Erdélyrészi jogi közlöny, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1915 / 20. szám - Nemzetközi jogsegély végrehajtási ügyekben. 3. Hágai polgári jogsegélyegyezmény

JOGESETEK TARA A KOLOZSVÁRI ÉS MAROSVÁSÁRHELYI KIR. ÍTÉLŐTÁBLÁK ELVI JELENTŐSÉGŰ HATÁROZATAI. Melléklet az Erdélyrészi Jogi Közlöny 30. számához. Kolozsvár, 1915. május 16. JOGESETEK a kolozsvári kir. Ítélőtábla gyakorlatából. Rovatvezető : dr. Szitás Jenő kir. járásbirósági albiró. 81. Az Opíkv. 896. §. értelmében azon egyetemleges adóstárs, mint a milyennek a felperes a hitelezőkkel szemben tekintendő s aki az egész adósságot a magáéból fizette ki, jogosítva van adóstársaitól a megtérítést jogengedményezés nélkül is, még pedig, ha közöttük más különös viszony nem áll fenn, egyenlő részekben követelni. 1914. G. 93/3. szám. A kolozsvári kir. Ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati bíróság : A kir. Ítélőtábla a felebbezési bíróság ítéletét részben megváltoztatja, az alperest arra kötelezi, hogy fizessen felperesnek. Indokok: A nem vitás tényállás szerint peresfelek, mint a néhai H. S. örökösei az 1906. évi június hó 1. napján felvett osztályos egyezségben olyan egyezségre léptek, hogy az alperes a hagyatékból tulajdonul kapott összes ingóságok ellenében kötelezte magát arra, hogy a néhai után maradt tartozásokat kifizeti. Felperes az 1909. évi február havában az alperessel, mint édes anyjával történt megállapodás után az alperes által neki átadott 340 korona útiköltséggel azzal a szándékkal vándorolt ki Amerikába, hogy az ott szerzett pénzzel az édes atyja H. S. örökhagyó után maradt s telekkönyvileg is bekebelezett adósságokat kifizesse. Felperes részletekben 961 korona 75 fillért küldött az alperesnek s megjelölte minden egyes esetben, hogy a küldött összeget az adósságok fedezésére fordítsa. Alperes a kifizetett adósságokat közölte az Amerikában tartózkodó felperessel s felperes hazajövetele után a küldött összegekre vonatkozóan azok hova fordítása tekintetében felperessel elszámolt s ezen elszámolás eredményében a fenmaradt 60 koronát átadta felperesnek. Felperes keresetében azt adta elő ugyan, hogy a 961 kor. 75 fillért Amerikából megőrzés végett küldte el az alperesnek s ezen az alapon kérte az alperest a kereseti tőkében és járulékaiban marasztalni, minthogy azonban a fenti tényeket is már az első bíróság előtt keresete alapjául felhozta, s alperes a keresetváltoztatás ellenzése nélkül annak érdemleges tárgyalásába bocsátkozott, a per a megváltoztatott kereset alapján döntendő el. A felebbezési bíróság felperest megváltoztatott keresetével lényegileg azért utasította el, mert felperesnek ama tényéből, hogy az alperes segítségével vándorolt ki Amerikába, hogy ott az atyja után maradt adósságok kifizetésére szükséges pénzösszeget megszerezze, továbbá, hogy a kereseti összeget is erre a célra küldötte és alperes erre a célra is fordította s végül, hogy a felperes alperesnek a fia, azt a jogi következtetést vonta le, hogy felperes az atyja után maradt és alperest terhelő tartozást magára vállalta s a fizetés teljesítése által édes anyját, az alperest megajándékozta. Alapos azonban idevonatkozóan a felperesnek az anyagi jogszabályok megsértésére alapított panasza, mert a felebbezési biróság által megállapított, meg nem támadott s ekként a S. E. 197. §. értelmében a felülvizsgálati eljárásban is irányadó fenti tényekből okszerűen nem vonható le az a következtetés, hogy a felperes az alperes kötelezettségét visszteher nélkül magára vállalta volna, vagy hogy a fizetés teljesítése által az alperest megajándékozta, hanem miután a kifizetett tartozások néhai H. S. tartozásai voltak, akinek örökösei fel- és alperes, amely tartozásokért tehát a felperes a hitelezőkkel szemben felelős és miután az a körülmény, hogy a megállapítás szerint felperes azzal a kifejezett szándékkal vándorolt ki Amerikába, hogy az ott szerzendő pénzzel az alperessel közös jogelődje tartozását kifizeti s a pénzt erre a kifejezett célra küldötte is az alperesnek, csak arra mutat, hogy ezáltal a hitelezőkkel szemben fennálló kötelezettsége alól kívánt szabadulni s így a fizetést valójában az alperes helyett teljesítette. Az Optkv. 896. §. értelmében azon egyetemleges adóstárs, mint amilyennek a felperes a hitelezőkkel szemben tekintendő s aki az egész adósságot a magáéból fizette ki, jogosítva van adóstársaitól a megtérítést jogengedményezés nélkül is, még pedig, ha közöttük más különös viszony nem áll fenn, egyenlő részekben követelni. A fenti tényállás szerint a felperes az alperesnek 961 kor. 75 fillért küldött. Ebből az összegből kifizetést nyert a felperesnek az alperes által előlegezett 340 kor. útiköltsége, továbbá leszámítandó a felperes által az alperestől Amerikából való visszaérkezte után átvett 60 korona. Ezek szerint 561 korona 75 fillér az a nem vitás összeg, amely a felperes által küldött pénzből a néhai H. S. adósságai törlesztésére fordíttatott. Minthogy pedig az alperes az 1906. évi június hó !. napján felvett osztályos egyezségben a néhai H. S. után maradt tartozások kifizetését ellenérték ellenében magára vállalta: felperes a jelzett tartozások törlesztésére fizetett összeget az Optkv. 896. §. és a közte és alperes között kötött egyezség alapján alperestől visszakövetelni jogosított. Ezek szerint a felebbezési biróság döntésével az Optkv. 896. §-ban foglalt anyagi jogszabályt megsértette, Ítéletét tehát megváltoztatni s az alperest 651 korona 61 fillér tőkének, ennek a kereset beadása napjától járó 5% kamatának s arra való tekintettel, hogy felperes a jelen döntés alapjául szolgáló tényeket csupán az 1912. évi december hó 21. napján megtartott tárgyaláson adta elő, az e tárgyalás után felmerült részper, a felebbezési és felülvizsgálati eljárási költségekben marasztalni kellett. (S. E. 204., 168. §§.) Ezeknek csak folyománya a kereseti összegtöbblet részének elutasítása s így e részben a felülvizsgálati kérelmet el kellett utasítani. 1914. évi június hó 23-án. 82. A polg. tv. 95Í5. és 953. §-ai ama világos rendelkezéséből is kitűnik, hogy az ajándékvevőtöl az ajándékozott dolog visszakövetelhető, ha azáltal az ajándékozáskor már létező hitelezők vallottak kárt, hogy ez csak a szerződő felekre magnkra vonatkozik, de különben is ez a vissz akövetelhetés a szerződést magát érvénytelenné nem teszi s csak a hitelezőknek ad jogot arra, hogy az ily szerződést megtámadhassák s követelésük erejéig hatálytalanítsák. 1913. G. 517. szám. A kolozsvári kir. ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati biróság : A kir. ítélőtábla a felperes felülvizsgálati kérésének helyet ad. Indokok: Kiskorú M. L. felperes atyja M. A. gyámja által képviselve, a keresethez egyszerű másolatban csatolt ajándékozási szerződés alapján indított keresetet H. L. alperes ellen. Előadta keresetében, hogy alperes H. C, V. J.-né sz. H. L. és M. V.-né sz. H. E. a csatolt ajándékozási szerződéssel egyetemlegesen kötelezték magukat felperesnek 1912. évi november hó l-ig 1000 koronát ajándék címén megfizetni s felperes nevében ezt az ajándékot mint ad hoc gondnok dr. M. A. elfogadta. Az egyszerű másolatban csatolt, valódiságára nézve nem kifogásolt M.-n 1912. évi februárius hó 16-án kelt ajándékozási szerződés tartalma a felperes által keresetében előadott tartalommal egyezik. A felebbezési biróság felperest keresetével azért utasította el, mert felperes a szóbeli tárgyalás során nyíltan beismerte, hogy az id. M. A.-né sz. H. L. szándéka akkor, amidőn ez az 'anyja és az apja után őt megillető örökségéről lemondott, a hitelezők kijátszására iránycélt, hogy ő csak azért mondott le, hogy így biztosítsa gyermekeinek az őt megillető örökséget.