Erdélyrészi jogi közlöny, 1914 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1914 / 29. szám - A magyar büntetőtörvénykönyv általános átdolgozása - Elévülés és elbirtoklás. Jegyzetek az Optk. 1451-1502. §-aihoz

29. szám. Érdéljréstl Jogi Közlöny 24r>. oldal. az állam és egy fizikai személyt illeti. A rendkívüli elbirtoklási idő akkor is alkalmazandó, ha ily kedvezményezett személy javára hasonlóan kedvezményezett személy ellen folyik az elbirtoklás, pl. egyháznak község elleni ügyében. II. A hagyományos egyház az örökhagyóval egy személynek tekintendő s vele mint hagyományossal szemben az elbirtoklási idő is ugyanannyi, mint amennyi jogelődjével szemben volna. (C. 9123/1914.) Ha valamely ingatlant a község lakosai használtak, később pedig a község épített reá faépületet, úgy az elbirtoklási idő elteltével a község ezen ingatlan tulajdonjogát megszerezte. (C. 570/1905. Az egyház birtoklását a nevében eljárt meghatalmazottak jó vagy rosszhiszeműsége szerint kell megítélni. (Ko. 1909. G. 253.) 1474. §. Családi hitbizomány, örökhaszonbéri vagy örökbéri jószág esten minősége csak negyven évi szabad tulajdon képeni birtok által vész el. 1475. §. A tulajdonosnak azon tartományon kivül tartózkodása, melyben a dolog létezik, a rendes elbirtoklásnak és elévülésnek annyiban áll ellent, hogy az önkén ti és vétlen távollét ideje csak felében, következőleg egy év csak hat hónapba számíttatik. De rövidebb ideig tartó távollét, mely egy teljes évig szakadatlanul nem tartott, tekintetbe nem veendő s általában az idő összesen harminc esztendőnél tovább soha ki nem terjesztendő. A vétkes távollétet a rendes elévülési idő alóli kivétel nem illeti. 1476. §. Az is, ki valamely ingó dolgot, valamely ál- vagy rosszhiszemű birtokostól közvetlenül szerzett meg, vagy elődét megnevezni nem képes, tartozik a különbeni rendes elbirtoklás idejét kétszeresen bevárni. I. Az 1474—1476. §§. azokat a különös körülményeket tartalmazzák, melyek miatt az elbirtoklási időt a rendesnél hosszabb tartamban állapítja meg a törvény. Ide tartozik egyfelől a dolgok minőségére tekintettel eszközölt kivétele is és pedig a jószágnak családi, hitbizományi, vagy örökhaszonbéri jellege (1474. §.) másfelől az önkéntes és vétlen távollét esete (1475. §.) és az az eset, ha valaki ál- vagy rosszhiszemű birtokostól közvetlenül szerezte a birtokot, vagy elődét megnevezni nem képes (1476. §.). Az 1474. §. csak akkor alkalmazandó, ha hitbizományi és örökhaszonbéri javak csak ezen minőségükben (mint nem teljes tulajdon) s nem mint szabad tulajdonképeni birtok birtoklandók el. Az 1475. §. alkalmazásának pedig akkor van helye, ha a távollét önkéntes s nem szükségképeni (1496. §.) és vétlen és csak ott, ahol az elbirtoklási idő kevesebb 30 évnél, tehát a 3, illetőleg a 6 éves elbirtoklási idők alkalmazása esetében. Végül az 1476. §. esetében, mely csak ingókra nyer alkalmazást s a birtoknak jogszerű, jóhiszemű és valódinak kell lennie. 1477. §. Annak, ki az elbirtoklást harminc vagy negyven évi időszakkal támogatja, nincs szüksége a jogszerű cim kimutatására. De az ellene bebizonyított rosszhiszemű birtok ezen hosszabb időszakban is kizárja az elbirtoklást. L Csak a 30, vagy 40 évi birtoklás esetén szükségtelen a jogszerű cim kimutatása. Ily esetben tehát csak 1., a birtoknak, 2., a 30, illetve 40 évi birtoklásnak és 3., a rosszhiszeműség hiányának kell fennforognia. Az elbirtoklás egyéb kelléke (1. az 1453. §. jegyzetét) tehát hiányzik. Rosszhiszeműség esetében elbirtokolni egyáltalán nem lehet (1463. §.), jogszerű cim hiánya miatt pedig csak az 1462. §. esetében nem. A telekkönyvi állapot tudása a telekkönyvön kivüli elbirtoklás esetében egymagában rosszhiszeműségre még nem mutat. A 328. §. szerinti vélelem itt is alkalmazandó. II A rendes elbirtokláshoz a jogszerű cim kimutatása nem szükséges. (C. 11361/895.). Alperesnek, ki a jogelőde birtoklási idejével együtt a per tárgya ingatlant harminc évi időszakon tul folytonosan és békésen használván, az Optk. 1477. §. értelmében jogszerű cím kimutatására nincs szüksége; ezzel szemben felpereseket terhelte a bizonyítási kötelezettség arra nézve, hogy alperes, illetve jogelőde rosszhiszemű birtokosok lettek volna. (Curia 6894 97.) Jogszabály az, hogy kétség esetében a védelem a birtok jóhiszeműsége mellett áll (328. §.), továbbá, hogy a rosszhiszeműséget az elbirtoklásnál is bizonyítani kell. (1477. §.). Ámde ezek mellett a birói gyakorlat által alkotott és megerősödött jogszabályt képez az is, hogy midőn oly örököstársakról van szó, akik között az ingatlan közös, az egyik társának a másik jutalékára vonatkozó birtoklása, valamely ennek alapját képező ok kimutatása nélkül rosszhiszeműnek vélelmezendő. (Mv. 1912. G. 460.) A rosszhiszeműség fennforgása 30 évet meghaladó birtoklás esetén is kizárja az elbirtoklást. (Ko. 1909. G. 294.) 40 évi birtoklás kimutatása esetén a jogszerű cim kimutatása nem szükséges és miután a felebbezési bíróság tényállásként 60 évet meghaladó időn át tartott birtoklást állapított meg, a kihágási feljelentések pedig csak 1903. évben kezdődtek, mely időpontban tehát a birtoklás már be volt fejezve, az ezen körülményből a birtoklás jóhiszeműsége és valódi volta ellen felhozott panaszokat, illetően ezen utóbb felmerült körülmények a felperesnek elbirtoklása tekintetében jogi jelentősége nincsen. (Ko. 1912. G. 50.) (Folytatjuk.) KÜLÖNFÉLÉK. Ternovszky Béla | a marosvásárhelyi kir. Ítélőtábla elnöke, életének 67-ik évében, 1914. július 11-én Kolozsvárt meghalt. Meghalt a munka embere, aki a szó igazi és nemes értelmében — a saját erejéből emelkedett arra a polcra, amelyet nálánál jobban senki be nem tölthetett. Ő megértette azt a magasztos gondolatot és követte is, hogy t. i. életünk a miénk ugyan, de nem önmagunkért. Hogy jogunk van élni, de csak azért, hogy a köznek használjunk. Egyedül birói hivatásának élt — utolsó lehelletéig. Erős egyéniség volt. Vezető talentum. A marosvásárhelyi táblát az ő képére teremtette. Reányomta egyéniségét mindenre. A bírótól tudást és szép munkát kövelelt meg. És erre biráit reá is szoktatta. Ezért a marosvásárhelyi kir. Ítélőtábla területén lévő bíróságok Ítéleteit minden jogásziasan gondolkozó ember — igaz gyönyörűséggel olvassa. A birói kar elhunytát mélyen fájlalja. = Kinevezések. A m. kir. igazságügyminiszter dr. Loser János budapesti ügyvédet a budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszékhez jegyzővé nevezte ki. = A lakbérnyugdij. A közigazgatási bíróság döntvényben kimondotta, hogy az állami alkalmazottat az 1912. évi LXV. törvénycikk 58. § a alapján megillető lakbérnyugdijat, abban az esetben, ha a tényleges szolgálatban járó lakáspénz megszűnése nem esik össze a naptári évnegyeddel, nem az ellátás folyósítására való igény beálltának napját követő naptári évnegyed első napjától kezdve kell folyósítani, mely a lakáspénz megszűnését közvetlenül követi. = A polgári törvénykönyv. A képviselőháznak a polgári törvénykönyv tárgyalására kiküldött külön bizottsága idősb Erdély Sándor elnökíésével ülést tartott, amelyen résztvettek Balogh Jenő igazságügyminiszter, Vadász Lipót és Tőry Gusztáv államtitkárok s a polgári törvénykönyv szerkesztőbizottságának tagjai. Balogh Jenő igazságügyminiszter megemlitette a bizottság előtt az Országos Iparegyesületnek azt a kívánságát, hogy az u. n. kollektív szerződések szabályozása tárgyában megfelelő rendelkezések vétessenek fel a polgári törvénykönyv javaslatába. Az igazságagyminiszter indítványára a bizottság felkérte a polgári törvénykönyv szerkesztő-bizottságát a kollektív szerződésekre vonatkozó rendelkezések megszövegezése iránt. Ezután a vállalkozási szerződésekről folyt a tanácskozás, majd az alkuszi szerződésekre tértek át. = Az ügyvédi kamarák köréből. A kolozsvári ügyvédi kamara dr. Hirsch Gyula ügyvédet Kolozsvár székhelylyel az ügyvédek névjegyzékébe felvette, dr. Kellet Sándor dési ügyvédet önkéntes lemondása folytán, dr. Dézsi Olivér tordai ügyvédet az ügyvédek névjegyzékéből önkéntes lemondása folytán törölte. — Igazságügyi zsebkönyvtár. Grill Károly könyvkiadóvállalata, a gyakorlati jogászoknak kiváló szolgálatot tett