Erdélyrészi jogi közlöny, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1915 / 27. szám - Enquéte a perbeli járulékok meghatározása kérdésében. Folytatás

27. szám. Erdélyrészi Jogi Közlöny 147. oldal. X Enquéte T^ya perbeli járulékok meghatározása kérdésében. (Folytatás.) Dr. Tóth György tanácsvezető királyi tszéki biró ur az „EnquéteM-ról szóló cikkében, hogy a különbségekre az olvasó figyelmét annál is inkább felhivja, igen helyesen a vonatkozó fontosabb vélemények közötti ellentéteket is feltüntetve, a kérdésekhez való hozzászólás medrét ezzel jól meg is határozta. E kidomboritás szerinti állásfoglalásomtól eltérő véleményekre a következőket kivánom megjegyezni. A költségre leszállítás esetén a leszállítás előtt még fennállott értéket nem lehet irányadóul venni azért, mert az már nincs, nem létezik s amilyen jogon egy már nem létező követelést veszünk alapul, ugy vehetünk egy jövőben keletkezőt vagy bármilyen fiktívet is. Hogy minek veszünk pedig ilyent akkor, mikor még követelés kereseti, határozati tárgy még mindig van, azt megérteni gondolom, nem lesz könnyű. Momentán és illetékkiszabás okából, mert a kereset leszállítást bejelentő szóbeli vagy Írásbeli kérelem megtételekor (abban a pillanatban) még létezett a régi érték, ez vétetik alapul és a kevesebb a leszállított összegtől eltekintő bélyegületék csak az ezutáni perbeli irat vagy kérelem után vettetik ki, érthető, de valójában nem létezőt valónak minősíteni, azt hiszem, még sem lehet bármilyen szabadon és sokféleképen is értelmezhetők perjogi volt és jelenleg életbelépett szabályaink. A felebbvitelnek tehát ez esetben a már egyedül pertárgyát képező az egyedüllét folytán íőtárgygyá változó perköltség összege szerint lenne helye, a min legfennebb célszerűségi, egyszerűsítési ügyek számát apasztó stb. más perjogi szempontok változtathatnának, vagy mert idevonatkozó perjogi szabályaink hiányosak, változtathatna a bírói állandó gyakorlat akként, hogy csupán a perköltség leszállítás esetén csak felülvizsgálatot vagy csak nyilvános előadás alá jutható felebbezés jogorvoslatát engedné meg. E most írtakra is figyelemmel, a Jogtudományi Közlöny ez évi 15-ik számában Dr. Fabinyi Tihamér által közölt esetre vonatkozólag is szabad legyen megjegyeznem, hogy a kir. törvényszék ítéletét szerfelett sérelmesnek és tévesnek tartom. Azzal, hogy csupán a perköltségre lett leszállítva a kereset még csak s magánjogi igény és annak szorosabban vett járulékairól (kamat, tőke és elvont haszon, a tárgyra eszközölt költség) történt lemondás, de még mindig van határozathozatali tárgy és pedig olyan tárgy, a mi a perjogi eddigi szabályok alapján fejlődött s talán ezutánra is elfogadható állandó birói gyakorlat szerint is, amikor csupán erre lett a kereset leszállítva, pertárgyul tekintetett. Ha a magánjogi járulék és a perköltség nem állanak is szorosabb kapcsolatban a fentebbiek szerint mégis utóbbiak is épen perjogi járulékot képeznek, minélfogva épen a perjogi szabályokat az erre való figyelembevétel nélkül alkalmazni nem lehet. Nem lehet azért, mert igaz, hogy az uj Pp. 8. §-a szerint a kár költség stb. az értékmegállapitásánál mint járulék figyelembe nem vétetik s a 476. §. 3. bekezdése szerint pedig a leszállítás folytáni érték az irányadó, csakhogy abban az egyedüli esetben, amikor a kereset a költségekre szállíttatik le a költség, a perbeli járulék is figyelembe veendő nem mint járulék, hanem már mint főtárgy, annak a jogi hatályával. Hát ha nem költségről van szó, hanem leszállittatik a kereset pl. a kamatra vagy elvont haszonra, kárra, hát akkor ezek sem vehetők figyelembe ? Nem! én ugy vélem ez a distinktio, hogy ilyen esetben a perköltség is íőtárgvává lesz s ossza is annak sorsát, sokkal helyesebb, mint a felhozott méltánytalan esetben történt megállapítás azért, mert ott annak dacára, hogy egyedüli határozati tárgyá lett a perjogi járulék, tehát főtargygyá ez figyelembe nem vétetett s szigorú törvénybelemagyarázással hozatott a határozat, amelyről, hogy sérelmes, azt hiszem elég világos. Hiszen nem a járulékra terjesztetnék ki a törvénymagyarázat akként, hogy az is felebbezési jogorvoslat alá kerülhessen, a felébb, értékmeghatározásnál faktor legyen, hanem a valóságnak megfelelően főtárgygyá, fődologgá lett járulékra alkalmaztatnának az őket megillető szabályok. A törvényszék Ítéletében körvonalazott álláspontnak az a hibája, hogy nem veszi figyelembe miként azt cikkíró ur igen helyesen kifejtette, hogy azzal, hogy a költségre történt a leszállítás, nem lett a per tárgya nullává, aminthogy ilyen esetben megszűntnek kellene a pert kimondani, akárcsak a keresettől elállásnál, mert hiszen ha nincs pertárgy, nincs határozati tárgy sem, már pedig hogy lett akkor alperes perköltségek viselésére (kötelezve Ítélettel? Hát birtokért adok be keresetet s később felemelem azt az elvont haszon iránti igénnyel, ez utóbbi ugyebár járulék, a mi a Pp. 5—8. §§-ai szerint az értékmegállapitásnal nem vétetik figyelembe, még ha a kereset beadásakor is létezik most már a per folyama alatt leszállítom a keresetet az elvont haszonra, hát most már az elvont haszon is, mi főtárgyává lett azért, mert a kereset beadásakor nem volt meg vagy mert mint jutalék, figvelembe sem lett volna vehető, nem fog a felébb, szempontjából számítani. 600—800 kor. vagy bármilyen tekintélyes összegű legyen is az elvont haszon, nincs helye az ellen felebbezésnek (mert valójában létezik ugyan, de mégsem létezik) hát ez méltánytalan és téves megállapítás. Én a 8. §. utolsó bekezdését csak ugy tudom értelmezni, hogv pl. a jbiróság hatáskörén alóli értékre is szállítom le időközben a keresetemet, azért nem kell a községi bíróság elé mennem vele, mert a már eljárt bíróság eljár ebben továbbra is, de sem ugy nem tudom értelmezni, hogy a főköveteléstől elállás miatt a mellékkövetelésem nem vehető figyelembe, sem ugy, hogy a mellékkövetelésből nem lehet főkövetelés. Ép igy a 476. §. 3. bekezdése sem mondja ki ezt, sőt épen még tovább megy, amidőn kimondja, hogy még a járulék is figyelembe veendő a felébb, érték megállapításánál, ha magukban 50 K-t meghaladnak stb. Tehát a fukövetelés mellett még a járulék is figyelembe veendő! Nem szorítja meg az eddigi szabályokat, hanem kiterjeszti az uj Pp. s épen azért annál is szembeötlőbb, tévesebb a történt szigorú magyarázat, mert valójában van pertárgy, ez a régi szabályok szerint az volt s a kiterjesztő uj szabályok szerint most mégis a mi valóban van — az nincs.* Dr. — ö. (Folytatjuk.) KÜLÖNFÉLÉK. = Hirejt az országos ügyvédi gyám- és nyugdíjintézetből. Az országos gyám- és nyugdíjintézet június 26-án délután tartotta Budapesten a nyári szünet előtti utolsó igazgatósági ülését. Az ülésen bejetentette dr. Papp József udv. tanácsos, elnök azt, hogy az intézet összesen egymillió 150.000 kor. névértékű hadikölcsönt jegyzett s ennek ellenértékét készpénzben be is fizette. Az intézetnek ez idöszerint 8717 tagja van (ez évi szaporulat 8.) Halálozás ez évben 62 eset volt, ebből 19 harctéri halott. Az elhaltak közül 32 tagnak maradt igényjogosult család. Ez ideig összesen 95 ellátást élvező család van, akik részére összesen 57.883 kor. évi ellátási összeget fizet ki a nyugdíjintézet. Az özvegyi és aggkori ellátási dijak folyósítására vonatkozó ügyrend megállepitása s több adminisztratív kérdés után az ülés véget ért. — Pertársaság esetén — a per felfüggesztése, ha az alperestársak nem is vonultak mind hadba. A méltányosság kérdése. (P. I. 643—1915/4.) A kolozsvári kir. ítélőtábla: A kir. Ítélőtábla az első bíróság végzését megváltoztatja és a felperest a P. 701—1915/1. sz. a. beadott kérvényével elutasítja. Indokolás: A 18714/1914. p. sz. a. kelt s az érdekeltek részéről felfolyamodással meg nem támadott végzéssel e perben az eljárás az 5761/1914. M. E. sz. rendelet 2. §-a értelmében abból az okból lett felfüggesztve, mert K. 0. I—III. r. alperesi ügyvéd háború idején katonai szolgálatot teljesít. A felperes pedig P. 701—1915/1. beadott kérvényben az eljárás ezen felfüggesztésének megszüntetéséta felhivott5761/1914. M. E. számu,^ illetőleg az ujabban kibocsátott 9146—1914. M. E. sz. rendelet 5. §-a alapján csupán abból az okból kérte, mert neki fontos érdeke fűződik ahoz, hogy a körülbelül négv év előtt történt ténykörülményekre felhívott tanúi mielőbb kíhallgattassanak, mivel attól lehet tartani, hogy a tanuk a bizonyítandó tényeket esetleg elfelejthetik és' mert a kérvénvben jelzett becslési okmányoknak és nyugtának a kérvényben megnevezett hatóságoktól való megszerzése is huzamosabb időbe kerül. Az ezen kérvény folytán a felek meghallgatásáról felvett P- 701—1915/2. sz. jkönyv tartalma szerint a fentebb nevezett I—III. r. alperesi ügyvéden kivül B. Á. VIII. r. nln^res és a felfolyamodásban előadottak szerint B. 0. ügyvi 1 Vi. r. alperes és az utóbbi által képviselt B. Ö. VIII. r. alperes is háború idején hasonlóan katonai szolgálatot teljesítenek. * Előző számban 139. oldal a második hasábon felülről 34-ik sorban már nem helyett már van, alulról a 8-ik sor kezdetén nem helvett van, a 15-ik sorban annak jórészt vagy gyümölcse igy javítandó : annak jórészt -f- vagy — gyümölcse, a 22-ik sorban költségj árulék és helyett „költségjárulék £g* —.