Erdélyrészi jogi közlöny, 1914 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1914 / 6. szám - Külföldi itéletek végrehajtása. Folytatás

VII. évfolyam. 6. szám. Kolozsvár, 1914. február 8. ERQELYRESZI3061K0ZL0NY B KOLOZSVÁRI ÉS MRROSVRSRRHELYI KIR. ÍTÉLŐTRBLAK HRTRROZRTTRRRVRL A KOLOZSVÁRI, MAROSVÁSÁRHELYI, BRASSÓI ÉS NAGYSZEBENI ÜGYVÉDI KAMARÁK ES AZ ORSZ. ÜGYVÉDSZÖVETSÉG KOLOZSVÁRI OSZTÁLYÁNAK HIVATALOS LAPJA Főmunkatársak: Szerkesztő és kiadó: Rovatvezetők: Dr. Birő Balázs, ügyvéd, Dr. Papp József, ügyvéd. Dr. Szitás Jenő és • Dr. Pordea Gyula, ügyvéd, ü. kamarai titkár. Dr. Szitás Jenő és • Dr. Tóth György, kir. törv.-széki biró. Kolozsvár sz. kir. város tb. főügyésze. Dr. Stefáni Károly. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Megjelen minden vasárnapon. Kéziratok bérmmter a nvkeuctdaégh Kolozsvár, Előfizetések s hirdetések a kia>l,'>uirtifalhoz Deák Ferencz-utcza 42. szám. Félévre... . S kor Negyedévre.... 4 kor. intézendök. PARTALOMJEGYZÉK : Külföldi ítéletek végrehajtása. Irta : Spitz Erik (Alexandria). (Folyt.) — Törvényjavaslat a megrögzött bűntettesekről. — A kolozsvári ügyvédi kamara közgyűlése. — A román büntető törvénykönyv. Fordította s a kereskedelmi törvénynek a csődre vonatkozó büntető határozataival kiegészítette: Léhmanu Róbert jog- és államtudományok tudora, ügyvéd, törvényszéki hites tolmács és keresk. akadémiai nyug. tanár. (Foly.). KÜLÖNFÉLÉK. MELLÉKLET: Jogesetek fái a. —Elvi jelentőségű határozatok a kolozsvári és marosvásárhelvi kir. Ítélőtábláktól. HIRDETÉSEK. Előfizetőinkhez. Felkérjük azon hátralékos előfizetőinket, kik az előfizetési díjat még be nem küldöttek, hogy azt a hét folyamán beküldeni szíveskedjenek, mert a lapot éneikül címükre tovább nem küldhetjük s később pedig a netán Jűáin/zö lappéiddnt/okat pótolni módunkban nem áll. A kiadóhivatal. X Külföldi Ítéletek végrehajtása. Irta: Spitz Erik. (Alexandria.) (Folytatás.) Rendkívül sajátságos helyzettel állunk Angolországban izemben: nem találunk ott semmiféle törvényt, mely e kérdést szabályozná; a gyakorlat azonban oly helyzetet teremtett, mely, ha tekintetbe vesszük még az angol bírónak minden merev tételtől ment szabadságát, sok európai állam rendszerét, ugy gyakorlati alkalmazhatóságában, mint liberális felfogásban messze felülhaladja. A mai helyzet ugyanis az, hogy a külföldi ítélet alapul szolgál uj bírósági eljárás megindítására. Míg azonban régebben a külföldi bíróság ítélete nagyobb, nevezetesen döntő szerepet nem vitt, csak bizonyító eszköz számba ment, addig ma már presumptio iuris et de iure-nek tekintik a külföldi ítéletet és egy-két alaki kellék jelenlétének megállapítása után végrehajthatónak nyilvánítják. Áz angol bíró kezébe adott nagy hatalom elhárította azt a veszélyt is, mely állandóan fenyegeti az olasz rendszert: ha ugyanis a bíró nem bír valamely állam intézményei iránt azzal a bizalommal, hogy az ügy tüzetesebb átvizsgálása nélkül határozhasson, módjában áll a régi ítéletet egyszerűen tekintetbe nem venni és ekkor az eljárás belép a többi perek keretébe. Egyedül csak az kifogásolható, hogy a viszonosságot az angol gyakorlat sem követeli meg. A német rendszer, melyet Bulgária kivételével az összes keleteurópai államok elfogadtak és melynek elveit nagyjában Magyarország is követi, gyakorlati középutat választ. Végrehajtja mindazon államok Ítéletét, mely államok a viszonosság követelményeinek megfelelően járnak el. Nem ismer felülvizsgálást, hanem mint az előbbi rendszerek is, megelégszik néhány, löleg alaki formalitás jelenlétének konstatálásával. Ami a viszonosságot illeti, ugy nem követeli szerződésileg való biztosítását: csak annyi szükséges, hogy az illető országban a német Ítélet tényleg végrehajtható legyen. A viszonosság ilyetén való megszorítása azonban íerde helyzetre vezethet. Példa volt erre Kalifornia esete, hol a san-franciskúi földrengés után alkalmi törvény hozatott, mellyel biztosították ;i külföldi Ítéletek végre hajtását, miáltal számos érdekelt német biztosítási társaság rengeteg kárt szenvedett. Még kirívóbb egy másik, bennünket közvetlenül érdeklő eset. Midőn a mult év végén a magyar kormány törvényjavaslatot terjesztett a képviselőház elé, melynek értelmében magánjogi követelések tekintetében rendkívüli rendszabályok foganatosítására felhatalmazást kért, Ausztriában az érdekeit körök azt a kérdést vetették fel, mi történne akkor, ha a magyar adósok a törvény értelmében halasztást nyernének. Országszerte az volt a felelet, hogy tekintettel arra, hogy az osztrák hitelezők ekkor ítéletileg megállapított követeléseik behajtására a magyar bíróságok segítségét nem vehetnék igénybe, a r-^gyar bíróság Ítélete Ausztriában sem lenne végrehajtható. Előáilana tehát az a ferde helyzet, hogy a tényleg létező viszonosság dacára kivételes rendelkezés következtében a viszonosság a 2 állam között nem létezőnek tekintetnék. E 2 példa eléggé megvilágítja a német álláspont fogyatékosságát; szüksége.-lenne tehát e rendszer általános elfogadása esetében a reciprocitás szerződésileg való megállapítás. A francia-belga rendszer alapjában véve már 1809-ben állott fenn. Abban áll, hogy azon idegen államok Ítélete . melyekkel e kérdésben szerződések köttettek, felülvizsgálás nélkül hajthatók végre, szerződés hiányában azonban csak felülvizsgálás után engedi meg a végrehajtást. Ez a sajátságos álláspont ama bizalmatlanság kifolyása, mellyel az emiitett államok egyéb nemzetek intézményei iránt viseltetnek; következetesen végrehajt, elég hathatós, egyszersmind pedig, mivel a főcélt: a végrehajtás megkönnyítését nem veszti szem előtt, elég gyakorlati védelmet is képezne. A gyakorlatban azonban eddig e rendszer nem vált be. Az illető államok meglehetősen tartózkodók voltak szerződések kötése tárgyában (Franciaország pl. egészben véve 2, Belgium pedig csak egyetlenegy állammal kötött szerződést) s igy azt mondhatni, hogy tényleg ezen álla. mokban a külföldi Ítéletek csak felülvizsgálás után hajthatók végreA felsorolt 4 rendszer egyikét vagy másikát kisebb-nagyobb eltéréssel majdnem minden kultúrállam elfogadta. Egészben csakis 5 állam van, mely a végrehajtást nem engedi meg. Ezek között leginkább Németalföld, Svédország és Norvégia jön számba. Kiemelendő azonban, hogy ezen államok sem elvi ellenfelei a végrehajtásnak, sőt, mint már emiitettem, épp Hollandia törekszik leginkább arra, hogy a többi államokat egységes eljárásra indítsa. Igaz ugyan, hogy nagyjában e 4 rendszer uralkodik ; ha azonban a részletkérdéseket is tekintetbe vesszük — természetesen csak oly kérdésekről van itt szó, melyek kiváló gyakorlati jelentőséggel bírnak — a zűrzavar képét nyerjük: annyi rendszer, a hány állam és igy érthető, hogy az érdekelt körök a fennálló viszonyokból eredő hátrányok orvoslását követelik. De mily módon ? Erre nézve csak egy felfogás uralkodik: egységes rendszer elfogadása által. Már a megoldás mikéntje tekintetében azonban eltérnek a vélemények. Két nézet alakult ki erre nézve. Az egyik általános nemzetközi szerződés létesítését célozza, ezt az álláspontot követi