Erdélyrészi jogi közlöny, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1915 / 4. szám - Ötödik moratóriumi rendelet

TEK TARA A KOLOZSVÁRI ÉS MAROSVÁSÁRHELYI KIR. ITÉLŐTÁBL A K ELVI JELENTŐSÉGŰ HATÁROZATAI, Melléklet az Krdélyrészi Jogi fiözlöny 1. számához. Kolozsvár, 1915. január 31, JOGESETEK a kolozsvári kir. ítélőtábla gyakorlatából. RovatvexeW : dr. Szitás Jenő kir. járásbiróaági albiró. 19. Az 1891. évi X1SI. t.-c. 13. §-ának 3-ik bekezdése értelmében rendbírság kiszabásának csak akkor van helje, ha az ügyviteli szabályok meg: nem tartás i miatt súlyosabb, de fegyelmi vétségnek nem tekinthető rendetlenség, mulasztás vagy késedelem terheli az ítélő sírót. (1891: XVII. t.-c. 13. §.) Kv. t. 2258/1014. I.) Eljáró birót az 500/1908. I. M. szánni utasítás rendelkezéseibe ütköző eljárási szabálytalanságok és mulasztások terhelik, az ügyviteli szabályokba ütköző szabálytalanságok és mulasztások pedig oly jelentéktelenek, hogy ezek rendbírság alapjául nem szolgálhatnak. Az 1891 : XVII. t.-c. 13. §-ának első bekezdésében irt eljárás alkalmazása azonban nincs kizárva. (Curia : 14/1914. urb.) 20. A bejegyzett szeszkereskedő által az üzlete köréhez tartózd korcsmaüzletben, üzletvezetőként alkalmazottnak ebből származó minden igénye, a rendes bíróságnál csak iparhatóság eiőtti eljárás ntán érvényesíthető. (1868:JLI\. t.-c. 1884: XVII. t.-c. 1881: L.IX.I.-C.) Kv. 2390/1914. A felperes kereseti előadása szerint alperes 'bejegyzett szeszkereskedő, ki mint ilyen a felperest 600 korona évi fizetés, szabad lakás, kerthasználat és 2°/o bruttó bevételi jutalék mellett, üzleti köréhez tartozó korcsmaüzletben üzletvezetőként szerződtette. Kereskedői segédszemélyzetnek mindazok a személyek tekintendők, kik valamely kereskedőhöz, amilyen az alperes bejegyzett cég is. mint főnökhöz szolgálati viszonyban állanak és annak üzletében állandóan szerződtetve vannak s igy a felperes is a fentebb jelzett viszonyánál és állandó javadalmazás mellett való szerződtetésénél fogva, a kereskedősegéddel egy tekintet alá esik. A kereskedősegédnek alkalmaztatásából eredő minden igénye pedig az 1875: XXXVIÍ. t.-c. 55. és az 1884: XVII. t. c. 176. §-a szerint a rendes bíróság előtt csak ugy érvényesíthető, ha azt az ezen törvényben meghatározott iparhatóság előtti eljárás megelőzte. A felperes a per során maga előadta, hogy ilyen iparhatóság előtti eljárás folyamatba téve nem lett, a kereskedősegédnek a szolgálati viszonyból eredő ilyen igénye, akár vette a szolgálat kezdetét, akár irányuljon az a biztosítékul adott óvadéknak a visszatérítésére is, az iparhatóság előtti megelőző eljárás nélkül a rendes bíróság előtt nem érvényesithető. (Guria: 4280/1913. I.) 21. A tagositás rendén a határjárás alkalmával a szomszédos községek között a határvonal vitássá válik, ezt a vitát ai eljáró biró azonnal elintézi (356—1893. I. M. rendelet 68. §.), mely intézkedés ellen csakis a tagositás rendén megengedett Jogorvoslattal lehet élni. A kolozsvári kir. itélötáhla mint polgári felülvizsgálati bíróság : A kir. Ítélőtábla a felülvizsgálati kérelmet elutasítja. Indokok; A felebbezési bíróság azt a ténymegállapítását, hogy a kérdéses erdőterületet a legeltetéstől eltekintve az alperes község lakói kizárólag használták, a perben álló két községben nem lakó tanuk vallomására, azt pedig, hogy a peres fák olyan helyről taroltattak le, a mely hely mindkét község által legelőül használtatott ugyan, de fát arról a felperes községbeliek nem vágtak, a felperes község bizalmi emberei által a Szentmária község tagosítása ügyében tett beismerésekre alapította. E ténymegállapítást a felperes azért támadta meg, mert iratellenesen és a S. E! 64. §-ának megsértésével nem a tárgyalás és bizonyítás egész tartalmának méltatásával történt. Ez utóbbi panasznak nincs alapja, mert felperes nem mutatta ki, hogy a felülvizsgálati panasz szerint nem méltatott az a körülmény, hogy a tagositási eljárás rendén az eljárt biró kimondotta, hogy az erdőnek az uton alóli része a felperes község határához tartozónak tekintendő, az azon felüli rész pedig a felveendő térképen kitüntetendő, továbbá, hogy a helyszíneléskor Bérese községhez tartozónak felvett vitás terület ekként Szentmária község térképére került, az erdő közös használatának megállapítása szempontjából mennyiben képezhetne bizonyító adatot. Az iratellenességre alapított panasznak ellenben van alapja, mert a tagositási eljárás rendén a határ megállapítása alkalmával meghallgatott felperesi bizalmi férfiak az erről felvett, jkv. szerint oly beismeréseket, aminők az itélet indokolásában foglaltatnak, nem tettek, hanem éppen azt vitatták, hogy a vitás erdőterület egy része kizárólag B. községhez tartozik, további része a szt.-kal közös használatit helyet képez, az evvel érintkező terület pedig kizárólag Szt. község határához tartozik s hogy ugy ezen vitássá tett terület, mint az ezzel összefüggő területet B. és Szt. községek, illetve lakói közösen használták. A jegyzőkönyv ezen tartalma tehát ellentétben áll az Ítéleti indokolással, a mely szerint a felperes bizalmi férfiai elismerték, hogy a vitás területen a szt.-i lakosok egyedül voltak a faizási jog gyakorlatában s hogy ezt az ut alsó széléig terjedő, területre nézve ismerték el. E szabálytalansáfj'o'ft azonban az ügy eldöntésére befolyássá^ ; nincs, mert felperesnek az 1908. évben történt károsításra alaI pitott kártérítési igényének alapjául nem a közös használat ténye, hanem a tulajdonjog szolgálhat egyedül. Az tehát a lényeges i kérdés, hogy a letarolt terület kinek tulajdonát képezi s igy nyilván | alaptalan a felülvizsgálati kérelemben felhozott az a másik panasz I is, hogy a felebbezési bíróság anyagi jogszabályt sértett azzal, hogy a használatot egymagában is a kártérítés alapjául el nem fogadta s hogy a legeltetés tényét nem találta elegendőnek arra. j hogy felperes az alperestől a levágott fa értékét követelje. A peres erdő tulajdonjogát pedig a felebbezési biróság sem a tanuk vallomása, sem a per egyéb adatai alapján nem csak ; hogy meg nem állapíthatta, hanem azt állapította meg, hogy az \ a terület, a melyben a perbeli fák állottak, az alperes község j határához tartozik s mint ilyen annak tulajdonát képezi s ezt a megállapítását feleknek a felebbezési tárgyaláson tett egyező előadásán és a térképek adatain kívül főleg arra alapítja, hogy a ! vitás erdőterület 1902. évben a tagositó biró határozata folytán alperes község részére hasittatott ki s az alperes község nevére | telekkönyveztetelt s felperes, a ki a tagositó biró által tulajdon| jogának kimutatására utasíttatott, ez iránt máig sem lépett fel. Felperes felülvizsgálati kérelmében ugyan megtámadta ezt a megállapítást is anyagi jog megsértése miatt, mert szerinte a felhozott j körülményekből jogi következtelésként csak azt lehetett volna • levonni, hogy a kérdéses terület közös tulajdont képez, mert a ; tagositás rendén a vitás terület tulajdonjoga nem képezte eldöntés tárgyát, felperes annak megosztásába bele nem egyezett, sem | birói ítélettel a vagyonközösség megszüntetésének tűrésére köteI lezve nem lett s igy ez továbbra is nyilt kérdés marad. E panasz ! azonban szintén alaptalan, mert ha a tagositás rendén a határ* j járás alkalmával a szomszédos községek között n határvoíiaJ vitássá válik, ezt a vitát az eljáró biró azonnal elintézi (3ö6— ; 1893. I. M. rendelet 68. §.), mely intézkedés ellen csakis a tagoj sírás rendén megengedett jogorvoslattal lehetett volna élni. A tagositás folytán előállott uj jogi helyzet tehát, mely szerint a vitás terület most már az alperes község határához és ennek tulajdonába tartozik, a felperessel szemben is joghatályos s miután felperes nem is vitatta, hogy a tagositás eredményében a vitás