Erdélyrészi jogi közlöny, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1915 / 41. szám - A budapesti ügyvédi kamara választmányának felirata az igazságügyminiszterhez a gyorsított bűnvádi eljárás módosítása tárgyában. Folytatás

JOGESETEK TÁRA A KOLOZSVÁRI ÉS MAROSVÁSÁRHELYI KIR. ÍTÉLŐTÁBLÁK ELVI JELENTŐSÉGŰ HATÁROZATAI. Melléklet az Erdélyrészi Jogi Közlöny 41. számához. Kolozsvár, 1915. október ÍO. JOGESETEK a kolozsvári kir. Ítélőtábla gyakorlatából. Rovatvezető : dr. Szitás Jenő kir. jarásbirósági albiró. 155. A végrehajtás tárgyút a perköltség fogalma alá eső szakértői dij képezvén, az ilyen járulékos jellegű követelés ntán kamat a végrehajtási törvény 43. §*ának helyes értelme szerint nem számítható. P. II. 1674/20—1915. szám. A kolozsvári kir. Ítélőtábla : A kir. ítélőtábla a felfolyamodásnak részben helyet ad s a kir. járásbíróság végzését részben megváltoztatja. Indokok: A végrehajtási törvény 9. §-a értelmében a bíróság azt, hogy az 1881. évi LX. t.-cikk 1. §-ának c) pontja esetében a végrehajtás alapjául szolgáló birói határozat jogerőre emelkedett-e, hivatalból tartozik kinyomozni. Az elsőbiróság által az elutasításra nézve felhozott s alaki hiányokra alapitolt indok azért nem jöhet figyelembe, mert a felebbezési tanács jegyzője a s. ü. szab. 75. §-a értelmében a kezelése alatt álló iratokról hiteles másolatokat és arról, hogy valamely határozat ellen jogorvoslati beadvány be nem nyújtatott, hivatalos bizonyítványt jogosított kiállítani, következőleg az általa kiállított és a végrehajtási kérvényhez B) alatt cs?tolt hiteles másolat, továbbá A) alatt ugyan egyszerű másolatban, de az egyidejűleg általa benyújtott 1911. Sp. 1929/8. sz. kérvényhez hiteles másolatban csatolt közokirat becsatolásával végrehajtató a S. E. 138. §-ának második bekezdésében foglaltaknak is eleget tett, mert a jelen esetben a jogerősség igazolásának tényében a jogorvoslati beadvány hiánya nyilván bent foglaltatik. Minthogy pedig a 4597/1914. I. sz. kir. ítélőtáblai rendelvény folytán a dévai kir. törvényszék, mint polgári felebbezési bíróságtól beszerzett 1912. D. 632/14. sz. hivatalos értesítés szerint azok az első és másodbirósági végzések, amelyek alapján végrehajtató a kielégítési végrehajtás elrendelését kérte, jogerőre emelkedtek, a kért végrehajtást a 175 korona 86 fillér hátrálékos szakértői dij és a költségek — köztük a túlnyomó részben sikerre vezetett telfolyamodás költségei — erejéig azok alapján a végrehajtási törvény 1. §-ának c) pontjához képest elrendelni kellett. A végrehajtás tárgyát a perköltség fogalma alá eső szakértői dij képezvén, az ilyen járulékos jellegű követelés után kamat a végrehajtási törvény 43. §-ának helyes értelme szerint nem számítható; következőleg a felfolyamodásnak az a része, amely a végrehajtásnak a kamatkövetelés erejéig való el nem rendelése ellen irányul, törvényes alappal nem bir. 1915. évi június hó 28. napján. 156. Kincs oly törvényes jogszabály, amely tiltaná, hogy a kiküldött dijainak behajtása végett a végrehajtási kérést ügyvéd ntján adja be. P. II. 241/9—1915. szám. A kolozsvári kir. Ítélőtábla: Az elsőbiróság végzésének felfolyamodással megtámadott azt a részét, mely szerint a végrehajtási kérés költsége fejében 12 K 40 fillért állapított meg, a végzés egyéb részének érintetlen hagyása mellett megváltoztatja s 12 K 40 fillérről 7 K 40 f-re leszállítja. Indokok : Előrebocsátva, hogy nincs oly törvényes jogszabály, amely tiltaná, hogy a kiküldött dijainak behajtása végett a végrehajtási kérést ügyvéd utján adja be, a kir. Ítélőtábla a végrehajtási kérésért megállapított költség összegét figyelemmel a végzett munkára, a tett kiadásra, valamint a végrehajtási összeg csekélységére tulmagasnak találta s azért ezt a rendelkező részben jelzett s a fenti szempontok és körülményekkel arányban álló összegre való leszállítását indokoltnak látta. A felfolyamodásra nem végrehajtató szolgáltatván okot, annak költségében marasztalható nem volt. 1915. évi április hó 2. napján. 157. Az 1881: L.X. t.-c. 83. §-a értelmében a végrehajtást szenvedett adósa, tehát magánfél részéről esedékessé válás folytán birói letétbe tett követelési összegrészlet többek részérc történt lefoglalásának esete forogván fenn, törvény szerint a kintalást a hivatott törvénycikk 118. és 119. §g-aiban szabályozott módon követelési összegfelosztás kérdésében tartandó tárgyalásnak és az ennek eredményében eszközlendő kielégítési sorrend megállapításának kell megelőznie. P. II. 1364/18 — 1915. szám. A kolozsvári kir. ítélőtábla: Az elsőbiróság végzését feloldja s utasítja az elsőbiróságot, hogy az 1881: LX. t.-c. 118. és 119. §§-ai szerinti eljárás keresztülvitele után és ennek eredményében a 20 korona követelési összeg részlet és letéti kamatainak kiutalása kérdésében hozzon uj határozatot. Indokok: A beszerzett 1912. V. 3820. számú végrehajtási iratoknál elfekvő 1880/1912. végreh. szám alatt, felvett folytatólagos kielégítési végrehajtási jegyzőkönyv 143. folyó száma szerint N. K. végrehajtást szenvedett cégnek dr. M. S. adós elleni 359 K követelését, — melynek az adós által letétbe helyezett 29 korona esedékes részletét képezi, — már 1912. évi október hó 16-ik napján, tehát a „K. tpt. r-t." végrehajtató cég által a végrehajtást szenvedettek ellen ugyanezen követelésre nézve is eszközölt foglalást megelőzően M. Gy. végrehajtató is lefoglaltatta. Ennélfogva az 1881 : LX. t.-c. 82. § a értelmében a végrehajtást szenvedett adósa, tehát magánfél részéről esedékessé válás folytán birói letétbe tett követelési összegrészlet többek részére történt lefoglalásának esete forogván fenn, törvény szerint a kiutalást a hivatolt törvénycikk 118. és 119. §§-aiban szabályozott módon követelési összegfelosztás kérdésében tartandó tárgyalásnak és az ennek eredményében eszközlendő kielégítési sorrend megállapításának kell megelőznie. A királyi járásbiróság tehát tévesen járt el akkor, amikor fent idézett számú végzésével a birói letétben levő lefoglalt követelési összeget az előbb emiitett eljárás mellőzésével és emellett részben épen felfolyamodó, mint korábbi foglaltatóval szemben a később foglaltató végrehajtató javára utalványozta, miért is ezt a végzését megfolyamodott részében az 1881. LX. t.-c. 126. §-ának negyedik bekezdésére figyelemmel s a 24. §-ának második bekezdése értelmében a királyi Ítélőtábla a rendelkező rész szerint feloldotta. 1915. évi augusztus hó 10. napján. 158. A Yhn. 8. §-ában felsorolt ingóságok lefoglalására nézve határozott tilalmat állit fel s igy azok még akkor sem foglalhatók le, ha végrehajtást szenvedő a lefoglalásba belenyugodott. Ha azonban a lefoglalás mindamellett megtörtént, a végrehajtást foganatosító biióság köteles azt megsemmisíteni, nemcsak a foglalás cselekménye ellen használt előterjesztés következtében, hanem ilyennek hiányában is. Sőt a biróság a foglalás törvény szerinti minőségét kimondhatja utóbb is, akár saját kezdeményezésére, akár a felek részéről (kérelem előterjesztés utján) történt figyelmeztetés folytán mindaddig, mig az ingók el nem árvereztettek. P. II. 774/6-1915. szám. A kolozsvári kir. ítélőtábla: Az elsőbiróság végzését az 1881. évi LX. t.-c. 34. §-a értelmében a végrehajtási eljárásban is alkalmazandó 1881. évi LIX. t.-c. 58. §-a alapján feloldja