Erdélyrészi jogi közlöny, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1915 / 14. szám - A pactum reserevati dominii néhány esetéről. Folytatás

14. szám. Erdélyrésai J»gi Közlöny 67. oldal. rendelkezést tartalmaz. Eszerint: A főkövetelés érintése nélkül csupán a perköltségekre irányuló eljárásban az illetékeket a perköltség összegének megfelelő mértékben kell leróni. Vagyis támogatja annak a felfogásnak a helyességét, hogy a perköltségbon leszállított perben a pertárgy értékének a főkövetelés semmi esetre sem tekinthető.11 Németországban és Ausztriában az ügyvédi díjszabást törvény szabályozván, a perköltségre leszállítás esetén vannak bizonyos normák, amelyek a költségszámításnál alpul vehetők. Nálunk a helyzet ezidő szerint egy kissé bizonytalanabb, mert csak a szokásos díjtáblázatokról beszélhetünk. Kétségtelen azonban, hogy az első bíróság a perköltségre történt leszállítás esetén akkor jár el helyesen, ha szabályszerűen tételezett költségjegyzéket követel a felperestől. Ennek elmulasztása esetén a Pp. 5. §-a szerint határozza meg a perértéket, ami a megítélt összegben íog kifejezésre jutni. A felperes tehát a saját jól felfogott érdekében törekedni fog, hogy részletes költségjegyzéket csatoljon s ennek végösszege szerint állítsa be a kereseti követelést.1^ Mindezek után visszanyúlok a Pp. ősforrásához és reámutatok a német perrend 99. §-ára.13 Ez világosan rendeli, hogy a perköltségekre való leszállítás esetén a bíróság határozata ellen csak felfolyamodásnak van helye. Ez a szabályozás az 1898. V/17-én hozott Novella rendelkezésén alapszik. A magyar bírói gyakorlat regen érezte, hogy a perköltségekre történt leszállítás esetén valamelyes más módon kellene eljárni, mint a per egyéb tárgyai tekintetében, de ezt a helyes szabályozást a Pp. sem hozta meg.14 A német perrend szerint a költségekre leszállított per szabályozása az I. vagy telebbviteli bíróságok bármelyikénél kötelező volna. Az sem lényeges, hogy a költségekre leszállított perben Ítélettel vagy végzéssel határozott-e a biróság. Az azonnali felfolyamodás határideje 14 nap, a határozat kézbesitésétől számítva. Mindezt csak annak az igazolására hoztam föl, hogy a Pp. a gyakorlati szempontokat nem mindenütt értékesítette. A Pp. nagynevű szerzőjével szemben megnyilvánult általános elismeréshez és dicséretekhez készséggel csatlakozom, de az igazi érdemeket teljes őszinteséggel csak ugy ismerjük el, ha reámutatunk azokra a fogyatkozásokra is, amelyek a legnagyobb alkotásoknál is elmaradhatatlanok.15 X 9 pactum resereati dominii néhány esetéről. (Folytatás.) II. X. végrehajtó végrehajtást vezetett Y. ellen, aki bizonyos ingóságokat tulajdonjog fentartással eladott Z.-nek. Lefoglalta ezeket az ingóságokat. 11 Hevesi Illés e kérdésben határozottan téved, amikor azt vitatja, hogy a folyó per költsége a felebbezés szempontjából figyelembe azért nem jöhet, mert a kereset beadása napján az még megállapítva nincs. Sőt a jegyzetben egy generális elv ellen vét. (J. K. 11. sz. 135. lap.) 12 Ha ezt nem teszi, a jbiróság megállapítása 50 K összegen alól a felebbviteltől foszthatja meg felperest. 13 §. 99. (94. Nr. 27.). Die Anfechtung der Entscheidung über den Kostenpunkt ist unzulassig, wenn nicht gegen die Entscheidung in der Hauptsache ein Rechtsmiltel eingelegt vvird. Ist die Hauptsache durch eine auf Grund eines Anerkenntnisses ausgesprochene Berurtheilung erledigt, so kann die Entscheidung über den Kostenpunkt selbstandig angefochten werden. Ist eine Entscheidung in der Hauptsache nicht ergangen, so findet gegen die Entscheidung über den Kostenpunkt sofortige Beschwerde statt. Vor der Entscheidung über die Beschwerde ist der Gegner zu hören. Jegyzet: Absatz 1. Vergl. aber §. 103. A. 1. Absatz 2. Anerkenntniss: §. 307. Absatz 3. Dies kann der Fali sein, wenn die Hauptsache durch Vergleich, nachtrágliche Befriedigung des Klágers oder auf andere Weise Erledigung gefunden hat. — Sofortige Beschwerde : §. 577. — Die Anhörung kann schriftlich oder müncilich erfolgen. L. Gaupp—Stein L 272. 1. 14 Etekintetb°n szükséges reámutatnom arra, hogy a per közjogi jellege magát a perköltség fizetése iránti kötelezettséget is közjogi jellegűvé teszi. A perköltségnek eme jellege elméleti szempontból sokféle felfogásra ad alapot. Gyakorlati szempontból a Pp. 424. §-a is arra a helyes következtetésre vezet, hogy a perköltség a pernek nem fő-, hanem csak járulékos tárgya. Ezért a német novella a költségekre való leszállítás esetében a közjogi felfogás gyakorlati keresztülvitele folytán levonja a következtetést és csak felfolyamodást enged. 16 A Pp. szerkezeténél jelentkező hiányokat különösen Magyary tárgyalja ismert előadásaiban és munkájában. Z. előterjesztéssel élt e miatt. Az elsőfokú biróság az előterjesztést elutasította. A K-i tábla az előterjesztésnek helyt adott a következő | indokolással: ,. -1 u ,A tulajdonjog fenntartásával kötött adásvételi szerződések I alapján a vevő a megvett ingóságra a teljes tulajdonjogot csakis ; a megállapított felvétel bekövetkeztével szerzi meg es addig, : mig a vételár teljesen kifizetve nincs, az átruházott dolgok tulajdonosa az eladó marad. Ámde az eladónak a tulajdonjoga ily esetekben korlátolt és feltételes, a minek folyományaként ő az alatt az idő alatt, mig a teltétel függ, olyan — akár tényleges, akár jogi — rend; delkezést, amely a feltételesen jogosított vevőnek majdani tulajI donszerzését meghiúsítaná, tenni nem jogosuit, vagyis a tulaj! donjog fenntartásával átruházott dolgokat a feltetel függőben léte | alatt fenntartott tulajdonjoga dacára feltétlenül sem elidegenitenie, | sem megterhelnie nem szabad. A tulajdonjog fenntartásúval | eladott dolgok elidegenítése, avagy megterhelése az eladó részéi ről csakis feltételesen, vagyis azzal a kikötéssel történhetik, hogy a feltétel beállta esetében az ujabbi elidegenítés, illetve megterhelés hatálytalanná válik. Ebből folyóan, tekintve, hogy a végrehajtás során a végrehajtást szenvedő jogán és rovására tett rendelkezések ennek saját rendelkezéseivel egy tekintet alá esnek és hogy ebből folyó ama foglaltató végrehajtatót az Y. részéről Z.-nek tulajdonjog fenntartásával eladott ingókra több jog nem illetheti meg, mint amennyivel azokra Y. bír; kétségtelen, hogy a szóban forgó ingókra a végrehajtási foglalás is csak feltételesen oly módon lett volna vezethető, hogy a végrehajtási jegyzőkönyvben kitüntettessék, mikép abban az esetben, ha Z. vevő a maga részéről a vételárat a kikötött időben kifizeti, a foglalás hatályát veszti. A vógreh. jkönyv. tanúsítása szerint azonban a foglalás az emiitett ingókra nem ilyképen, hanem feltétlenül, tehát szabálytalanul történt, miért is az elsőbiróság végzésének megváltoztatásával a szabálytalanul foglalt ingókat a foglalás alól feloldani kellett." Kérdés, hogy a fennforgó esetben helyesen döntött a kir. ítélőtábla? Az eset az, hogy az eladó hitelezője vezet végrehajtást az i eladó ellen és lefoglaltatja a tulajdon-fenntartással eladott ingókat. Pactum reservati dominii-ről lévén szó, tulajdonos az eladó, í birtokos a vevő. Az 1881: LX. t.-c. 48. §-a szerint, ha az ingók másnak a birlalásában vannak, — jelen esetben a vevőnél — az eladó ellen vezetett végrehajtás rendén a tulajdonfentartással eladott ingók lefoglalhatok, ha végrehajtató valószínűsíti az eladó tulajdonjogát. Betű szerinti magyarázattal tehát lefoglalhatók — az eladó ellen vezetett végrehajtás rendén — a tulajdon-fenntartással eladott ingók. Más eredményre jutunk azonban, ha a törvényt nem igy magyarázzuk. Pactum reservati dominii esetén — eladónak tulajdonjoga I — ha vevő a vételárrészleteket pontosan fizeti, csupán virtuáliter áll fenn, damoklesi-kard a vevőre. Ily nézet mellett — és ez szerintem a helyes — nézet, — a kir. ítélőtábla ama expediense, hogy a tulajdon-fentartással eladott ingók az eladó ellen vezetett végrehajtás rendén lefoglalhatók — végeredményben — semmi. El is tekintve attól, hogy az 1881: LX. t.-c. 48. §-a betűszerinti magyarázata mellett az ingók feltétlenül foglalhatók le és hogy feltételes ingó-foglalást, amikor az ingók megvannak, a törvény nem igen ismer, az ily feltételes foglalás nem ér semmit. Az ingókat nem árverezheti el, hát hogy jusson a hitelező követelésének kielégítéséhez? Az általunk elfoglalt álláspont szerint a végrehajtató az ingókat nem foglalhatja le, hanem neki le kell foglalni az eladónak a vevővel szemben fennálló vételárhoz való követelését és pedig feltétlenül. Csakis igy juthat aztán ahhoz, hogy a. vevő neki — az eladó hitelezőjének — fizeti ki a vételárhátralékot, amely a foglalás időpontjában fennállott. Az ingók feltételes lefoglalásával e követelést a végrehajtató még nem foglalta le. Ez kétségtelen. Eme nézet helyességét támogatja az, hogy pactum reservati dominii esetén a kötelmi szerződés feltétlen, a feltétel tehát csak a tulajdonátruházásra vonatkozik. Ez a megoldás egyedül felel meg az életnek és az igazságnak is. III. A következő eset — a vevő hitelezőivel — való Egy fővárosi ügyvéd, ügyfele hozzájárulásával, ' megbízta vidéki kartársát, egy ügyfele javára 600 K erejéig elrendelt kiélés végrehajtás foganatosításával.