Erdélyrészi jogi közlöny, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1915 / 33. szám - A m. kir. igazságügyminiszterek 12.000-1915. I. M. E. számú rendelete a moratórium fokozatos megszüntetése következtében a polgári peres és nem peres eljárásban szükséges szabályok megállapitása tárgyában

78. oldal. Jogesetek Tára 32. szám. felszámítja s a convertáló banktól felveszi, annak visszakövetelése iránti jogát fenntartja s mert erre alperestől tagadó választ kapott, nem merült fel szüksége annak, hogy ez iránti igényét a fizetéskor megujitsa s igy ebből épen nem következik, hogy a világosan fenntartott igényről lemondott volna. A miből folyik, hogy felperes a fizetést tartozatlanul teljesítette s azt visszakövetelheti, miért is a felebbezési bíróság döntése az Optkv. 1431. §-ában irt anyagi jogszabálynak megfelel. 1915. február hó 23. 131. Az Optkv. 922. §-a alapján az alhaszonbérbeadót is terheli a szavatosság: arra nézve is, hogy az alhaszonbérbe adott dolog a szerződési idő alatt az alhaszonbérlő birtokából elvonatni nem fog". 1914. G. 338/3. sz. A kolozsvári kir. Ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati bíróság : A kir. Ítélőtábla a felülvizsgálati kérelemnek részben helyet ad, a felebbezési bíróság ítéletét részben megváltoztatja. Indokok: Az Optkv. 922. §-a alapján az alhaszonbérbeadót is terheli a szavatosság arra nézve, hogy az alhaszonbérbe adott dolog a szerződési idő alatt az alhaszonbérlő birtokából elvonatni nem fog. Helyes tehát a felebbezési bíróság jogi álláspontja, hogy az alperes — amennyiben szavatosságát a szerződésben ki nem zárta — felperesnek felelősséggel tartozik azért, hogy őt a bérlemény birtokában megtartsa s ha az tőle elvonatik, ezért neki az 1120. §-a alapján teljes kártérítéssel tartozik, amelyet nem szüntet meg az, hogy felperes az alperes és a főhaszonbérbeadó közötti szerződésről tudomással birt, valamint az sem, hogy alperes a felperest a szerződés korábbi megszüntetéséről jó előre értesítette s igy helyesen állapította meg a felebbezési bíróság az alperes kártérítési kötelezettségét s a felülvizsgálati kérelem, a mennyiben ez ellen irányul, nem alapos. Ellenben alapos a felülvizsgálati kérelemnek az a része, a mely az ezen tul lejárandó időre esedékes haszonbértöbbletet támadja meg. Felperes ugyanis alperestől nem az elvont haszon, hanem tényleges kárának megtérítését követeli, ennek pedig előfeltételét képezi, hogy az már bekövetkezett legyen s igy alapos a felülvizsgálati kérelemben felhozott az a panasz, hogy felperes követelésének ezen része időelőtti. A S. E. 185. §-ának a) pontja alapján tehát a felülvizsgálati kérelemnek helyet adni s a felebbezési bíróság ítéletét megfelelő részében megváltoztatni s felperest keresetével részben elutasítani kellett. A marasztalás tehát csakis a felebbezési tárgyaláson igazolt s alperes által is elismert részlet figyelembevételével számított hat negyedévi hasonbértöbbletre és a 7 korona fuvarköltségre nézve volt fenntartandó. 1914. december hó 2. 132. As 1880: 1,1. t.-c. 25. §. értelmében a kir. közjegyzőnek, mint birói kiküldöttnek árverésekért, ha a tárgyak értéke 1000 koronát meg nem halad, fél napra 6 korona, egész napra ÍO korona munkadíj jár. P. I. 907/1915. A kolozsvári kir. Ítélőtábla: A kir. Ítélőtábla a felfolyamodásnak helyt nem ad. Indokok: Az 1880: LI. t.-c. 25. §. értelmében a kir. közjegyzőnek, mint birói kiküldöttnek árverésekért, ha a tárgyak értéke 1000 koronát meg nem halad, fél napra 6 korona, egész napra 10 korona munkadíj jár. Minthogy e munkadíjon felül az 1880: LI. t.-c. 11. §-ban megállapított állandó munkadijak az árverés foganatosításáért nem járnak, hanem az árverés körül szükséges összes cselekményeket a 25. §-ban meghatározott munkadíjért köteles végezni s minthogy az árverés tárgya ingatlan értéke 300 korona, a kir. közjegyzőt az árverés foganatosításával felmerült eljárásért összesen 6 korona munkadíj illeti. Ennek folytán tehát az elsőbiróság a kir. közjegyző diját 10 koronában tulmagas összegben állapította meg, minthogy azonban a közjegyző dija leszállítása végett végzése ellen javaslat nem használtatott s minthogy azok felemelésére törvényes alap nincs, a felfolyamodásnak nem volt hely adható. 1015. március hó 15. JOGESETEK a marosvásárhelyi kir. ítélőtábla gyakorlatából. Rovatvezető: dr. Temesvári Gyula kir. Ítélőtáblai tanácsjegyző. 133. A bíróság Ítéletében csak azt a ténykörülményt fogadhatja el olyannak, amely bizonyításra nem szorul, amelyet Tála* mely fél az 1911. I. t.-c. 263. 366. §§. szerint a bíróság előtt beismert, Yagy birói felhívásra nem tagadott, vagy pedig a 267. §. szerint köztudomású : és nem vitásnak csak oly tényt jelenthet ki, amelynek ily minősége a per adataiból okszerűen következik, vagy az előbbiek szerint nem bizonyítandó. 1915. P. 1133/19. szám. A marosvásárhelyi kir. Ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati bíróság : Annak előrebocsátásával, hogy felperesnek a válasziratban foglalt csatlakozási kérelmét hivatalból visszautasítja, a felebbezési bíróság ítéletének a bérleti szerződést megszűntnek nyilvánító, a per és felebbezési költségeket peres felek között kölcsönösen megszüntető rendelkezését feloldja. Indokok: A hatodik moratóriumi rendelet 17. §. IV. pontja szerint a bérlő azt a jogot, hogy a katonai szolgálat teljesítése miatt a határozott időre kibérelt lakásra vonatkozó bérleti szerződést is e pont első mondata értelmében megszüntethesse, csak akkor gyakorolhatja, ha a lakást egyúttal keresetszerü foglalkozásának céljára is használja. A felebbezési bíróság ítéletében azt a tényt, hogy a felperes a bérleményhez tartozó lakást ily célra használta, mint a vita tárgyát nem képezőt állapította meg. A bíróság ítéletében csak azt a ténykörülményt fogadhatja el olyannak, amely bizonyításra nem szorul, amelyet valamely fél az 1911. I. t.-c. 263. 266. §§. szerint a bíróság előtt beismert vagy birói felhívásra nem tagadott, vagy pedig a 267. §. szerint köztudomású; és nem vitásnak csak oly tényt jelenthet ki; a melynek ily minősége a per adataiból okszerűen következik, vagy az előbbiek szerint nem bizonyítandó. A felebbezési bíróság azonban egyáltalán nem is emliti, hogy fenti kijelentését mire alapítja ; s e ponton a bérleti szerződés tartalmára tekintettel, amely szerint az üzlethelyiségen felül külön a földszinten és emeleten levő lakás és mellékhelyiségei is bérlet tárgyát képezték, felek sem tettek oly kijelentést, a melyből a felebbezési bíróság fenti ténymegállapítása okszerűen következtethető volna. Alperesnek e ténymegállapítás ellen emelt felülvizsgálati támadása tehát alapos. De alapos a felülvizsgálati kérelem abban a részében is, amelyben az ítéletet az albérletbe adás megállapításának mellőzése miatt támadja. A felhívott moratóriumi rendelet szerint ugyanis az üzlethelyiség bérlője az erre vonatkozó határozott időre szóló szerződést katonai szolgálata okából csak az üzlet megszűnte esetében szüntetheti meg; már pedig, ha a bérlő az üzlethelyiséget albérletbe adja, az üzletnek a rendeletben értett megszűntéről szólani nem lehet; annak megállapítása nélkül tehát, hogy az albérlet tárgyát mi képezte, a felebbezési bíróság által nem vitásnak vett az a ténymegállapítás, hogy felperes hadbavonulásával üzletét megszüntette, sem állhat meg ennek, valamint annak megállapítása nélkül pedig, hogy az üzlethelyiséggel együtt bérelt lakás mennyiben és mily mérvben tekinthető olyannak, amelyre a felhívott moratóriumi rendelet alkalmazást nyerhet, afelett sem lehet dönteni, hogy a bérleti szerződés egészen vagy pedig mily részében szüntethető meg; következéskép a felebbezési bíróság ítélete döntése alkalmas tényállás hiányában az 1911. I.-c. 543. §. 2. bekezdése értelmében feloldandó volt. Minthogy azonban felperes az alperesi felülvizsgálati kérelemre adott válasziratát a tárgyalási időköz (1915. V. 27—VI. 15.) első felének eltelte után csak 1915. évi június hó 9. napján, tehát elkésetten adta be; s minthogy felperes a mai tárgyaláson nem jelent meg, s igy e késedelmének hibáján kivül való megtörténtét nem is valószinüsitette; azt, illetve az abban foglalt csatlakozási kérelmet, az 1911. I. t.-c. 531. §. 3. bekezdése értelmében figyelembe venni nem lehetett; s ebből az okból a felebbezési bíróság ítéletének a felperes keresetét részben elutasító s csupán a csatkozási kérelemmel megtámadott részét nem érintve, csak az alperesi felülvizsgálati kérelemmel megtámadott megtámadott részében lehetett feloldani. 1915. évi június hó 15. napján.