Erdélyrészi jogi közlöny, 1914 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1914 / 42. szám - Minden 1914. évi augusztus hó 1. napja után keletkezett pénztartozás ki van-e véve a moratorium alól?

42. szám. Eídélyrészi Jogi Közlöny 309. oldal. = | Baumgarten Izidor, j Birói karunk egyik ékessége, Bawngarten Izidor nyűg. kúriai tanácselnök a napokban hunyt el. Ez alkalomból a Jogtudományi Közlöny a következő szép és megható sorokban parentálta el: „Midőn néhány hónap előtt nyugdíjazása alkalmából méltattuk Baumgarten Izidor birói működését, még reméltük, hogy az az erős akarat, amelyben egyénisége kijegecesedett, úrrá lesz a betegséggel másfél éven át vivott kemény harcban. Csalatkoztunk. A legműveltebb, a legtehetségesebb magyar kriminálista, az individualista világfelfogás egyik legbuzgóbb bajnoka, a filozófiában álszellemült gondolkodó, a ragyogó ötletekben oly gazdag vitatkozó, a tollnak és szónak művészi mestere örökre elnémult. És mi, akik a tudományos küzdelem porondján nem egyszer vontuk magunkra bírálatának szikrázó villámait, most mélyen megrendülve állunk ravatalánál. Fáj nekünk, hogy lezárult a szellemesen gúnyos ajak, nem gyönyörködhetünk többé elméjének brilliáns megnyilatkozásában és a büntetőjogtudomány válságos vajúdásaiban nélkülöznünk kell mérséklésre intő szavát, a melyet mindenkor legbensőbb meggyőződésének aggodalma sugallt. Nem lehet hivatásunk, hogy a munkában és érdemekben oly gazdag élet tudományos mérlegét a válás e szomorú pillanatában állítsuk fel. Hogy e munkásság mily maradandó értékeket termelt, azt az az egyetlen tény is eléggé bizonyítja, hogy a kísérletről szóló monográfia harminc évvel megjelenése után is a német dogmatika standard work-jai közt szerepel. B iumgarten Izidort a klasszikus büntetőjog képviselői közé szokták sorozni, de talán több joggal nevezhetjük a büntetőjog klasszikusának'. Az a két hatalmas kötet, amelyben irodalmi dolgozatait egybegyűjtve önmagának állított maradandó emléket, egyes adataiban elavulhat, ele időtlen-időkig kincsesbányája lesz a magyar büntetőjogi tudománynak. Mert Baumgarten sokkal több volt, mint egy tudományos iskolának képviselője. Nem Bindingtanitváuy, nem a modernizmus ostora, hanem egyéniség minden izében. Egyéniségének ereje avatta őt az egyéniség védőjévé a büntetőjogban is. De a bölcsészetileg megalapozott liberalizmusa ép oly kevéssé szolgált akadályul, hogv; tu .'ományunk uj problémáira irányítsa figyelmét, mint az a melyen szántó s a büntetőjog világirodalmában szinte páratlan művészettel megírt bírálat, amelyben a büntetés kiméréséről szóló tanulmánya Liszt irányát részesítette. Lépésről-lépésre engedett csak a büntetőjog régi pozíciójából, de — engedett s ez i<z oka, hogy Baumgarten szelleme a kriminálpolitikában és a jogi dogmatikában egyaránt hivatkozhatik Horatiusnak sub specie aeternitatis vigasztaló büszke szavára: non omnis raoriar." = A háborn esetére szőlő kivételes intézkedésekről rendelkező ISyüS: LXIII. t.-e. jegyzetekkel és az összes Baálíoriss rendeletekkel kiegészítve dr. Hatieqán Emil kolozsvári kir. tszéki bíró és dr. Szitás Jenő Kolozsvár városi kir. aljárásbiró szerkesztésében megjelent. Ára — az uj, u. n. harmadik moratóriumi rendélettél együtt — 2 korona. Kapható a Gombos-féle könyvkereskedésben (Kolozsvár, Deák Ferenc-utca) és a szerzők bármelyikénél. Mint kiválóan gyakorlati gyűjteményt bíráknak, ügyvédeknek szívesen ajánljuk. = A bírósági ügyvitel szabályai. Az „Igazságügyi Közlöny" f. évi 11. száma közli, hogy a m. kir. igazságügyminiszter az igazságügyi hatóságok köréből felhangzott kívánság következtében megbízta az lg. Közi. szerkesztőségét, hogy könyvalakban adja ki a Pp.-vel egyidőben életbelépő bírósági ügyviteli szibályokat és a velük kapcsolatos rendeleteket. A munka I. kötete a Jüsz., Tüsz. és Füsz. stb. f»>gja tartalmazni és f. hó végén fog megjelenni. Azzal a m. kir. igazságügyminiszterium a kezelőliszlviselökct látja el. Miért nem a bírákat is ö. m. k. felr. jegyzőket is? Hiszen az igm. az iratminták kötetével ellátta a bírákat. És a bíráknak is kell ismerniük a jüszt, tüszt, füszt? Miért kelljen tehát nekik az 1. kötetért 5 koronát fizemiök? Ebben a drága világban ! Közóhaj, hogy a bírák láttassanak el a törvényekkel és rendeletekkel, a B. és Ü. 0. E. is évek óta hangsúlyozza ezt. E kérést újólag megújítjuk. Az igazságügyminiizter e kérést feltétlenül teljesíteni fogja — bizton reméljük. — Az itélőMrói és az ügyészi, továfebá az ügyvédi képesítéshez szükséges utólagos gyakorlatról, valamint a társasbirőság előtti ügyvédi képviseletről. Az „Igazságügyi Közlöny" legújabb száma közli: Az 1914. évi XXXV. és az 1912. évi VII. törvénycikkben, úgyszintén az ut bbi törvény egyes §-ait életbeléptető és végrehajtó 13.100/1912. I. M. számú (Igazságügyi Közlöny XXI. éíolyam 86. lap) rendeletben foglalt rendelkezések egybevetéséből a következő szabályok folynak : 1. Birói és ügyészi hivatalra az egyes igazságügyig sz rvezeti és eljárási szabályok niódositásáról szóló 1912: VII. t.-c. 1. §-ában a gyakorlati birói vizsgálat vagy az ügyvédi vizsga letétele után megkívánt két évi utólagos joggyakorlat, szolgalat vagv működés kimutatása nélkül az 1914: XXXV. t.-c. 1. &-a értelmében, amely 1914. évi augusztus hó 25 én lépett életbe, azokat lehet kinevezni, akik: a) a gyakorlati bírói vizsgálatot vagy az ügyvédi vizsgát 1913. évi október hó 31-éig bezárólag, vagy az emiitett vizsgák valamelyikét, avagy az egvséges birói és ügyvédi vizsgát az 1912. évi május hó 1. napja után teljesített tényleges katonai szolgálat időtartamával az 1912: VII. t.-c. 1. §-ának utolsó bekezdése szerint meghosszabbított határidőben tették le, vagy b) közokirattal igazolják, hogy az emiitett vizsgákra képesítő joggyakorlatot vagy tanári működést 1912. évi május hó 1. napján, vagy korábban kezdették meg. Az 1912: VII. t.-c. 1. §-a birói vagy ügyészi hivatalra az 1912. évi május hó 1. napja előtt már megszerzett képesítést nem érinti. 2. Az ügyvédek lajstromába való felvételhez az 1912: VII. t.-c. 2. §-ában az ügyvédi vizsga letétele után megkívánt kétévi utólagos joggyakorlatot, szolgálatot vagy működést az 1914: XXXV. t.-c. 1. § a értelmében, amely — amint említve volt — 1914. évi augusztus hó 25-én lépett életbe, nem kötelesek kimutatni azok, akik: a) az ügyvédi vizsgát. 1913. évi október hó 31. napjáig bezárólag, vagy ezt a vizsgát, avagy az egységes bírói és ügyvédi vizsgát az 1912. évi május hó 1. napja után teljesített tényleges katonai szolgálat időtartamával az 1912: VII. t.-c. 1. és 2. §-ának utolsó bekezdései szerint meghosszabbított határidőben tették le, vagy b) közokirattal igazolják, hogy az emiitett vizsgákra képesítő joggyakorlatot vagy tanári működést 1912. évi május hó 1. napján, vagy korábban kezdették meg. 3. Az 1914: XXXV. t.-c. 2. §-a az 1911: I. t.-c. életbelépésétől kezdődő hatállyal az 1912: LIV. t.-c. 97. §-át ugy egészíti ki, hogy a társasbiróság (a kir. Curia. a kir. Ítélőtábla, az esküdtbíróság, a kir. törvényszék, a kir. közigazgatási bíróság) előtti tárgyaláson nemcsak ügyvéd vagy ügyvédhelyettes (1912: VII. t.-c. 2. §.), hanem olyan ügyvédjelölt is lehet az ügyvéd helyettese, aki közokirattal igazolja, hogy a joggyakorlatot 1912. évi május hó 1. napján vagy korábban megkezdette, feltéve hogy jogtudori oklevele van. Ily közokirat az ügyvédi kamarának az ügyvédjelöltek részére kiadott igazolványa, ha ezen az ügyvédi kamara feltünteti, hogy az ügyvédjelölt a joggyakorlatot 1912 évi május hó 1. napján vagy korábban megkezdette és hogy az ügyvédjelöltnek jogtudori oklevele van. 4. Az egyes igazságügyi szervezeti és eljárási szabályok módosításáról szóló 1912: VII. t.-c. egyes §-ainak életbeléptetése, végrehajtása és a rájuk vonatkozó átmeneti rendelkezések megállapítása tárgyában kibocsátott 13.100/1912. I. M. sz. (Igazságö -vi Közlöny XXI. évf. 86. lap) igazságügyi rendelet 3. es 5. §-a az 1914. évi XXXV. t.-c. folytán 1914. évi augusztus hó 25-évei hatáiyát vesztette. (56.047/1914. I. M. sz.) = Gyermektartási perben felperesnek a per megindításában tanúsított késedelme mikor menthető? A marosvásárhelyi királyi Ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati bíróság. A felebbezési bíróság ítéletét felülvizsgálattal megtámadott abban a részében, mellyel a felperest az 1910. évi augusztus hó 12. napjától 1913. évi június hó 1. napjáig terjedő időre igényelt, természetes gyermektartási költsége iránti kereseti követelésével elutasította s a felebbezési eljárási költséget tartási költség fejeben 336 kor. 66 fillért fize ssen meg. Indokok: Tényként állapította meg a felebbezési bíróság azt a tényt, hogy felperes felszólítására alperes már a gyermek születése után mintegy félévvel 1910. évi július hó 15-én, levélben igérte a felperesnek a gyermek tartását és neveltetését s arra kérte utóbbit, hogy a tartási költség havi összegét jelölje meg; úgyszintén azt is, hogy alperes 1911. évi október havától 1912. evi szeptember hó végéig tényleges katonai szolgálatot teljesített. a kir. Ítélőtábla alaposnak találta. f , uu felebb,ezési birósá8 is irányadó Ítéleti tényállásának lentebb kiemelt részei ugyanis, kapcsolatban az Ítéletében tény-