Erdélyrészi jogi közlöny, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1915 / 20. szám - Nemzetközi jogsegély végrehajtási ügyekben. 3. Hágai polgári jogsegélyegyezmény

JOGESETEK TARA A KOLOZSVÁRI ÉS MAROSVÁSÁRHELYI KIR. ÍTÉLŐTÁBLÁK ELVI JELENTŐSÉGŰ HATÁROZATAI. Melléklet az Erdélyrészi Jogi Közlöny 30. számához. Kolozsvár, 1915. május 16. JOGESETEK a kolozsvári kir. Ítélőtábla gyakorlatából. Rovatvezető : dr. Szitás Jenő kir. járásbirósági albiró. 81. Az Opíkv. 896. §. értelmében azon egyetemleges adóstárs, mint a milyennek a felperes a hitelezőkkel szemben tekin­tendő s aki az egész adósságot a magáéból fizette ki, jogo­sítva van adóstársaitól a megtérítést jogengedményezés nélkül is, még pedig, ha közöttük más különös viszony nem áll fenn, egyenlő részekben követelni. 1914. G. 93/3. szám. A kolozsvári kir. Ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati bíró­ság : A kir. Ítélőtábla a felebbezési bíróság ítéletét részben meg­változtatja, az alperest arra kötelezi, hogy fizessen felperesnek. Indokok: A nem vitás tényállás szerint peresfelek, mint a néhai H. S. örökösei az 1906. évi június hó 1. napján felvett osztályos egyezségben olyan egyezségre léptek, hogy az alperes a hagyatékból tulajdonul kapott összes ingóságok ellenében kötelezte magát arra, hogy a néhai után maradt tartozásokat kifizeti. Felperes az 1909. évi február havában az alperessel, mint édes anyjával történt megállapodás után az alperes által neki átadott 340 korona útiköltséggel azzal a szándékkal vándorolt ki Amerikába, hogy az ott szerzett pénzzel az édes atyja H. S. örökhagyó után maradt s telekkönyvileg is bekebelezett adóssá­gokat kifizesse. Felperes részletekben 961 korona 75 fillért küldött az alpe­resnek s megjelölte minden egyes esetben, hogy a küldött össze­get az adósságok fedezésére fordítsa. Alperes a kifizetett adósságokat közölte az Amerikában tartózkodó felperessel s felperes hazajövetele után a küldött összegekre vonatkozóan azok hova fordítása tekintetében fel­peressel elszámolt s ezen elszámolás eredményében a fenmaradt 60 koronát átadta felperesnek. Felperes keresetében azt adta elő ugyan, hogy a 961 kor. 75 fillért Amerikából megőrzés végett küldte el az alperesnek s ezen az alapon kérte az alperest a kereseti tőkében és járu­lékaiban marasztalni, minthogy azonban a fenti tényeket is már az első bíróság előtt keresete alapjául felhozta, s alperes a keresetváltoztatás ellenzése nélkül annak érdemleges tárgyalá­sába bocsátkozott, a per a megváltoztatott kereset alapján dön­tendő el. A felebbezési bíróság felperest megváltoztatott keresetével lényegileg azért utasította el, mert felperesnek ama tényéből, hogy az alperes segítségével vándorolt ki Amerikába, hogy ott az atyja után maradt adósságok kifizetésére szükséges pénz­összeget megszerezze, továbbá, hogy a kereseti összeget is erre a célra küldötte és alperes erre a célra is fordította s végül, hogy a felperes alperesnek a fia, azt a jogi következtetést vonta le, hogy felperes az atyja után maradt és alperest terhelő tarto­zást magára vállalta s a fizetés teljesítése által édes anyját, az alperest megajándékozta. Alapos azonban idevonatkozóan a felperesnek az anyagi jogszabályok megsértésére alapított panasza, mert a felebbezési biróság által megállapított, meg nem támadott s ekként a S. E. 197. §. értelmében a felülvizsgálati eljárásban is irányadó fenti tényekből okszerűen nem vonható le az a következtetés, hogy a felperes az alperes kötelezettségét visszteher nélkül magára vállalta volna, vagy hogy a fizetés teljesítése által az alperest megajándékozta, hanem miután a kifizetett tartozások néhai H. S. tartozásai voltak, akinek örökösei fel- és alperes, amely tar­tozásokért tehát a felperes a hitelezőkkel szemben felelős és miután az a körülmény, hogy a megállapítás szerint felperes azzal a kifejezett szándékkal vándorolt ki Amerikába, hogy az ott szerzendő pénzzel az alperessel közös jogelődje tartozását kifizeti s a pénzt erre a kifejezett célra küldötte is az alperes­nek, csak arra mutat, hogy ezáltal a hitelezőkkel szemben fenn­álló kötelezettsége alól kívánt szabadulni s így a fizetést valójá­ban az alperes helyett teljesítette. Az Optkv. 896. §. értelmében azon egyetemleges adóstárs, mint amilyennek a felperes a hitelezőkkel szemben tekintendő s aki az egész adósságot a magáéból fizette ki, jogosítva van adóstársaitól a megtérítést jogengedményezés nélkül is, még pedig, ha közöttük más különös viszony nem áll fenn, egyenlő részekben követelni. A fenti tényállás szerint a felperes az alperesnek 961 kor. 75 fillért küldött. Ebből az összegből kifizetést nyert a felperes­nek az alperes által előlegezett 340 kor. útiköltsége, továbbá leszámítandó a felperes által az alperestől Amerikából való vissza­érkezte után átvett 60 korona. Ezek szerint 561 korona 75 fillér az a nem vitás összeg, amely a felperes által küldött pénzből a néhai H. S. adósságai törlesztésére fordíttatott. Minthogy pedig az alperes az 1906. évi június hó !. nap­ján felvett osztályos egyezségben a néhai H. S. után maradt tartozások kifizetését ellenérték ellenében magára vállalta: fel­peres a jelzett tartozások törlesztésére fizetett összeget az Optkv. 896. §. és a közte és alperes között kötött egyezség alapján alperestől visszakövetelni jogosított. Ezek szerint a felebbezési biróság döntésével az Optkv. 896. §-ban foglalt anyagi jogszabályt megsértette, Ítéletét tehát megváltoztatni s az alperest 651 korona 61 fillér tőkének, ennek a kereset beadása napjától járó 5% kamatának s arra való tekin­tettel, hogy felperes a jelen döntés alapjául szolgáló tényeket csupán az 1912. évi december hó 21. napján megtartott tárgya­láson adta elő, az e tárgyalás után felmerült részper, a feleb­bezési és felülvizsgálati eljárási költségekben marasztalni kellett. (S. E. 204., 168. §§.) Ezeknek csak folyománya a kereseti összegtöbblet részé­nek elutasítása s így e részben a felülvizsgálati kérelmet el kel­lett utasítani. 1914. évi június hó 23-án. 82. A polg. tv. 95Í5. és 953. §-ai ama világos rendelkezéséből is kitűnik, hogy az ajándékvevőtöl az ajándékozott dolog visszakövetelhető, ha azáltal az ajándékozáskor már létező hitelezők vallottak kárt, hogy ez csak a szerződő felekre magnkra vonatkozik, de különben is ez a vissz akövetel­hetés a szerződést magát érvénytelenné nem teszi s csak a hitelezőknek ad jogot arra, hogy az ily szerződést meg­támadhassák s követelésük erejéig hatálytalanítsák. 1913. G. 517. szám. A kolozsvári kir. ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati biró­ság : A kir. ítélőtábla a felperes felülvizsgálati kérésének helyet ad. Indokok: Kiskorú M. L. felperes atyja M. A. gyámja által képviselve, a keresethez egyszerű másolatban csatolt ajándéko­zási szerződés alapján indított keresetet H. L. alperes ellen. Előadta keresetében, hogy alperes H. C, V. J.-né sz. H. L. és M. V.-né sz. H. E. a csatolt ajándékozási szerződéssel egyetem­legesen kötelezték magukat felperesnek 1912. évi november hó l-ig 1000 koronát ajándék címén megfizetni s felperes nevében ezt az ajándékot mint ad hoc gondnok dr. M. A. elfogadta. Az egyszerű másolatban csatolt, valódiságára nézve nem kifogásolt M.-n 1912. évi februárius hó 16-án kelt ajándékozási szerződés tartalma a felperes által keresetében előadott tartalom­mal egyezik. A felebbezési biróság felperest keresetével azért utasította el, mert felperes a szóbeli tárgyalás során nyíltan beismerte, hogy az id. M. A.-né sz. H. L. szándéka akkor, amidőn ez az 'anyja és az apja után őt megillető örökségéről lemondott, a hitelezők kijátszására iránycélt, hogy ő csak azért mondott le, hogy így biztosítsa gyermekeinek az őt megillető örökséget.

Next

/
Thumbnails
Contents