Erdélyrészi jogi közlöny, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1915 / 19. szám - A járulékok kérdése a felebbviteli eljárásban

98 oldal. Jogi Közlöm? 10. szám. tanulással, nagy szorgalommal és becsületes odaadással végezte kötelességeit. Mivé lesz a birói függetlenség sokszor hangoztatott elve, ha. az egész kar anyagi érdekeit, tehát a függetlenségének alapját ennyire figyelmen kívül hagyni látjuk. Ha nem látnánk napról-napra azt a tevékenységet, amit a bíráknak a mai sokszorosan nehéz helyzetben kifejteniök kell és kifejtenek s ha nem tapasztalnánk azt a rendkívül nagy, mindenkire nyomasztó drágaságot, a mit a háború idézett fel", nem emelnénk ismét szót a betöltetlen állások betöltése és a valódi tömeges helyi előléptetések keresztülvitele érdekében. Mindezekhez csak azt akarjuk felemlíteni, hogyha az állások rendszeresítése a polgári perrendtartásra tekintettel történt és a polgári perrendtartás már hatályba lépett s ha a rendszeresítéseknél arra is hivatkoztak, hogy a bírákra és ügyészekre hárított ujabb büntetőjogi feladatok személyzetszaporitást igényelnek és ezek a feladatok a bírákra és ügyészekre már áthárittattak, ugyan mi lehet az akadálya az előléptetések korlátozásának és elmaradásának. Talán az, hogy a habom az államháztartás vezetésében nagyobbmérvü takarékosságot kiván ? Nézetünk szerint ez nem foroghat fenn, mert az államigazgatás egyéb ágában: a kultusz, a pénzügyi, a kereskedelmi s különösen ez utóbbi tárca keretében az előléptetések megnyugtató módon, sőt rövid időn belől két izben is már megtörténtek s ettől eltekintve miniszterelnöki kijelentés is történt épen a napokban, mely a polgári szolgálatnak jelentőségét annak valódi értéke szerint hangoztatta. A jogszolgáltatást általában az államépület sarkkövének, az államkonstrukció alaposzlopának, sőt az államélet egyik pólusának is szokták nevezni. Vájjon annak fogják nevezhetni a magyar jogszolgáltatást is, ha annak szerveit a függetlenségük támaszától, az előmenetelük által elérhető anyagi eszközöktől fosszák meg.? y( 9 járiÉtó kérdése a feieHviteli eljárásban. Irta: Antal József kézdivásarhelyi kir. júrásbiró. A Pp. 476. nem szabatos (ne mondjuk szerencsétlen) szövegezése következtében valóságos bonyodalom keletkezett egyelőre csak a jogirodalomban az iránt, hogy egyes esetekben van-e? hová? és milyen perorvoslatnak helye? Ezt a bonyodalmat a perorvoslatok szempontjából figyelembe veendő járulékok érteimezesének és számításának külön félesége váltotta ki. Nem érdektelen e kérdéssel foglalkozni azért, mert amint ezt a J. K. 11., 13. sz. E. J. K. 14., 16. számaiban megjelent közleményekből látjuk, a járulékok értelmezése és mikénti számítása lényegbe vágó nézeteltéréseket idézett fel és a fenti kérdésekre a felelet a szerint fog kialakulni, vájjon milyen álláspontot foglalunk el a járulékok értelmezése és számítása kérdésében? és attól függ az igénybe vehető perorvoslatok száma és minősége is. Anélkül, hogy meddő vitatkozásba bocsátkoznám az egyes hozzászólók álláspontjának' helyes vagy helytelen volta felől, azt gondolom, hogy a megoldást akkor találjuk meg leghelyesebben, ha egy kissé elfelejtjük a régi Pp. és annak alapján kifejlődött birói gyakorlatot s ha egyedül és kizárólag a törvényhozó intentióját vesszük kiinduló pontul, mert kétségtelen, hogy a törvény szövegében csak ezt az intentiót akarta kifejezésre juttatni a törvényhozó. Miután a bonyodalmat az érték mikénti számítása s e tekintetben is legkivált a per alatti kamatok és költségek idézték fel és ide nem tartozó körülményeken kívül a perorvoslatok száma és minősége is a Pp. 476. §. szerint a pertárgy értékétől függ: azzal kell tisztába jönnünk elsősorban, hogy a per főtárgyán kivül. melyek azok a járulékok, melyek a pertárgy értéke megállapításában figyelembe jöhetnek? Ide vonatkozóan a Pp. 476. §. ezt tartalmazza : , Az értéket a felebbezö fél szükség esetében valószínűvé tenni köteles. Egyebekben az érték megállapítására az 5—8. §§. azzal az eltéréssel alkalmazandók, hogy a járulékok, ha magukban véve 50 kor. értéket meghaladnak, figyelembe veendők és hogy a követelés leszállítása esetében a leszállítás után fennmaradó érték irányadó." A járulékokról a 8. §. tartalmaz rendelkezést, mikor annak második bekezdésében kimondja: „A fő követelés mellett járulékként követelt haszon — ideértve a kamatot és gyümölcsöt is — kár és költség az érték megállapításában nem számit." Miután a 8. §. a 476. §-ban fel van híva, a járulékok értelmezésében is a 8. §. rendelkezéseit kell elsősorban figyelembe venni és mert a 476. §. a 8. §. rendelkezéseit egyedül azon változtatással veszi át, hogy a járulékok is, — ha magukban 50 K-t meghaladnak — figyelembe veendők: önként következik, hogy a 476. §. alkalmazásában a fent kiemelt járulékokról is szó van és ha azok magukban 50 K-t meghaladnak, a felebbvitel szempontjából figyelembe is veendők. Miután a kérdés idáig tisztán áll, a további vita csak a körül foroghat: A) Hogy a per tartama alatt tovább folyó járulékokat és a perrel felmerülő költségeket is kell-e figyelembe venni? B) Hogy az 50 K-t meghaladó járulékok számítása különkülön önmagukban vagy azok együtt, avagy a főköveteléshez hozzá adva történjék-e ? C) Végül kereset leszállítás esetén mi tekinthető a per; tárgyának ? Ad. A) Véleményem szerint a per alatt folyó hasznok (kamat és gyümölcs is) és a felmerülő költségek bármekkorára nőjjenek is fel a per során, a per főtárgya mellett a perorvoslatok szempontjából sem vehetők figyelembe. Nem pedig azért, mert azok a kereset beadásakor nem is léteztek, csak a perben és általa nyertek létet. Ha ezeknek a jogorvoslatokra való valamely befolyását elismernők, a pernek magának kellene öncélt tulajdonítani s ki kellene küszöbölni azt a helyes jogelvet, hogy a per csak eszköz a jog érvényesítésére és annak kikényszerítésére. Az ellenkező felfogás súlyos bonyodalmakra vezetne a jogorvoslatok kérdésében, mert a per alatt folyó járulékok és perköltségek a per életével egyenes arányokban növekedvén, sohasem lehetne megtudni azt, hogy végeredményében épen ezek miatt hová lyukad ki valamely per sorsa. Ilyenformán megtörténhetnék, hogy egy a kir. tábla által feloldott járásbirósági pernek a további bizonyítása rendén akkorára emelkedik a per költsége, hogy a feloldás által hozott ítélet ellen már a tábla helyett a kir. Curiához kellene menn* jogorvoslattal és megtörténhetnék az is, hogy a járásbíróságnak 50 K-t meg nem haladó azon pereiben, melyekben a 476. §. szerint a felebbezésnek nincsen helye, további III. fokú jogorvoslattal lehetne élni. Ezt pedig a törvény egyenesen kizárni akarta. Eltekintve az ily számítás mellett előfordulható képtelen helyzetektől és attól, hogy ilyformán a per huzavonájának gyümölcsöző tőkéjét adjuk a kevésbbé lelkiismeretes perlekedő fél kezébe: saját magunk jutunk bele egy olyan útvesztőbe, melyből még bonyolult számítás után sem tudunk Invergödni oda, hogy a beadott jogorvoslatra teljes biztossággal megmondhassuk, vájjon annak van-e helye és annak elbírálására melyik felebbviteli fórum illetékes? Nem függhet tehát a perorvoslatok sorsa olyan véletlenektől, hogy a per mikor nyer befejezést es mennyi költség merül fel benne? Én nem hiszem, hogy ilyen chaoszt akart volna a törvényhozó és a felebbviteli eljárásban ilyen bonyolult alapra kívánta volna fektetni a pertáigy értékének mikénti kiszámítását. Sőt a törvény indokolásának azon részéből: „Igazságszolgáltatásunk egyik legnagyobb baja volt évtizedeken át a felebbviteli bíróságok túlterheltsége....", „az 1868. LIV. t.-e. minden megszorítás nélkül kétszeres felebbezést engedvén meg, a bajt annyira megnövesztette, hogy a bírósági létszám folytonos szaporítása elégtelen volt ennek leküzdésére. A törvényhozásnak a felebbvitel megszorításához kellett nyúlni".... „ A felebbvitelnek összeg szerint való korlátozása sok előnnyel jár".... „Még nagyobb szigort kell kifejteni a felülvizsgálatnak huzavonási célból való kihasználása ellen stb " helyes következtetéssel csak arra a megoldásra lehet jutni, hogy a törvénymagyarázatnál kerülni kell minden olyan értelmezést, mely egyrészt súlyos bonyodalmakra vezet, másrészt a felső bíróságok célba vett tehermentesítésének elvébe ütközik s arra vezethet, hogy a felek a per huzavonása által meg nem engedett perorvoslatokhoz jussanak. Miután véleményem szerint csak a per alatt folyó és a per különböző szokásai szerint hullámzó s épen azért mindig bizonytalan összegű járulékok és költségek azok, melyek a perorvoslatok meg nem engedett eltolódásához vezetnek, ezek a pertárgy értékének megállapításánál épen ugy nem vehetők számításba, mint ezt a törvény a hatáskör elbírálásánál előírja. Ezzel a megoldással kiküszöbölhetjük azt a felhozott kétséget is, hogy vájjon az alperesi vagy felperesi, vájjon a megállapított vagy az igényelt perköltség vájjon azok külön vagy hozzászámitás utján vétessenek-e figyelembe? Nem szólok itt a keresetben érvényesített s már annak beadása idejében összegszerüleg megállapítható járulékokról, — mint fenébb reá is mutattam, — 50 K felüli értékben a felebbvitelnél is figyelembe lesznek veendők.