Erdélyrészi jogi közlöny, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1915 / 16. szám - A m. kir. miniszteriumnak 1040-1915. M. E. számu rendelete magánjogi kötelezettségek teljesitésére ujabb halasztás engedése (moratórium) tárgyában [3. r.]

lb\ száin. Erdélyrés* i Jogi Közlöny 83. oldal. veheti, ha a pénztartozás lejártakor már nem esnék a jelenleg fennálló moratórium alá, de a moratórium megszüntetése tárgyában kiadandó rendelet értelmében részesül halasztásban. 16. §. Az állam vagy állami intézmények és vállalatok részére szükséges^ szállítások iránt elvállalt kötelezettségek teljesítését a 12.—15. §-ok szabályai nem érintik; az ilyen kötelezettséget a fél a moratóriumra való tekintet nélkül köteles teljesíteni. Nem terjednek ki a 12.—15. §-ok szabályai az olyan kétoldalú szerződésekre sem, amelyeknél a pénztartozás lejáratára való tekintet nélkül ki van véve a moratórium alól. A 12.—15. §-ok szabályai ingatlanok adásvételére azzal a módosítással terjednek ki. ho;jy elállásnak más megállapodás hiányában nincs helye, ha a vevő az ingatlannak birtokába lépett. Ha a vevő a vételárra nézve moratóriumot vesz igénybe, az eladó akár a tulajdonjognak a vevő javára történő bejegyzésével egyidejűleg, akár az után a vételárhátraléknak az ingatlanon jelzálogjoggal való biztosítását erre irányuló szerződési kikötés nélkül is követelheti. IV. A bérleti viszonyra vonatkozó rendelkezések. 17. §. I. 1. Lakás vagy e»yéb helyiség bérbeadója a moratóriumi rendelet fennállásának ideje alatt a részére a szerződésben, szabályrendeletben vagy más jogszabályban biztosított azt a jogot, hogy a bér nemfizetése esetére a bérletet a szerződés felbontásával vagy rendkívüli felmondással megszüntethesse, heti vagy havi bérleteknél egyáltalában nem, hosszabb tartamú bérleteknél pedig csak moratórium alá nem eső bér nemfizetése okából és ez alapon is csak akkor gyakorolhatja, ha a bérlő a folyó bérösszegnek egy-egy hónapra eső részét minden hónap ötödik napjának elteltéig meg nem fizeti. Ez a jog azonban az illető bérleti időszak utolsó hónapjának tizedik napja után többe nem gyakorolható. 2. Az előbbi pont rendelkezései a moratórium alá nem eső bértartozásokat nem helyezik moratórium alá, tehát nem érintik egyebek közt a bérbeadónak azt a jogát sem, hogy ily bérkövetelését az egész bérösszeg erejéig érvényesíthesse. A bérbeadó a bérnek a lejáratkor ki nem egyenlített része ut;;n késedelmi kamatot követelhet. 3. Az I. 1. pont szabálya lakásbérlet esetében nem áll, ha a bérlő szolgalati vagy alkalmazási viszonyából kifolyóan lakpénzben részesül és a felvett lakpénzt nem fordítja a bértartozás teljesítésére. Ha a katonai szolgálatot teljesítő vagy az ily egyénnel egy tekintet ali eső bérlő vagy családtagja a lakás dijára kapott közsegélyt és emellett a lakásnak vagy egyes részeinek esetleges albérletbe adásából befolyt jövedelmet is pontosan beszolgáltatja: vele szemben a rendkívüli felmondás joga akkor is ki van zárva, ha a beszolgáltatott összeg az I. 1. pontban emiitett összegnél hevesebbet tesz ki. (Folytatjuk.) KÜLÖNFÉLÉK. =•= Hősi lialáit haltak: Dr. Bulyovszky István soproni kir. ügyész; Csulei János fehértemplomi, Héjjá Kálmán gyulafehérvári, Schindler Márton soproni és dr. Zsemberi Tivadar lugosi kir. törvényszéki birák; dr. Czieleszky Vilmos váci kir. jarásbiró; dr. Török János aradi kir. alügyész ; dr. Ballagi Tibor pestvidéki kir. törvényszéki, Gzupor Miklós naszódi, dr. Komáromi Ferenc korponai és Makoviczky Imre csaczai kir. járásbirósági albirák; dr. Dollinger Jenő nagykanizsai, dr. Feichtinger Ernő győri, Ferenczy Ernő csíkszeredai, dr. Füredi Arthur budapesti kir. kereskedelmi és vaitó, dr. Hegedűs Ernő szolnoki, Katona Lajos máramarosszigeti, dr. Magyar Béla ipolysági, dr. Miklós Zoitán szombathelyi, Miklóssy Dezső a debreceni kir. ítélőtáblához tanácsjegyzőül beosztott zilahi, dr. Peregi Ödön szombathelyi, dr. Schmidt Ádám nagykikindai, dr. Tiszovszky Gyula nagyszebeni, Va*s Pál szolnoki és ifj. Vojnich Guidó lugosi kir. törvényszéki, továbbá Balogh Gyula somorjai, dr. Baróti Sándor munkácsi, Kassay Endre máramaross/igeti, dr. Lányi Lajos puji, Rosenauer Jenő besztercebányai, dr. Somjai Béla óbecsei, Szilágyi Rezső törökbecsei és Turcsányi Tibor ogyallai kir. járásbirósági jegyzők; dr. Bothár Béla kassai, dr. Franzen Péter temesvári kir. törvényszéki, dr. Marksebeid Antal s/.olnoki. Serly Ferenc szatmárnémeti és Szathmary László munkácsi kir. járásbirósági joggyakornokok; Gerő Pál igazságügyminiszteriumi számvizsgáló; Méder Mihály igazságügyminiszteriumi számellenőr; Gsemiczky Pál és Pintér Zoltán igazságügyminisztériumi számtisztek: Kisfaludy Pál kassai kir. javító: ! nevelőintézeti családfő: Tragor Béla komáromi kir. törvényszéki í irodatiszt: Molnár Miksa karánsebesi kir. törvényszéki. Boday Bela ! edelényi kir. járásbirósági betétszerkesztő, Cvenits József nagy• halmágyi, Czibula Antal dicsőszentmártani, Knyazoviczky József : homonnai, Mascsuk István kiskőrösi, Náday Sándor csáktornyai | és Noe Károly igali kir. járásbirósági írnokok; Altmann Sándor I kisszebeni kir. járásbirósági dijnok; László Henrik késmarki kir. í járásbirósági végrehajtó; Ujlaczky Ágoston lipútvári nyugalmazott fogházfelügyelő : Balázs János hódmezővásárhelyi, Biró István szászregeni, Katrenesik Rezső privigyei, Molnár János nezsiden, ! Szálai Ferenc óradnai es Tóth András ilosvai kir. járásbirósági I hivatalszolgák; Hadi József miskolci, Kiss Károly gyulafehérvári, Miklós Györgv balassagyarmati, Mittág József pestvidéki, Molnár Sámuel dési, "Páncsics Mihály szabadkai, Stevo István zombori; Szakó Sándor pécsi és Timár László csíkszeredai kir. törvényI széki fogházörök ; Vincze Gyula kisvárdai kir. járásbirósági és | Zsigmond József brassói kir. törvényszéki napibéres fogházőrök; Molnár Vince budapesti gyüjtöfogházi, Csepregi Mihály váci és Pócs Sándor illavai kir. fegyíntézeti fegyőrök; Kamarásán László szamosujvári kir. országos javítóintézeti havidíjas kertészsegéd. = Az uj bírói előléptetések. Ö Felsége a király az igazságügyminiszter előterjesztésére Végh Ferenc kolozsvári, Bisze Alajos besztercei, Wildt József dévai, Haupt Frigyes nagyszebeni itélőtáblabirói cimmel és jelleggel felruházott, Nagy Imre dési, dr. Szabó Imre marosvásárhelyi törvényszéki bírákat az ugyanottani, dr. Bodó Farkas kézdivasárhelyi törvényszéki bírót a csíkszeredai, dr. Nagy Emil Pál d.-szt.-mártoni jbirót a kézdivasárhelyi törvszékhez tanácselnökökké kinevezte. Brádg Attila körösbanyai, VinevntiLajos nagyenyedi járásbiráknak. Kocsi Andor kolozsvári, Oraffius Károly székelyudvarhelyi törvényszéki bíráknak az itélőtáblabirói cimet és jelleget adományozta, dr. Grandpierre Emil kolozsvári, Petheő János kolozsvári törvényszéki bírákat, dr. Kis Dénes dévai ügyészt, Haris Andor szamosujvári, lovag Gruppenberg Fehrentheil Róbert vízaknai, dr. Adleff Emil nagy sin ki járásbirákat a VII. fizetési osztályba, dr. Szász Albert mocsi gyakorló ügyvédet a mocsi járásbírósághoz járásbiróvá, dr. Miká Károly marosvásárhelyi gyakorló ügyvédet pedig a kőhalmi járásbirósághoz albiróvá kinevezte. = A budapesti ügyvédi kamara fegyelmi judikaturájából. I. A fegyelmi bíróság 1566/914. sz. Ítéletével az ügyvédségtől való elmozdításra Ítélte vádlott ügyvédet következő fegyelmi vétség elkövetése miatt. Panaszos költség és honorárium fejében 200 koronát fizetett le vádlott ügyvéd kezéhez azon célból, hogy részére a m. kir. pénzügyminisztériumnál italmérési engedélyt szerezzen. A megállapodás szerint azon esetben, ha az engedélyt a panaszos meg nem kapná, az ügyvéd a lefizetett összegből 180 koronát azonnal visszafizetni köteles. Pana-zos az italmérési engedélyt nem kapta meg, ennek dacára vádlott ügyvéd a fegyelmi Ítélet szerint a letétnek és nem előlegnek tekintendő 180 koronát nem fizette vissza. A büntetés kiszabásánál a fegyelmi bíróság sulyositó körülménynek vette panaszlott. többszörösen rovott előéletét és azt, hogy hasonló természetű fegyelmi vétségek miatt már két izben el volt mozdítva az ügyvédség gyakorlatától (Ügyvédi Kamarai Közlöny 1915. 5. szám, 8. lap). II. írásbeli feodésre Ítélte a fegyelmi bíróság vádlott ügyvédet következő indokolással: .Vádlott ügyvéd saját beismerése szerint is a H. alatti levéllel valótlan körülmények előadása mellett és csellel oly okiratok megszerzését célozta, amelyeket épen az okiratokat kiállítóknak érdekei ellen akart felhasználni. A fegyelmi bíróság nem fogadta el mentségül vádlottnak azon védekezését, hogy ő mint hírlapíró járt el, mert a fegyelmi bíróság azt tartja, hogyha a gyakorló ügyvéd valamely az ügyyédi gyakorlattal összeférő másnemű mellékfoglalkozást üz, az ügyvédnek kötelességszerüleg óvakodnia kell ezen mellékfoglalkozás körében is olynemü eljárástól, amely az ügyvédi jó erkölccsel ellenkezik és ügyvédi mivoltára árnyat vet. Enyhítő körülménynek vette azt, hogy vádlott ügyvéd egy nagystílű kalandor rábeszélésének áldozata volt és ezért a legenyhébb büntetést alkalmazta". (Ü K K 1915. 4. sz. 8. lap). III. „Vádlott egy közhivatali állásnak díjazásért való megszerzésére vállalkozott és ezen vállalkozására alapított igényét birói utón is érvényesítette. Minthogy azonban az ilyen vállalkozás nemcsak a magasabb ügyvédi el bikába, de a" közfelfogás szerint is a jó erkölcsökbe ütközik, a vádlottat vétkesnek 'kimondani és az eset körülményei alapján a rendelkező rész szerint (100 korona pénzbírság) megbüntetni kellett\ (Ü. K. K. 1915. 5. sz. 10. lap). IV. „A helyettesítési költség nem fizetése fegyelmi vétség, de csak akkor, ha maga a kötelezettség kétségtelen akár beismerés folytán, akár birói ítélet alapján. Ennélfogva panaszlott