Erdélyrészi jogi közlöny, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1915 / 18. szám - Eskü alatti kihallgatás - Nemzetközi jogsegély végrehajtási ügyekben. Folytatás

18. szám. számú közlemény (fii. VII. évf. 691. 1.) a végrehajtásnak osztrák megkeresésre költségelöleg nélkül foganatosításáról. Ellenben nem irányadók többé, illetőleg tárgyalanokká vál­tak az 1915. evi január hó 1. napjától kezdve a következő közlemények: 1. a 25.282/1894. L M. számú közlemény (M. IV. k. 392. L) osztrák bíróságnak magyar bírósághoz végrehaj­tási zálogjog bekebelezése végett intézett megkereséséről; 2. a 24.848/1898. I. M. számú közlemény (M. Vil. k. 691; (.), mely szerint Magyarország és Ausztria közt a biztositasi végrehajtást illetőleg viszonosság nem áll fenn; 3.a76.353/1898. es 3.062— 1900. [. M. számú közlemények (M. VII. k. 691. 1.), amelyek szerint az ausztriai bírósághoz intézett végrehajtási megkeresés­hez az osztrák végrehajtási eljárás 80. §. 1. pontja szerinti jogerősségi külön bizonyítvány nem kell: 4. az 52.009/1899. I. M. és 48.210/1899. I. M. számú közlemények (M. VII. k. 692. L), amelyek szerint osztrák bíróság a magyar bíróságtól megkívánhatja a végrehajtás alapjául szolgáló Ítélet vagy esyesség átküldését; 5. az 5.817/1901. I. M. számú közlemény (M. VII. k. 693. J.), amely szerint osztrák bíróság által váltóbiztositásra irányuló s jogerőre emelkedett meghagyás alapján kért végre­hajtás teljesítendő. Az osztrák bíróság megkeresésére Magyarországon hivatal­ból foganatosítandó végrehajtásnak a magyar bíróság által az 1875. évi szeptember 22-én 26952. I. M. sz. kelt rendelet alap­ján előlegezett költségeit behajthatatlanság esetén a megkereső osztrák bíróság téríti meg. (8324/1890. I. M. sz. közi.) Az 1881: LX. tc. 20. §-ának az a rendelkezése se, mely szerint a kiküldött a nem helyben foganatosítandó végrehajtások eseten a költségek előlegezését követelheti, nem helyezte hatályon kivül a 26952/1875. I. M. sz. rendeletnek azt az utasítását, hogy az osztrák bíróságok által elrendelt végrehajtás költségelöleg nélkül is íoganatosittassék; az előleg ugyanis ily esetben a meg­keresett magyar bíróság iroda átalányából adandó. (23014/1891. I. M. sz. közi.) Egyik kii-, járásbíróság a 26952/1875. I. M. sz. rendeletet ugy értelmezte, hogy annak alapján az ausztriai bíróságok meg­keresésére hivatalból foganatosítandó végrehajtási ügyekben csak a bíróilag megállapított költségek előlegezendők. Tekintettel azonban arra, hogy az id. rend. az előlegezendő költségek tekintetében különbséget nem tesz : annak értelmében ausztriai bíróságtól származó megkeresés folytán hivatalból foganatosí­tandó végrehajtás foganatosításához szükségelt minden költség a bírósági irodaátalányból előlegezendő. Ha tehát a bírósági kiküldött nem helyben foganatosítandó végrehajtás esetében az 1881 : LX. tc. 20. §-a értelmében a végrehajtás foganatosítása előtt a végrehajtási költségek előlegezését kívánja, ezen költsé­geket a 26952/1875. I. M. sz. a. kelt rendelet értelmében szintén a megkereső ausztriai bíróság, illetve a végrehajtó fél helyett a bírósági irodaátalányból kell előlegezni. (29445/1893. I. M. sz. közi.) A magyar községi bíróságoknak és békebiráknak kisebb polgári peres ügvekben hozott ítéleteit az osztrák bíróságok végrehajtják. (&3621/1891, I. M. sz. közi.) A kir. igazságügyminiszternek volt alkalma kijelenteni, hogy a kisebb polgári peres ügyekben hozott Ítéletek végre­hajtása körül a magyar és osztrák bíróságok közt viszonosság áll fenn. (26628/1893. I. M. sz. közi.) Az Ausztriában és megszállott (jelenleg annektált) tarto­mányokban levő katonai pénztárak által kezelt fizetésekre magyar bíróság által elrendelt végrehajtás az illető katonai pénztár által nem foganatosítható, hanem ilyen végrehajtás foganatosítása iránt az illetékes osztrák vagy bosznia-hercegovinai bíróság kere­sendő meg. (15300/1893. I. M. sz. közi.) tígyik magyar bíróság megkeresést intézett egyik osztrák bírósághoz kielégítési végrehajtásnak hivatalból leendő foganato­sítása iránt. Az osztrák biróság a foglalás és becslés foganato­sítása után az árverésnek hivatalból való teljesitését megtagadta, támaszkodva az osztrák eljárási szabályok ama rendelkezésére, mely szerint a végrehajtása csak a végrehajtató fél részéről benyújtandó szabályszerű kérvény alapján eszközölhető. Figye­lemmel az 1881: LX. tc. 4. §-ában és 20. § ának 2 ik bekez­désében föltételezett vis/.onosságra, a kir. igazságügyminiszterium közvetítésével intézkedés történt, hogy az illető osztrák biróság az 1805. évi február 15-én 711. sz. a. kibocsátott udvari ren­delet értelmében a végrehajtató fél részére gondnokot rendeljen a további végrehajtási lépések megtétele végett. (45689/1893. I. M. sz. közi.) Az Ausztria területén állomásozó közös hatóságok és pénz­tárak a magyar biróság által engedélyezett végrehajtások és viszont a magyar területen állomásozó közös hatóságok és pénz­tárak az osztrák bíróságok által engedélyezett végrehajtásoknak foganatot nem szerezhetnek anélkül, hogy erre a terület szerint illetékes biróság által utasíttatnának, mert csakis a magyar és osztrák bíróságok hatásköréhez tartozik, hogy egymásnak köl­csönösen jogsegélyt nyújtsanak, az ö megítélésükhöz tartozik annak megállapítása, vájjon a viszonosság előfeltételei fennforog­nak-e és vájjon azon teljesítmény, mely végrehajtás utján érvé­nyesíttetni szándékoltatik, a megkeresett bírósagok törvényeibe ném ütközik-e. (44.172/1894. L M. sz. közi.). A kir. igazságügyminiszter egy konkrét eset alkalmából kijelentette, hogy miután az 1881 : LX. tc, 4. §-a az Ausztriával végrehajtási ügyekben gyakorlatban levő viszonosságot továbbra is fenntartotta, a 26952/1875. I. M. sz. a. kelt igazságügymi­niszteri rendelet ma is hatályban van és ennélfogva ausztriai biróság által elrendelt kielégítési végrehajtás foganatosításához az osztrák féltől költségelöleg nem követelhető, a felmerült s az irodaátalányból előlegezett költségeket pedig elsősorban a végre­hajtás során befolyt pénzösszegből kell levonni. (67504/1897. I. M. sz. közi.) 2. BuSgária. 1912: XXLVIII. t.-c. a polgári eljárás egyes kérdései, a polgári és kereskedelmi ügyekben keletkezett bírósági Ítéletek és egyességek végrehajtása, valamint a csődök tekintetéhen Bulgáriával az 1911. évi május hó 31/18-ik napján kötött egyezmény becikkelyezése tárgyában. 1. §. A polgári eljárás egyes kérdései, a polgári és keres­kedelmi ügyekben keletkezett birósági ítéletek és egyességek végrehajtása, valamint a csődök tekintetében Bulgáriával az 1911. évi május hó 31/lS-ik napján kötött egyezmény a hozzá tartozó záró jegyzőkönyvvel együtt az ország törvényei közé iktattatik. Szövege a következő : A (névszerint megnevezett) meghatalma­zottak közölték egymással szabályszerű alakban talált meghatal­mazásaikat és azután a következő cikkekben állapodtak meg: A. Peres és nem peres ügyiratok közlése: megkeresések. (1—4. cikkek nem a végrehajtási jogsegélyre vonatkoznak). B. Bíróságok igénybevétele. Perbeli biztosíték. 5. cikk. Az egyik szerződő fél állampolgárai szabadon for­dulhatnak a másik szerződő fél bíróságaihoz és az emiitett bíró­ságaihoz és az említett bíróságoknál ugyanolyan feltételek mellett és ugyanolyan módon állhatnak perben, mint a belföldiek. Neve­zetesen a szerződő felek valamelyikének állampolgárai, akiknek lakóhelye a szerződő felek egyikének területein van és akik a másik szerződő fél bíróságai előtt mint felperesek vagy beavat­kozók lépnek fel, nem kötelezhetők semmiféle biztosítékra vagy bármi néven nevezendő letétre, sem azon az alapon, mert ide­genek, sem pedig azon az alapon, mert az országban nincsen lakóhelyük vagy tartózkodóhelyük. 6. cikk. Az eljárási költségek és kiadások tekintetében hozott elmarasztaló határozatok alapján, amelyek a szerződő felek egyikének bíróságai előtt olyan felperes vagy beavatkozó ellen keletkeztek, aki a perbeli biztosíték vagy letét alól akár az 5. cikk, akár pedig azon állam törvénye értelmében, ahol a pert megindították, fel van mentve, a másik szerződő fél illeté­kes hatósága a végrehajtást diplomáciai uton előterjesztett kére­lemre ingyenesen elrendeli. 7. cikk. A költségekben és kiadásokban marasztaló hatá­rozatok alapján a végrehajtást a lelek meghallgatása nélkül kell elrendelni, de elrendelés után a felfolyamodás utja azon ország törvényeinek megfelelően, ahol a végrehajtást folyamatba teszik, az elmarasztalt fél számára nyitva marad. Az a hatóság, amely a végrehajtási kérelem tárgyában a határozat hozatalára illetékes, csak annak vizsgálatára szorít­kozik : 1. vájjon annak az országnak törvénye szerint, ahol az elmarasztaló határozat keletkezett, a határozat kiadmánya tar­talmazza-e mindazokat a kellékeket, amelyek közhitelességéhez szükségesek; 2. vájjon ugyanazon törvény szerint a határozat jogerőre emelkedett-e; 3. vájjon a határozat rendelkező része az 1. cikk 2. bekezdésében foglalt szabálynak megfelelően van-e szerkesztve vagy fordítással ellátva. Az előbbi bekezdés 1. és 2. pontjában megszabott előfel­tételek teljesítésének igazolására elég, ha a megkereső állam illetékes hatósága tanúsítványt állit ki arról, hogy a határozat jogerőre emelkedett. A most emiitett tanúsítvány "az 1. cikk 2. bekezdésében foglalt szabálynak megíelelöen kell szerkeszteni vagy fordítással ellátni. C. Szegénységi jog. 8. cikk. A szerződő felek mindegyikének állampolgárai a másik szerződő fél területein éppen ugy fognak részesülni a

Next

/
Thumbnails
Contents