjék s a sötétség is szolgáltak akadályul. A felebbezési bíróság a vasút veszélyes üzemére való hivat­kozással, helyesen alkalmazta a vasútnak ebből kifolyó kártérí­tési felelősségét megállapító s a joggyakorlatban állandósult jog­szabályt. Amely jogszabályon alapuló kártérítési felelősségtől a vas­utat nem mentesiti sem az a körülmény, hogy a vasúti üzlet­szabályzat, avagy a közigazgatósági hatóság által az átjárónál sorompó, sem pedig őr alkalmazására kötelezve nincs, sem az a megállapított további körülmény, hogy a kocsin ülő két fiatal cseléd, akik közül egyik a lovat hajtotta, egymással beszélgetve s a vonat érkezésére nem gondolva, hajtott rá az ut által met­szett pályatestre s a vonatvezetés körül a vasúti személyzetet terhelő valamely szabálytalanság megállapítva nincs. Mindezekre alapított alperesi védekezést tehát a felebbezési biróság, az ítéletében kifejtett okokból helyesen hagyta figyelmen kivül s az ugyané védekezés alapián érvényesített felülvizsgálati kérelem alaptalan s nem teljesithető. 1914. évi június hó 24. 30. A kisk; ruak életfentartási szükségleteik fedezése eéljából vissiterhes ügyletet érvényesen köthetnek ugjan, minthogy azonban egy amerikai ut céljára felvett kölcsön életfenntar­tásra szüksése* kiadásnak nem tekinthető, oly jogszabály pedig nincs, mely szerint a kiskorú által kötött és a törvény szerint érvénytelen visszterhes ügylet folytán minden eset­ben az előbbi állapot visszaálll ásának helye volna, mert ez esetben a törvény azt a cé t, hogy a kiskorút a köny­nyeimü adósságcslnálástól megóvj;i, el nem érné. 1914. G. 264/2. szám. A marosvásárhelyi kir. Ítélőtábla: A felülvizsgálati kérelem­nek helyt nem ad. Indokok: A felebbezési biróság által megállapított, meg nem támadott és igy az 1893: XVIII. t.-c. 197. §. értelmében irányadó tényállás szerint I. rendű alperes a kölcsönszerződés megkötése idejében még kiskorú volt és nagykorúsága csak ennek a pernek folyamán következett be. A megállapított tényállás szerint I. rendű alperes a kereseti 600 korona kölcsönt egy általa tervbe vett amerikai útiköltségei­nek fedezésére kérte és kapta felperestől és arra nincs adat, hogy a kérdéses ösizeget elsőrendű életszükséglete céljára for­dította volna, vagy hogy a kölcsönkapott érték ma is megvolna és azzal alperes vagyonilag gyarapodott volna. A ki korúak életfenntartási szükségleteik fedezése céljából visszterhes ügyletet érvényesen köthetnek ugyan, minthogy azon­ban egy amerikai ut céljára felvett kölcsön életfenntartásra szük­séges kiadásnak nem tekinthető, oly jogszabály pedig nincs, mely szerint a kiskorú által kötött és a törvény szerint érvénytelen visszterhes ügylet folytán minden esetben az előbbi állapot visz­szaállitásának helye volna, mert ez esetben a törvény azt a célt, hogy a kiskorút a könnyelmű adósságcsinálástól megóvja, el nem érné, a felebbezési biróság az anyagjogi szabályokat helyesen alkalmazta, midőn elsőrendű alperessel szemben az utóbbi által kiskorúságában kötött és igy érvénytelen kölcsön­szerződésre alapított keresetet elutasította. Az anyagjögi szabály megsértését vitató felülvizsgálati támadás tehát alappal nem bir. 1914. évi október hó 27.

Next

/
Thumbnails
Contents