Erdélyrészi jogi közlöny, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1915 / 14. szám - A m. kir. minisztériumnak 1940-1915. M. E. számu rendelete magánjogi kötelezettségek teljesitésére ujabb halasztás engedése (moratorium) tárgyában - A m. kir. miniszteriumnak 1040-1915. M. E. számú rendelete, magánjogi kötelezettségek teljesítésére ujabb halasztás engedése (moratórium) tárgyában [1. r.]

JOGESETEK TÁRA A KOLOZSVÁRI ÉS MAROSVÁSÁRHELYI KIR. ÍTÉLŐTÁBLÁK ELVI JELENTŐSÉGŰ HATÁROZATAI. Melléklet az Erdélyrészi Jogi Közlöny 14. számához. Kolozsvár, 1915. április 4. JOGESETEK a kolozsvári kir. ítélőtábla gyakerSatabál. RoTKtracetó : dr. Szitás Jenő kir. járasbiróiáfi aűbiró. 60. I. Az Optkv. 1120. S-A értelmében a bérlő megszűnt hasznára nézve is tökéletes elégtételt követeshet. II. Megtérítendő kárnak pedig, a kivételektől eltekintve, az a vagyoni hátrány Optkv. 1293. g. minősül, mely valakire másnak jogi felelőssége alá vonható cselekményére! vagy mulasztásával oki összefüggésben hárul. Elmaradt nyereségnek tehát a kártérítésre jogosult mostani s azon vagyoni állapota között mutatkozó külömbséget lehet csak alapul venni, mely utóbbi vagyoni állapot a kárt okozó cselekmény bekövetkezte nélkül a dolog rendes folyása s a már tett rendes intézkedések alapján valószínűséggel várható volt. 1914. G. 318/2. A kolozsvári kir. Ítélőtábla mint polgári felülvizsgálati bíróság : A királyi Ítélőtábla az alperes felülvizsgálati kérésének részben helyet ad, a felebbezési bíróság ítéletét részben és akként változtatja meg, hogy a marasztalási összeget 240 koronára leszállítja s felpereseket ezt meghaladó kereseti kérelmükkel elutasítja; egyebekben az alperes felülvizsgálati kérésének helyet nem ad s a felülvizsgálati eljárási költségeket kölcsönösen megszünteti. Indokok: Az alperes a S. E. 185. §. a) és c) pontjaira alapított felülvizsgálati kérésében alaki jogszabálysértésként azt panaszolja, hogy ő arra a nézete szerint döntő tényre, hogy felperesek a kilakoltatás idején az előbbi lakásnak megfelelő s a kivettnél olcsóbb lakást kaphattak volna és hogy az I. J.-né által felajánlott lakás volt olyan, mint az, melyből ki kellett költözniök, tanú és szakértői bizonyítást ajánlott s a íelebbezési bíróság a bizonyitásfelvételt jogszabálysértéssel indokolatlanul mellőzte. Ez a panasz nem alapos, mert ezen tények igazolására az alperes már adott fel tanukat s azok ki is lettek hallgatva s a felebbezési bíróság megindokolta, hogy a további bizonyítást miért mellőzte. Ezek az indokok törvényszerüek, mert abból a tényből, hogy az elsőbiróság előtt kihallgatott tanuk vallomása arra nézve, hogy abban az időben, amikor felpereseknek lakásra volt szüksége, megfelelő lakás volt-e üres és milyen árban, ellentétesek s abból a tényből, hogy felperesek előző lakásuknál szerényebb lakást sokkal nagyobb bérért kaptak, helyesen következtethetett arra, hogy A.-sen a lakásviszonyok nem egyenletesek, nagy változásoknak és véletlenségeknek vannak kitéve s ebből folyóan a további bizonyítást, mint célra nem vezetőt, jogszabálysértés nélkül mellőzhette annál is inkább, mert abból, hogy megfelelő üres lakások voltak, most már meg nem állapitható, hogy vájjon az illető háztulajdonosok felpereseknek épen azért az árért, amelyért rendesen ki szokták adni, átengedték volna ; ama tényből pedig, hogy előbbi lakásuknál szerényebb lakást drágábban kaptak meg, a felebbezési bíróság az ellenkezőre helyesen vont következtetést. Alperes továbbá anyagi jogszabálysértést panaszol, mert nézete szerint a felperesek nem jártak el megfelelő gondossággal a lakás keresése körül s ezért csak ők lévén a hibásak, ha drágábban is vették ki a lakást, a többlet megtérítését nem követelhetik, úgyszintén nem igazolták, hogy megszűnt hasznuk lett volna s a mikor a felebbezési bíróság ezeket mégis megítélte, megsértette az Optkv. 1120., 1294., 1297. §-aiban foglalt jogszabályokat. A felebbezési biróság ítéletében megállapított, sikeresen meg nem támadott és igy a S, E. 197. §-a értelmében a felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás szerint az alperes azt a házát, melyet öt évre a felperesek bérbe vettek, eladta s az uj vevő felpereseknek a lakást felmondva, abból per utján kiköltözésre s a lakás átadására lettek kötelezve, miből folyóan a szükséges lakás bérében az előbbi bérletből még hátralevő két évre 240 koronával többet fizettek, mint amennyit az előbbi bér kitett. Ezt az összeget tehát felperesek az Optkv. 1120. §-a alapján jogosítottak alperestől követelni s az alperes ez ellen csak akkor védekezhetne sikerrel, ha kimutatta volna, hogy felperesek ez összeget nem voltak kénytelenek fizetni, erre nézve azonban tényállás megállapítva nem lett s hogy a megállapított fenti lényállásra alapított döntés az anyagi jogszabálynak megfelel annál is inkább, mert az Optkv. 1297. §-ának alkalmazására alapul szolgálható tényállás megállapítva nincs. Az Optkv. 1120. §-a értelmében a bérlő megszűnt hasznára nézve is tökéletes elégtételt követelhet, mégis e részben a felülvizsgálati kérést alaposnak kellett tekinteni, mert a felperesek olyan adatot fel nem hoztak, amelyből megszűnt hasznukra következtetni lehetne, mert a felebbezési biróság ítéletében felsorolt adatok közül a költözés és idővesztés a tényleges kárnak lehetnek alapjai, de nem vesztett haszonnak és hogy a költözés mibe került, az időveszteség milyen kárt okozott, felperesek részletesen ki sem mutatták s a felebbezési biróság az erre vonatkozó kár összegének megállapítására szolgáló tényeket meg sem állapította, a többi adat, mint a költözködéssel járó s annak további kihatásaként is jelentkezhető kellemetlenség, izgalom stb. együttvéve sem szolgálhatnak alapul arra, hogy a felperesek részére elmaradt nyereség állapittassék meg, mert az elmaradt nyereség is csak annyiban követelhető, amennyiben az a kár fogalma alá esik. Megtérítendő kárnak ped g, a kivételektől eltekintve, az a vagyoni hátrány Optkv. 1203. §. minősül, mely valakire másnak jogi felelőssége alá vonható cselekményével vagy mulasz ásával oki összefüggésben hárul. Elmaradt nyereségnek tehát a kártérítésre jogosult mostani s azon vagyoni állapota között mutatkozó külömbséget lehet csak alapul venni, mely utóbbi vagyoni állapot a kárt okozó cselekmény bekövetkezte nélkül a dolog rendes folyása s a már tett rendes intézkedések alapján valószínűséggel várható volt. A mikor tehát a felebbezési biróság elvont haszon címén 200 korona kárt megítélt, az alperes által is sérelmezett anyagi jogszabályt megsértette. Habár ezek szerint a felperesek csak csekélyebb részb n lettek nyertesek, de miután a nagyobb költség abban a kérdésben merült fel, melyre vonatkozóan a felperesek nyertesek lettek, indokoltnak mutatkozik, hogy a szerződésszegő alperes a per és felebbezési költségeknek a felebbezési biróság által megállapított összegének viselésére az Ítélet részbeni megváltoztatása mellett is marasztaltassék. 1914. évi december hó 22. JOGESETEK a marosvásárhelyi kir. Ítélőtábla gyakorlatából. Rovatvezető: dr. Temesvári Gyula kir. ítélőtáblai tanácsjegyző. 61. Optkv. 1043. g. A nagyszülőknek a szülők helyett a gyermek irányában teljesítendő tartási kötelezettségét ai 1877. XX. t.-c. 11. §.a szabályozza; ez a kötelezettség törvény szerint fennáll, akar rendelkezett ebben a tekintetben a gyámhatóság, akár a rendelkezés valamely okból elmaradt. A most idézett törvényhely azonban a nagyszülőnek az nnokávai szemben