Erdélyrészi jogi közlöny, 1914 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1914 / 36. szám - Moratorium és adásvétel

36. szám. Rrdélyrészi Jogi Közlöny 279. oldal. fizetésre yonatkozó viszonos kötelezettségeiről külön nem intézkedik. Ez a második rendelet eltérően ax elsőtől, mellnél a moratórium minden magánjogi ügyleten alapuló kötelezettségre, igy az adásvételnél ugy az áru átadására, mint a vételár fizetésére vonatkozott a moratóriumot a pénztartozásokra szoritja. A második rendelet ilyképpen az adásvételi ügylet viszonos kötelezettségeiből csupán az egyik oldalt, a vételárfizetést látszik rendezni. Ezt pedig ugy, hogy minden principiális megkülönböztetés nélkül moratórium alá helyezi. A második rendeletnek ezt a hiányát magyarázói igyekeznek kitölteni s nagyrészt odakonkludálnak, hogy a viszonos kötelezettség az adásvételi ügylet jogi lényege lévén, ha a vevőnek a vételár fizetésre, mint pénztartozásra van moratóriuma, az eladónak már az áru átadása előtt tudnia kell, vájjon a vevője az átadás után a vételárfizetéssel a moratórium alá menekül-e, vagy íizet-e. Különben a jogi lényeg mellett, az eladó természetszerűleg gazdaságilag felette hátrányos helyzetbe kerülhet. Az eladó tehát a moratórium tartamát tevő kritikus időn belül a vételárfizetésre vonatkozó kötelező nyilatkozatot fog vevőjétől provokálni, mely elfogadott nyilatkozat alapján — ezáltal a kritikus időn belül keletkezett jogcime lévén — a vételárat kikényszerítheti. Ez a kérdés végeredményben principiális tételek szem előtt tartásával volna kifejezetten rendezendő. Aszerint, hogy előfizetési, készpénzes, vagy utánfizetési-e a vevő kötelezettsége. Mindhárom esetben az adásvételnek a viszonosságban levő bilaterális jogi természete, és ebből folyóan a gazdasági megközelithető egyenlőség a szerződött feleket illetőleg volnának az iránymutató szabályok. Ehelyütt ezen a nagy körön belül azt a mostanában naponként jelentkező kérdést vetjük fel, ha eladó késedelmes, minő a vevő joghelyzete? Láttuk, hogy a második rendelet az áru átadását nem helyezi moratórium alá. Viszont, hogy a contrario argumentálásoknak elejét vegye, kiemeli — 7. §. — hogy ez a rendelet nem érinti az erőhatalom hatására vonatkozó jogszabályokat. Vis majorra tehát az eladó is hivatkozhatik. Faji vételnél, amilyen jogi természetűek rendszerint a gabonaügyletek, a vis major lévén teljesítést lehetetlenitő ok, az eladó vis major alapján sem tagadhatja meg a teljesítést. De mégis mindennapi eset, hogy megtagadja, mert egyfelől a moratórium rendeletek, és a vis major előtte homályos aegise alatt menedéket remél, másfelől a gabonaárakkal a háborús konjunktúrák között jó spekulálni. Eladó jogosulatlan késedelme vevő részén egyebek között azt a jogot keletkezteti, hogy differenciát követelhessen. Ez a szerződési ár és a teljesítéskor való piaci ár közötti differenciális igény pénzkövetelés. Eladó részén pénztartozás, melynek fizetésére moratórium volna. Vájjon valóban van-e? Moratórium, a második rendelet 1. §-a szerint olyan pénztartozások fizetésére van, melyek 1914. évi augusztus 1. napja előtt keletkezett kereskedelmi ügyleten vagy magánjogi cimen alakulnak. A jogcímnek tehát, m-lytől a pénztartozás kötelezettsége foly, mindenkép 1914. augusztus 1. napja előtt léteznie kellett. Ha pedig a jogcim 1914. augusztus 1. napja előtt még nem létezett és csak ezután keletkezett, akkor a pénztartozás sem esik moratórium alá. Ahhoz tehát, hogy a moratórium alá essék valamely kötelezettség, két qualifikatio kell. Hogy pénzbeli legyen és alanyát már 1914. augusztus 1. napja előtt obligálta légyen. A differenciális pénztartozásnál meg van-e az utóbbi? A differenciális ipény cime maga a törvény, a K. T. 353. §-ának rendelkezése. Ez a törvényes rendelkezés objektív közjogi jogszabály, semmi más a szerződött felek' szempontjából, mint a jogállam nagy épületének egy bármely más jogszabályrésze. Jogforrássá, subjektiv értelemben, alanyi joggá és igy magánjogi cimmé akkor lesz, ha igénybe vettem. Igénybevételével keletkezik a másik fél, a kötelezett fél részén a kötelezettség. Igy teljes a jogcim. Ha t. i. a jogosultsággal kötelezettség áll szemben. A szerződés megkötése után — hacsak ki nem kötötték, amire esetet aligha tudunk — a vevő nem kívánhatja, hogy áru helyeit eladója differenciát adjon, éppúgy az eladó nem kívánhatja, hogy vevője áru helyett differenciát elfogadjon. A törvény erejéből az adásvételi rendes kötelezettség akkor változik igy meg, ha késedelem van. Az eladó késedelme tehát az az időpont, amikor az objektív jogrendszerből a vevő javára a differenciához való törvényes igény, mint magánjogi cim keletkezik. Ha tehát eladó késedelme 1914. augusztus l. napja után áll be, ekkor a differenciális tartozás nem olyan pénztartozás, amely moratórium alá esik. Dogmatice ez igy kétségtelennek látszik. És a második rendelet elgondolható intencióinak is megfelel. Ha ugyanis nem pénztartozásra nincs moratórium, nem lehetett intenció az, hogy nem pénztartozás nem teljesítése esetén, a helyébe lépő törvényes kötelezettség moratórium alá essék. Mert igy — ha a jogkövetkezményes kötelezettség moratórium alatt van, lényegében a szerződéses kötelezettség is, jóllehet nem pénztartozás alatta áll. KÜLÖNFÉLÉK. = A moratórium és az értéktőzsdei lebonyolítás. A hivatalos Budapesti Közlöny aug. 29-iki számában közli a m. kir. minisztériumnak 6504—1914. M. E. számú rendeletét a magánjogi kötelezettségek teljesítésére halasztás engedése (moratórium) tárgyában 6045—1914. M. E. szám alatt kiadott rendeletnek kiegészítéséről némely tőzsdei ügyletekből eredő pénztartozások tekintetében, mely teljes terjedelmében igy hangzik: „A m. kir. minisztérium a magánjogi kötelezettségek teljesítésére halasztás engedése (moratórium) tárgyában 1914. évi augusztus 12. napján 6045—1914. M. E. szám alatt kiadott rendeletének kiegészitéséül az 1912: LXIII. t.-c. 1 G-ik §-ában nyert felhatalmazás alapján a következőket rendeli: 1. A budapesti áru- és értéktőzsde érvényben levő árués értéküzbiti leszámoló rend határozmányai alá tartozó ügyletek alapján a leszámolásban résztvevő tőzsdetagokat egymással szemben, úgyszintén az ilyen ügyletre megbízást adott tőzsdetagot a megbízott tőzsdetaggal és viszont ez utóbbit a megbizó tőzsdetaggal szemben a leszámolás eredményekép terhelő pénztártartozások nem esnek az 1914. évi augusztus 12. napján 6045—1914. M. E. szám alatt kiadott rendelet 1. § ában engedett halasztás (moratórium) alá. 2. §. Ez a rendelet 1914. évi augusztus 31-ik napján lép életbe. Budapest, 1914. augusztus 28-ik napján. Gróf Tisza István s. k." = A moratorim és a Kúria. A Kúria a moratóriumra kiterjedő első határozatát f. évi augusztus 25-én tartott ülésében hozta meg. Ez az .Ügyvédek Lapja" szerint a következő : Az clsöfokű bíróság egy közjegyzői okirat alapján elrendelt kielégítési végrehajtást hatálytalannak mondott ki azért, mert az okiratban foglalt jogügylet szerint a kötelezett irott hitbér már a házasság tartama alatt követelhető volt. Az ítélőtábla azonban a végrehajtást szenvedőnek kifogásait elutasította és a végrehajtást hatályában fenntartotta. A tábla végzése ellen közbevetett fellebbezés íolytán, a Kúria a napokban Bubla Ferenc tanácselnök elnöklete és Weszsermayer Vidor kúriai biró előadása alapján, a következő végzést hozta: A Kúria a másodbiróság végzésének nem felebbezett részét érintetlenül, annak a végrehajtást szenvedő által beadott kifogásokat részben elutasító és végrehajtást ' szenvedőt eljárási költség megfizetésében, marasztaló felebbezett I részét pedig vonatkozó indokainál íogva helybenhagyja és a m. kir. minisztériumnak az 1912 : LVIII. t.-c. 16. §-a alapján a moratórium következtében a polgári peres és nem peres eljárásban szükséges szabályok megállapítása tárgyában kibocsátott 13300/1914. I. M. E. sz. alatti rendelet 6. §-a alapján kimondja, hogy jelen ügyben a végrehajtási eljárás folytatására a most idézett 6. §. rendelkezése az irányadó és kimondja a 4. §. alapján azt is, hogy a másodbiróság által a végrehajtást szenvedő terhére megállapított költség fizetésének határideje a jelen végzés kézbesítését követő naptól számítandó annak az időnek a leteltét követő nappal kezdődik, amely időt a m. kir. minisztérium a moratórium hatályonkivül helyezéséről szóló rendelete fog megállapítani. = A polgári perrendtartás életbeléptetése. Az Országos Törvénytárnak egyik legutóbb megjelent számában kihirdetésre került az 1914. évi XXXIV. törvénycikk, amely szerint a polgári perrendtartás 1915. január 1-én életbe lép. A polgári perrendtartás életbeléptetéséhez szükséges nagyobb rendeletek jelesül az ügyviteli szabályok, máris napvilágot láttak s a többi rendeletek közzététele szintén folyamatban van. A szabályalkotással kapcsolatban azok az intézkedések is befejezésükhöz közelednek, amelyek a bíróságoknak megfelelő kezelési könyvekkel, nyomtatványokkal és helyiségekkel ellátására irányulnak. A polgári perrendtartás életbeléptetésének előhírnökéül jelentkezik a budapesti központi királyi járásbíróság működésének megkezdése. 1914. szeptember 1-én. A budapesti központi királyi járásbíróságnál a pereket öt birói csoport fogja ellátni. Mindegyik csoport tizenkét bíróból és egy csoportfőnökből áll. A perek a csoportok között a felperes ügyvédje nevének kezdőbetűje szerint oszlanak mee