Erdélyrészi jogi közlöny, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1915 / 20. szám - Nemzetközi jogsegély végrehajtási ügyekben. 3. Hágai polgári jogsegélyegyezmény

20. szám. Erdélyréssi Jogi Közlöny 107. oldal. Az előző rendelkezések nem állanak útjában két szerződő állam oly megállapodásának, amely szerint kölcsönösen megengedik, hogy az érdekelt fél a végrehajtási kérelmet közvetlenül is előterjeszthesse. 19. cikk. A költségekben és kiadásokban marasztaló határozatok alapján a végrehajtást a felek meghallgatása nélkül kell elrendelni, de elrendelés után a felebbvitel utja azon ország törvényhozásának megfelelően, ahol a végrehajtást folyamatba teszik, az elmarasztalt fél számára nyitva marad. Az a hatóság, amely a végrehajtási kérelem tárgyában a határozat hozatalára illetékes, csak annak vizsgálatára szorítkozik : 1. vájjon az ország törvényei szerint, ahol az elmarasztaló határozat keletkezett, a határozat kiadmánya tartalmazza-e mindazokat a kellékeket, melyek közhitelességéhez szükségesek; 2. vájjon, ugyanazon törvény szerint, a határozat jogerőre emelkedett-e ; 3. vájjon a határozat rendelkező része akár a megkeresett hatóság nyelvén, az érdekelt állam közt megállapitott nyelven van-e szerkesztve vagy pedig ahoz e nyelvek egyikén készült forditás van-e csatoiva és vájjon az utóbbit ellenkező megállapodás hiányában a megkereső állam diplomáciai vagy konzuli tisztviselője vagy a megkeresett állam hites tolmácsa hitelesitette-e. A 2. bekezdés 1. és 2. pontjában megszabott előfeltételek igazolására elég, ha megkereső állam illetékes hatósága tanúsítványt állit ki arról, hogy a határozat jogerőre emelkedett. Ennek a hatóságnak illetékességét ellenkező megállapodás hiányában a megkereső állam igazságügyi igazgatásának élén álló legfőbb tisztviselő bizonyítja. A tanúsítványt és a bizonyítványt, amelyekről az imént volt szó, a 2. bekezdés 3. pontja alatt foglalt szabálynak megfelelően kell szerkeszteni vagy fordítással ellátni. A m. kir. igazságügyminiszternek 1909. április 26-án 900011909. I. ftf. sz. a. kelt rendelete a polgári eljárásra vonatkozólag az 1905. évi július 17-én Hágában kelt nemzetközi egyezmény becikkelyezéséről szóló 1909: XIV. tc. végrehajtása tárgyában. A polgári eljárásra vonatkozólag az 1905. évi július 17-én Hágában kelt nemzetközi egyezmény becikkelyezéséről szóló 1909. XIV. tc. 2. §-ában nyert felhatalmazás alapján a következőket rendelem : 1. §. Az 1909: XIV. törvénycikkbe iktatott nemzetközi egyezmény, amely 28. cikkének I. bekezdése szerint az 1896. évi november 14-én kelt nemzetközi magánjogi egyezményt és ennek 1897. évi május 22-én kelt pótjegyzőkönyvét (1899. évi XIII. t.-c.) helyettesit, a polgári eljárás egyes tárgyaira vonatkozó viszonyainkat a következő államokkal szemben szabályozza : 1. Belgium, 2. Dánország, 3. Franciaország, 4. Németalföld, 5. Német Birodalom, 6. Norvégország, 7. Olaszország, 8. Oroszország, 9. Portugália, 10. Rumánia, 11. Spanyolország, 12. Svájc, 13. Svédország.1 6. §. Amennyiben a jelen §-nak 2., 3. és 4. bekezdései eltérően nem rendelkeznek, az 5. §. 3. bekezdésében említett fordításokat a magyar kir. igazságügyminiszterium közvetítése nélkül kell beszerezni és egyébként is e fordítások beszerzésének módozataira, továbbá a fordítási költségek előlegezésére és viselésére, úgyszintén az összefüggő kérdésekre nézve az 1873. évi október hó 22-én 32.942. I. M. szám alatt a kir. bírósági hites tolmácsokról kibocsátott rendelet — különösen ennek 23. és 38. §-ait — kell szem előtt tartani. Az orosz (nem ruthén, hanem nagyorosz) nyelvű fordítások beszerzése végett jövőben is a magyar kir. igazságügyminiszteriumhoz lehet fordulni, de a felterjesztendő iratokat ezentúl előzetesen német nyelvű fordításokkal ellátni nem kell. Az orosz fordítások költségének előlegezésére az 1893. évi július hó 4-én 20.136. I. M. sz. alatt kelt redelet harmadik bekezdése irányadó. Egyebekben a következő bekezdés szabályai nyernek megfelelő alkalmazást. A Rumániában kézbesítendő magyar bírósági ügyiratokat, kézbesítési vevényeiket és egyéb mellékleteiket — amennyiben a Rumániában használt nyelvjárásnak teljesen megfelelő forditás beszerzése nehézséggel járna — rumán forditás nélkül lehet felterjeszteni a magyar kir. igazságügyminiszteriumhoz akkor is, ha az 5. §. 3. és 4. bekezdésében emiitett kézbesítésre van szükség, de ezt a szükséget a felterjesztés alkalmával jelezni kell. Ily esetben a fordítások csatolása iránt a magyar kir. igazságügyminiszterium intézkedik és mihelyt a felmerülő fordítási költség tudomására jut, a magyar bíróságot felhívja, hogy annak összegét szabályszerűen (1873. évi 32.942. I. M. számú tolmácsi rendelet fent idézett 38. §-a) fedezve, a magyar kir. igazságügyminiszteriumhoz továbbítás végett mutassa be. i Utólag Luxemburg is. (22.500/909. sz. r.) (L. alább.) Az előbbi bekezdésben foglalt szabályok nyernek megfelelő alkalmazást akkor is, ha oly nyelvű fordításra van szükség, amelyre nézve hites tolmács egyik magyar bíróságnál sincs. A magyar bíróságok részére évenkint kiadott hivatalos naptár az egyes nyelvek szerint csoportosítva közli azoknak a bíróságoknak jegyzékét, amelyeknél az illető nyelvre hites tolmu^ van alkalmazva. A tolmácsot nemcsak az a bíróság, amelynél alkalmazva van, hanem más bíróság is igénybe veketi. Ha a jövőben az 1. §-ban felsorolt valamelyik külföldi állammal az egyezmény 3. cikkének 1. bekezdéséhez és 10. cikkéhez képest megállapodás jönne létre az iránt, hogy sz iratokat nem a megkeresett hatóság nyelvén, hanem a közös egyetértéssel megállapitott más nyelven kell szerkeszteni vagy fordítással ellátni, ez külön rendelettel fog közzététetni. (Folytatjuk.) KÜLÖNFÉLÉK. = Az E. M. E. Jog- és Társadalomtudományi Szakosztálya 1915. évi május hó 8-án (szombaton) délután 6 órakor a Ferenc József tudományegyetem bölcsészetkari IV. sz. termében élénk érdeklődés mellett folytatta dr. Menyhárt Gáspár r. tanár által „Az elévülés és jog nem használás" cimen tartott előadás felett megindult vitát. Örvendetes jelenség, hogy dr. Bedö Sándor marosvásárhelyi ügyvédi kamarai elnök a vitaülésre átjött s ezzel példát mutatott, hogy a vidéki jogélet fejlesztése csak ugy lehetséges, ha mindenki átérzi a közös munkálkodás szükségességét s ereje javával igyekszik a célt előbbre mozdítani. Dr. Bedő Sándor hozzászólása a kérdésben való teljes irodalmi jártasságon és szakszerű tájékozottságon nyugodott. Különösen a kérdés gyakorlati megvilágításában járult hozzá a vita sikeréhez. A hozzászólás a magas nivóju vitának értékes része. Ez alkalommal dr. Kiss Mór és dr. Kolozsvári Bálint egyetemi tanárok újból praecizirozták álláspontjukat. Dr. Borbély Sándor kir. Ítélőtáblai biró felszólalása után dr. Menyhárt Gáspár előadó a lehető részletességgel igyekezett minden kifogásra argumentumait elég sikerrel csoportosítani. A vitakérdés anyaga a szakosztály kiadmányában teljes részletességgel meg fog jelenni s ezért az egyes álláspontok tételezését — a félreértés kikerülése okából — mellőzzük. A kérdés a polgári törvénykönyv javaslatának egyes részeit is érinti. A szakosztály működéséről és munkálkodásának irányáról dicsérettel emlékezhetünk meg. = India törvény könyre. Az Erdélyi Múzeum Egyesület Jog- és Társadalomtudományi Szakosztályának eddigi tudományos munkálkodását immár 5 (öt) kötet őrzi a jövő számára. Jelenleg a szakosztály kiadmányainak VI. kötete kerül a könyvpiacra. Szóval a szakosztály elnöksége a háború kitörése óta is lankadatlanul munkálkodott és zajtalan munkálkodásának mostani eredménye épen oly jogterületre fog vonatkozni, amely Angliát nagy izgalomban tartja. Az ős-indus jog kódexét: Manu törvénykönyvét adja ki a szakosztály. A szakosztály kitűzött céljához hiven, jogászi szempontból a figyelmet oly irányban kivánja felhívni, amely a keleti kérdés folytán a nagy világproblémáknak szintere. Kultúránkkal mindig a nyugati kultúrához igazodtunk s jogi életünk szabályait is onnan ültettük át, de kár volt tekintetünket korábban nem fordítani kelet felé, ahol őseink bölcsője rengett s ahol számunkra sok értékelni való kincs rejtőzött. A világháború, ez a legnagyobb emberi kataklisma tanított meg arra, hogy keleti irányban is volt és van keresni valónk. A társadalmi és gazdasági élet szabályainak mesterei: a jogászok sem zárkózhatnak el a keleti jogélet megismerése elől, mert a gazdasági vonatkozások megnövekedésével a jogélet is meg fog élénkülni. Ennek a ma kézzelfogható igazságnak a szakosztály volt egyik hirdetője és ily irányú tevékenységének a már két éve kiadott „Török alkotmánytörvények" letagadhatatlan bizonyítékát képezik. Az E. M. E. 1911. évi évkönyvében a szakosztály jelentése (105 lap) a kiadványokra nézve követendő irányt ekép körvonalozta: „Egyfelől arra kell törekednünk, hogy az asszirologia és pepyrologia értékes eredményeit s általában a régi kultúra törvényeit az eredetiből tudományos értékű fordításban ültessük át. De a jelenleg létező s velünk szomszédos (keleti) államok törvényei iránt sem lehetünk teljesen közönbösök. Ma, amidőn az ipar és kereskedelem a forgalmi eszközök tökéletesedése következtében csak a számvonalakat ismeri, de a területben távolságokat kevéssel ezelőtt még alig képzelt módon csökkentette, amikor a törvényhozások irányzata a nemzetközi jog fejleszté-