Erdélyrészi jogi közlöny, 1914 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1914 / 43. szám - Dr. Abrudbányay ede kitüntetése - A harmadik moratóriumi rendeletről

314. oidal. Erdélyrészi Jogi Közlöny 43. szám. KDr. Mbányay Ede kitüntetése. A kolozsvári ügyvédi kamara tagjainak majdnem egy negyedrészét bocsátotta a harctérre, a haza védelmére. Csak Kolozsvárról 28 kartársunk vonult be. Elbocsátottuk szeretettel abban a biztos tudatban, hogy kötelességüket e téren is buzgón, nemesen, önfeláldozóan fogják teljesíteni. A békés magyar közélet önzetlenül küzdő bajnokai, akiknek világfelfogását áthatja a haza mindenekelőtt gondolata, akik békés időkben is a szabadságszeretet és nemzeti eszme megtántorithatatlan katonái, akkor, amikor a nemzet életéről, ennek legszentebb javairól van szó, ugyanazon szellemtől áthatottan, lelkesülten állanak ki és nem haboznak életüket és mindenüket feláldozni a hazáért. És elmentek bátran. Mi szeretettel vártuk a hirt róluk. És jöttek a hirek. Csodahirek. A „szürke fiskálisok" a félelem nem ismerésével teljesítették a kötelességüket. Szeretettel hallottunk majd mindegyikről olyan híreket, amelyek megérdemelnék, hogy koszorúba kössük. Itt csak egy eset. Dr. Abrudbányay Ede kolozsvári kartársunk a déli harctéren hősi bátorsággal szerzett érdemei elismeréséül királyi kitüntetésben részesült. Ezt a ránk nézve is örömhírt adjuk mi is tovább. Kamaránk elnöksége ebből az alkalomból kifolyólag üdvözölte a most betegen, de épen visszatért kartársunkat, a ki erre az üdvözletre kamaránk elnökéhez köszönő levelet intézett. Nagy idők emlékéül leközöljük e két okmányt: Tekintetes Dr. Abrudbányay Ede ügyvéd urnák Helyt. A kolozsvári ügyvédi kamara, amelynek köréből a haza hívó szavára a karnak annyi kitűnő tagja ment el a harctérre, hogy a jog békés munkáját az igazság védelmének katonai háborús munkájával cserélje fel és tanúságát adja annak, hogy a kar tagjainak hazaszeretettől áthatott nemes gondolkozása, mindenkor képes az életét a haza szent oltárán feláldozni, büszke örömmel értesült arról, hogy kartárs ur a harctéren szerzett hősi érdemei jutalmául királyi kitüntetésben részesült. Büszkék vagyunk e kitüntetésre. Amint a polgári élet becsületes munkájával szerzett egyéni eredmény az egész karra visszaszáll, ugy száll karunkra a hősi munka dicsősége is. Örömünkre szolgál, hogy karunknak egyébként is oly képességekkel rendelkező, érintetlenül kifogástalan jellemű,, mindnyájunk által szeretett és tisztelt, ifjú jeles tagja ily szép babért arathatott. Ebben az örömében részt veszünk mi is és amikor hálát adunk a Gondviselésnek, hogy ily nemes ifjakat adhatunk a hazának és hálát adunk a Gondviselésnek, hogy a jól teljesített kötelesség tudatában, épen visszatérhetett, kifejezzük egyúttal hős kartársunkkal szemben szeretetteljes üdvözletünket és tiszteletteljes jókivánatainkat. Kolozsvár, 1914. október 14-én. Az ügyvédi kamara. Dr. Papp József s. k., Dr. Biró Balázs s. k., elnök. titkár. Dr. Abrudbányay Ede ez átiratra az alábbi meleghangú levelet intézte dr. Papp József kamarai elnökhöz: Nagyságos Elnök Ur! Mélyen Tisztelt Barátom! A legőszintébb öröm és meghatottság adta kezembe a tollat, hogy a legmélyebb tisztelettel és hálával mondjak köszönetet azért a meleg és szeretettől áthatott üdvözlésért, amellyel a kolozsvári Ügyvédi Kamara engem a harctéren teljesített kötelességemnek legfelsőbb helyről jött elismerése alkalmából kitüntetni szives volt. Katonai kitüntetésem feletti örömömet a Kamara üdvözlete tette teljessé, mert mint a szüleit őszintén tisztelő fiu is a teljesített kötelesség tudatában akkor érez a legigazabb örömet, ha az apai megelégedést és elismerést is kitudta érdemelni: ugy az én örömöm teljességéhez is igen nagy mértékben hozzájárult annak a Karnak az üdvözlete és elismerése, amelynek immár férfikorba serdült fiául, ifjú tagjául büszkén vallom magamat. Kitüntetésem díszében örömmel osztozom az ügyvédi karral, mig egyfelől a kar készsége győz meg engem, kitüntetésem valódi értékéről, másfelől megvagyok győződve, hogy a kolozsvári Ügyvédi Kamara becsületes és végletekig törhetetlenül kötelességtudó szelleme nyilatkozott meg bennem, amikor az egyéni érdekek háttérbe szorításával a közért mindent kockára téve, a hadvezetőség elismerését kiérdemeltem. Fogadd mélyen tisztelt Barátom még egyszer hálás köszönetemet és tolmácsold ezt mindazoknak, kik üdvözlésemben egyetértettek. Kolozsvár, 1914. október 18-án. Vagyok őszinte tisztelettel, igaz hived : Dr. Abrudbányay Ede. X 9 iiapmadih moratóriumi rendeletről. Irta: Dr. Rónai János, balázsfalvi ügyvéd. Aki biráló kedvében ezt a rendeletet szerkezetében itt-ott homályosnak vagy következetlennek, érdemleges intézkedéseiben pedig hézagosnak vagy feleúton megállónak találná, legyen méltányos és mérlegelje a következő tényeket. Ma a kormány minden tagja ugy egyénileg, mint hivatalnoki minőségében egy percig sem szabadulhat óriási felelősségének és hazafiúi gondjainak nyomása alól, mely ólomsullyal ráfekszik a gondolkodására ugy, hogy feszítő erejének és képességeinek csak egy részét engedi a reszortja aránylag kisebb jelentöségüeknek látszó kérdéseire is fordítani; azután nagy is az elintézendő feladatok száma; több kérdés ellentétes érdekek kiegyenlítését követeli és az elintézésnek — háborús időben — rendesen gyorsnak kell lenni. Másfelől azonban minden kormány jól teszi, ha az érdekelt felek méltányos belátását türelemmel és jóakaró igyekezettel viszonozza. Tényleg következetlenség mutatkozik az első §. kezdő szavainak azon kitételében, mely „magánjogi kötelezettségeket" emlit, mert az idézett augusztus 12-iki 6045. számú rendeletbeli újításnak megelégedéssel fogadott lényege épen abban állott, hogy a tágabb körű halasztást a „pénztartozás" jelszónak szűkebb körére szorította. A harmadik rendelet 32. §-a szerint, mely az első §-t érhetővé tenni látszik, hatályát veszti az „első rendeletet hatályon kivül helyező második rendelet", a mi egyszerűbb szerkezetbe foglalva azt jelenti, hogy az első rendelet hatályába visszahelyeztetik. A következetlenség abban áll, hogy a hitelezők részére a helyzetet nem javítja, hanem rosszabbá és azon felül bonyolulttá teszi azáltal, hogy a harmadik rendelet mellett mindig az elsőt is kell most két hónapon át egybevetőleg figyelembe venni. Érdemleges ágában sérelmes az a hézag, iletve egyoldalúság, melylyel a harmadik rendelet 4. §-ának 11. és J4. pontjai csak a munkaadó gazdát alkalmazottja javára és a fővállalkozót az alvállalkozója javára engedi perelni, de viszont nem. Midőn az alvállalkozó a főmunkavállaló jószívűségével visszaélve, folyton előlegeket kicsikart és azután a munkát félbehagyva, a fővállalkozót, sőt ennek munkamegrendelőjét (néha az államkincstárt) is nagy bajba sodorja, miért ne lehessen ilyen alvállalkozót kártérítés vagy legalább az elölegtöbblet visszatérítése iránt perelni? De elvi szempontból is káros: a cselédek és alvállalkozók szivéből a kölcsönös igazság erkölcsi tudatát rendszeresen kiölni. A 4. §. 12. és 13. pontjai nóvumot képeznek, mely a kormány jóakaratát dokumentálja. Sajnos azonban az, hogy a tényleges viszonyoknak nem ismerése a kivánt orvosló hatást illuzoriussá teszi. A 12. pont figyelmen kivül hagyja azt az általános tapasztalatot, hogy az orvosi és ügyvédi díjkövetelések általában, de különösen vidéken, a legtöbb esetben mélyen alább maradnak a száz korona határon. Mit lendit hát az ügyvéd sorsán az, ha ma apró követeléseinek csak 25 százalékát perelheti? Ugyanez áll mennyiségi tekintetben a 13. pontra nézve is. Nem lett volna-e indokoltabb és méltányosabb : mindkét pontra nézve azt rendelni, hogy ezek a hitelezők száz- vagy mondjuk 50 koronát perelhessenek akkor is, ha ez az összeg a 25, illetve tíz százalékot meghaladja? A 13. pontra nézve a mennyiségi határénál jóval fontosabb kérdés merül fel. Ez azonban csak akkor kérdés, ha a rendelet szövege legszorosabban magyaráztatik és szűkkeblűén alkalmaztátik, úgy hogy a kereskedő és iparos kénytelen lenne, mindenik havi részletet külön perelni, külön tárgyalni, mindenik részletért megújuló külön végrehajtási kérvényt beadni és annak foganatosítása végett megannyi commissiót kiküldeni. Minthogy lehetetlen feltételezni, hogy az adósok hathatós kímélését célzó kormány a legújabb rendelettel őket a most jelzett sok perrel és végrehajtással nyomorba taszítani kívánni: ugy kell magyaráznunk a 13. pontot, hogy az illető követelés csak egyszer perlendő tehát egész összegében olyképen, hogy például kilencven korona iránti perben az Ítélet így szólana: „alperes köteles elismerni, hogy felperesnek kilencven koronával adósa és köteles azt kilenc