Erdélyrészi jogi közlöny, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1915 / 28. szám - Enquéte a perbeli járulékok meghatározása kérdésében. (Befejő közlemény.) - Manu törvénykönyve. Folytatás

28. szám. Erdélyréüzi Jogi Közlöny 151. oldal. A revisio ebben a rendszerben lényegesen különbözött ugy a francia perrend által szabályozott semmiségi panasztól (Kassationsrekurse), mint a porosz jog semmiségi panaszától (Nichtigkeitsbeschwerde). Leginkább igy karakterizálható: revisio in jure, vagy a perbeli jogkérdésre korlátozott felebbezés (Mot. 42, 314.) A francia perjog : semmiségi panaszától való teljes eltérést azáltal kívánták az indokok kifejezésre juttatni, hogy a revisio ugyanazon eljárási szabályok alá esik, mint a felebbezés. Továbbá, hogy a revisionak nincs közjogi célzata, mint a francia semmiségi panasznak, hanem épugy a felek magánjogi érdekét tartja szem elütt, miként a polgári perrendbeli többi jogorvoslatok. Erre való tekintettel a lölülvizsgálat alapján befejezett ügyben semmiségi keresetnek és perújításnak épugy helye volt, mint más jogerős Ítélettel szemben. (Folytatjuk) X Enquéte ^ a perbeli járulékok meghatározása kérdésében. (Befejező közlemény.) Szólanom kell azonban valamit ezen most tárgyalt költségre leszállítás esetén arról is, hogy a viszontkereseti összeg is figyelembe veendő-e. E tekintetben azt az elvet tartanám leghelyesebbnek a mi a fődologra nézve úgyis áll, hogy a nagyobb érték vétetnék irányadónak, de semmiesetre sem a kettő együttesen, mert ez a kereset főtárgyára sem forog fenn, de meg, mert törvényellenes is lenne, hogy ilyen mesterséges uton is szaporittassanak a jogorvoslati lehetőségek. Áttérek ezután már arra is, aminthogy részben már el is mondottam ide vonatkozó véleményemet, hogy mikép is alakul többi járulékra vonatkozóan is a felebbvitel kérdése abban az esetben, ha a kereset a járulékokra vagy járulék és költségjárulékra szállíttatik le. A leszállítás következtében a járulék vagy járulékok fődologgá lesznek s mint ilyenek lesznek clbirálandók, azzal a már fentebb is jelölt megjegyzéssel, hogy a perköltség ilyen esetben, amikor más a főtárgygyal szoros kapcsolatban lévő járulék (magánjogi járulék) figyelembe nem vétetik, vagyis a határozott összegben meghatározandó járulék vagy járulékok együttes értéke — mint több kereseti követelés esetén is — fogja alkotni a felébb, jogorvoslat értékmérőjét, értékhatárát. Azt hiszem ez álláspont a méltányosság követelményeit is eléggé szolgálná s talán meg lenne az a jó oldala is, hogy a törvény szabályaival sem jön összeütközésbe. Sőt a Pp. 476. §-ban foglalt kitételből, hogy a követelés leszállítása esetén a leszállítása után fennmaradó érték irányadó épen támpontot találok fentebb ismételten is jelzett abbeli véleményem mellett, hogy a főtárgyról történt leszállítás után a melléktárgy (perjogi járulék) s ezután az egyedül még követelés tárgyát képező perköltség tekintendő főtárgynak s e szerint alakulnak ide vonatkozólag a felebbvitel szabályai is akként, hogy a felébb, bejelentésekor fennálló járulék a főtárgy mellett nem jöhet figyelembe, csupán a Pp. 476. §. szerint kiterjesztő uj alatt jelenik meg Hannoverben 1850 nov. 8-án az „Allgemeine bürgerliche Procesordnung", Poroszország 1861-ben rendelte el a polgári perrend tervezetének elkészítését és a tervezet 1864 ben közzé is tétetett. A német Bund intézkedésére a Hannoverben ülésezett bizottság készitette az úgynevezett „Hannoveri Tervezethet; amely 1864 ben első olvasásban és 10(56 tavaszán második olvasásban elfogadtatott és közzététetett. A „Norddeutscher Bund" (Északnémet szövetség) megalakulása alkalmával a IV. Art. 13. §-ban „a birói eljárás" a közös törvényhozás tárgyául lett elfogadva. A polgári perrendtartás tervezetének elkészítésére bizottság küldetett ki s ez a „Hannoveri Tervezet" alapul vételével és a porosz polgári perrend tervezetére figyelemmel elkészítette az úgynevezett Enlunwf einer Zivilpiocessordung für Norddeulschen Bund.'A bizottság a ,.Szövetségi Tanács" (Bundesrat) elé terjesztendő végleges szöveget az 1870 július 20-án tartott záróülésén elfogadta. A német birodalom alkotmánytörvényének IV Art. 13. §-ban „a birói eljárás ' szintén közös törvényhozási tárgyként lett elfogadva. Ennek alapján a porosz igazságügyi minisztériumban a német polgári perrend tervezete elkészíttetett és a végleges szövegezés céljájábol a Szövetségi Tanács 1801 május 8-án 10 tagu bizottsághoz utalta. E tervezet felett való különböző tanácskozások eredményében végre 1876 december 21-én a birodalmi törvényhozás majdnem egyhangúlag fogadta el a perrendtartást, amely 1809 október 1-vel lépett életbe, szabály alapján abban az esetben, ha a főtárgy mellett összegszerüieg meghatározott különben járulékot képező más melléktárgy is tétetik kereset tárgyává, a mi külön önálló keresettel is érvényesíthető lenne, akkor ez mint a kereset beadásakor is már létező tárgy a felebb.-nél figyelembe veendő, ha magában 50 koronát meghalad. Tehát a miniszteri indokolás szerint is nem a perben keletkező, azzal gyarapodó, hanem a már meglévő és keresetbe is helyezett meghatározott összegű melléktárgy-járulék vehető figyelembe. Az Erdélyrészi Jogi Közlöny ez évi 17. és 18-ik számaiban foglalt egymagukban is meggyőző esetek s e cikkekben foglalt észrevételek mindmegannyi bizonyítékai annak, hogy a törvény helyes érteimezesévei a felébb, értékmeghatározás aképen eszközlendő helyesen, ezekre utalással tehát a kérdést boncolgatni nem tartom szükségesnek s maris tulhosszura nyúló hozzászólásom befejezése elütt még csak röviden teszek pár megjegyzést arra, hogy a felébb, értékül minő érték tekintendő. Elfogadom, hogy a felebbezés beadási idején sérelmes rész, amit sérelmez az illető, tekintendő értéknek, azonban ez ennek dacára a 476. § nak olyatén való értelmezését, hogy mert sérelmezi pl. a járulekot a perben keletkezett kamatot vagy költséget stb. valaki, hát e járulékok a kivánt értékhatár fenforgása esetén figyelembe veendők, — nem tartom sem helyesnek, sem elfogadhatónak. A meghatározott összegben kereset tárgyává tett, mondjuk melléktárgy figyelembe veendő, mert kereseti tárgya lett, mert ez változatlan összegű keresettárgy, ez tovább nem növekedik, tulajdonképeni 2-ik vagy 3-ik stb. főtárgy főkövetelés és csak azért tekinthető járuléknak, mellékkövetelésnek, mert egy nagyobb értékű főtárgygyal, fődologgal együttesen peresittetik, figyelembe veendő, mert ugy a kereset beadásakor, mint bármikor később mindig ugyanazonos értékű pertárgy és pedig főtárgy marad ez továbbra is, de nem vehető figyelembe a peresitéssel keletkező melléktárgy, járulék. S ha a megtámadáskori értéket vesszük felebbezési értéknek, akkor is csak a fődolog, főtárgy vétetik figyelembe, de nem a folyton változó mellékéktárgyu járulék, a mi csak keresetleszállitás esetén főtárgygyá változása után lenne figyelembe vehető, mert a törvényt kisérő miniszteri indokolásból világosan kitűnik, hogy csak a kereset tárgyává tett, a kereset beadásakor tehát már meglevő dolog, tárgy, mi más nagyobbal együttesen pereltetik, képezheti az értékmeghatározás tárgyát, aminthogy az uj bélyegilleték szabályai sem engednek ettől eltérő értelmezésre következtethetni. Tessék pedig elhinni hogy ez a finánczseni, akinek szeme annyi minden illetéket kikurkászott, ezt a nagyon is fontosat nem feledte volna ki. Ezek után összefoglalom a feltett kérdésekre feleleteimet a következőkben : ad I. A költség fogalma alatt az összes magánjogi s miután más meghatározásunk nincs, a perenkivüli és perköltségek is értendők, a Pp. 8. §-ban irt költ3égelnevezés alatt is együttesen s valamennyien járulékokat képeznek. Tehát a folyamatban lévő per költsége ekként járuléknak minősítendő. ad II. A perköltségre leszállított perben a felebbezés szempontjából a pertárgya értékének a leszállítás folytán fődologgá lévő perköltség tekintendő és pedig viszontkereset esetén a nagyobb összegű fel- vagy alperesi költség. Dr. X Manu Mnykönyue. (Folytatás.) A jogi rész fejezet címei után Ítélve azt hinné az ember, hogy az túlnyomóan a jog ama területének van szentelve, mely a társadalmi munkamegosztás és együttes tevékenység sokszoros kombinációján alapul, a kötelmi jognak ; ez azonban csak látszat. A család- és örökösödési jog, kapcsolatosan a vagyon(mgatlan-) megosztás jogával, a legterjedelmesebb része a szorosan vett törvénykönyvnek. Ez szintén karakterisztikus vonása kódexünknek s egyszetsmind fokmérője a hindu társadalom egykorú fejlettségének, illetve fejletlenségének. A család- és örökösödési jognak, valamint az ingatlan vagyonjognak vallási motívumokra építése, a házasságralépés előírása, az aggódó gondoskodás, hogy a házastársak gyermekhez jussanak, (mire a törvény nem kevesebb mint tizenkét módot