Erdélyrészi jogi közlöny, 1914 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1914 / 20. szám - A dologbani elővásárlási jog, különös tekintettel harmadik jogszerzőkre

20. szám. Erdélyrcsii Jogi Közlöny 169. oldal. ható — tudhalott, a vevő a K. T. 346. és 349. §-ok rendelkezését nem tartozik figyelembe venni. Azaz lényegében a kereskedelmi vételnél ilyenkor az idő tekintetében kevésbé szigorú általános magánjogi szabályok irányadók. Lehetne vitatkozni róla, hogy dogmatikai, jogpolitikai nézőpontokból melyik gyakorlat helyeselhető. Ehelyett mondjuk, hogy helyes a tiszta rosszhiszeműségre épített fogalom, mert ma ez van felszínen, ez létezik. A vevőt tehát a 350. §. negativ rendelkezése a rendes kereskedői szigor és gondosság alól felmenti. Kérdés: vájjon ez a felmentés mikor érvényesül a vevő javára és kérdés: a kifogásolás és rendelkezésre bocsátás a felmentés esetén legkésőbb mely időpontig történhet? A felmentés érvényesül a vevő javára, amikor tudomást szerez, vagy szerezhet eladó rosszhiszeműségéről. Ha erről a perben szerez tudomást, ugy ha korábban a K. T. 346. és 349. §§-ai rendelkezéseit szem elölt tartva kifogásolt és rendelkezésre bocsátott e cselekményei törvényszerűsége a perben az általános magánjog parancsai szerint vizsgálandó. Ha a per előtt szerez tudomást, mindjárt a kifogásolás és rendelkezésére bocsátásnál a magánjog enyhébb parancsai szerint járhat el. A kifogásolás és rendelkezésére bocsátás legkésőbbi időpontját illetően állandó és általános gyakorlat, hogy ilyenkor a perben is történhet. Általános gyakorlat alatt értjük, hogy az Oplkv. uralmi területén is. Az Optkv. 933. § a szerint ingóknál a szavatossági jogot a tényleges átadástól 6 hónap alatt kell érvényesíteni, különben a jog elenyészett. Kérdés: hogy ez a hat hónapi szavatossági létszaka a jogviszonynak az Optkv. 933. §-a szerint a kifogásolásra és rendelkezésre bocsátásra csupán, vagy pedig magára a kereset indítására vonatkozik? A. U. T. 349. §-ának második bekezdése felel erre a kérdésre. A felelet szerint a hat hónapi idő a kereseti jogra is vonatkozik. A K. T. 349. §-a és az Optkv. 933. §-a ezek szerint teljesen megegyeznek abban a vonatkozásban, hogy a kifogásolás és rendelkezésre bocsátás és a kereset indítása legkésőbbi időpontja a tényleges átadástól számított hat hónap. E szerint tehát az Optkv. uralmi területén a K. T. 350. §-ának az a rendelkezése, hogy csalás esetében az eladó a 349. § ra nem hivatkozhatik, ujat nem mond, mert lényegében a K. T. 349. §-a az Optkv. 933. §-ával quadrál. Ebből kifolyóan nem helyeselhetjük azt a gyakorlatot, mely kereskedelmi csalás esetén az Optkv. uralmi területén is a kifogásolás és rendelkezésre bocsátás legkésőbbi időpontját a per idejére is kitolhatónak tartja és magát a per megindításának idejét szintén kitolja. A K. T. 346. §-át illetően az Optkv. nem tartalmaz a 346. §-ban foglalt rendelkezésekkel azonos rendelkezést. Kereskedelmi csalás esetén tehát a K. T. 346. § nak rendelkezése alól való felmentés a maga teljességében érvényesül ugy, hogy a kifogásolásnak és rendelkezésre bocsátásnak a szavatossági létszak alatt, tehát az átadástól számított hat hónapon belül kell ugyan történnie, de a haladéktalan megvizsgálás és rendelkezésre bocsátás nem kötelező és csupán a bizonyítási teher kérdésében befolyásolja a felek joghelyzetét. X A dologbani elővásárlási jog, iiiilOnüs tekintette! harmasl jogszerződre. ír a: Zentai Ernő dr. ügyvédjelölt. Ez értekezés kiindulópontját egy konkrét eset képezi. A k . . . . i telekkönyvi hatóság a tulajdonjog bekebelezését megtagadta azzal az indoklással, mert a kérdéses ingatlanra elővásárlási jog volt bekebelezve s a kérelmező se az elővásárlásra jogosított beleegyezését, se a megkinálás megtörténtét avagy az elővásárlási jog megszűntét nem igazolta. A vagylagosan kért telki szolgalom létesítését sem tartotta a tkvi hatóság megengedhetőnek, mert — álláspontja szerint — az elővásárlásra jogosult korlátlan vagyis szolgalmi jog által nem korlátozott tulajdonjog szerzésére nyert az elővásárlási jog bekebelezésével jogot. • Mielőtt e téves jogi álláspont kritikájába és megdöntésébe bocsátkoznám, szükséges az elővásárlási jognak, mint dologhozi jognak és a bekebelezéssel dologbani joghatályt nyert elővásárlási jognak éles elkülönítése és szabatos tartalmi meghatározása. A dologhozi elővásárlási jog lényeges tartalma a jogosított számára biztosított azon előny, hogy őt a dolog esetleges eladása esetén, ha ugyanannyit ígér, mint a mennyit egy harmadik venni szándékozó igért s a harmadik által vállalt egyéb feltételeket is teljesiti, elsőbbség illeti meg a harmadik személlyel szemben. Tartalom tekintetében a dologbani elővásárlási jog miben sem külömbözik a dologhozi elővásárlási jogtól, nem válik valóságos dologbani joggá, hanem csupán hatályában bővül, a menyiben — eltérőleg a dologhozi jogok hatályától — oly személyek irányában is érvényesithetövé válik, akik a kötelmi jogviszonyon kivül állnak. A bekebelezés tehát egy mindenkivel szemben hatályos kötelmet létesít, anélkül, hogy a jog tartalma változást szenvedne. Dologhozi elővásárlási jog esetén a kötelezettség nem teljesítésének következményei harmadik személyekre nem hatnak ki, velük szemben e jog csak akkor érvényesíthető, ha arról tudomással birtak, ellenben az optk. 1079. §-a szerint a kötelezett tulajdonos a jogosítottnak minden káráért tartozik kezeskedni. Dologbani elővásárlási jog esetén — a bővebb joghatálynak megfelelően — az elárusított dolog a harmadiktól visszakövetelhető. A ptkv. ezen rendelkezései is igazolják, hogy a dologbani elővásárlási jog esetén a harmadikkal szemben a dologhozi elővásárlási jog azon lényeges tartalma érvényesíthető, mely szerint a jogosítottat a harmadik venni szándékozóval szemben elsőbbség illeti meg. Harmadik személy tulajdonszerzésének feltétele ncn lehet se a jogosított beleegyezésének igazolása, se a megkinálás megtörténtének vagy a jog megszűntének a bizonyítása. A tulajdonjog bekebelezése harmadik személy javára a jogosított beleegyezésétől függővé nem tehető, azért, mert az elővásárlási jog az optk. 358. §-a szerint a tulajdonjog teljességét nem korlátozza, másrészt a jogosított az elővásárlási joggal az ingatlan felett rendelkezési jogot nem nyer. A dologbani elővásárlási jog nem ad jogot arra a jogosultnak, hogy az ingatlan elidegenítése harmadik személy részére csak az ö beleegyezésével történhessék, hanem mint — a dologhozi jogoknál általában — bizonyos teljesítést, nevezetesen a megkinálást, nem teljesítés esetében pedig kártérítést követelhet a kötelezettől. De sérelmet sem szenved jogaiban az elővásárlásra jogosult a harmadik javára beleegyezése, illetve a megkinálás megtörténtének igazolása nélkül eszközölt tulajdonjog bekebelezéssel. Nevezetesen az ily módon eszközölt bekebelezéssel a dologbani elővásárlási jogot kijátszani nem lehet, mert hisz az elővásárlási jog bekebelezésének célja épen a dologhozi elővásárlási jog kijátszásának megakadályozása s ha ez a bekebelezés dacára is megtörténhetik, akkor a dologbani elővásárlási jog céltalan illuziórius joggá válik. Nem játszaható ki az elővásárlási jog azért sem, mert a dologbani elővásárlási jog a jogosított kijátszását azzal teszi lehetetlenné, hogy a jog érvényesítését harmadik személyekkel szemben is lehetővé teszi. A dologbani elővásárlási jog tehát az átruházás után a harmadik jogszerzővel szemben ugyanolyan hatállyal érvényesíthető, mint a minővel a közvetlenül kötelezett jogelőddel szemben lett volna érvényesíthető. Nem kívánható meg a jogosított beleegyezése a harmadik javára szándékolt átruházáshoz azért sem, mert a dologbani elővásárlási jog — mint a dologbani joghatályt nyert dologhozi jogok általában — a kötelezett rendelkezést nem olyan értelemben korlátozzák az ingatlan felett, hogy a bekebelezett jog tartalmával ellenkező rendelkezés kizárt vagy semmis volna, hanem — itt domborodik ki a bekebelezett jog kötelmi természete a leginkább -— a jog tartalmát sértő rendelkezés kártérítési kötelezettséget szül. A jog bekebelezése a harmadik személyekkel szemben való érvényesithetést célozza arra az esetre, ha a közvetlenül kötelezett a jog tartalmát sértő rendelkezést tenne vagyis a jogosítottat, harmadik jogszerzők jóhiszeműségével szemben védi, miután a dologhozi elővásárlási jog hasonló védelmet nem nyújt. Végeredményében tehát a dologbani elővásárlási jog nem az átruházást, hanem az ingatlannak harmadik személyek által történt megszerzését kívánja a jogosítottal szemben hatálytalanná tenni. Ez pedig lényeges külömbség. Hogy az elővásárlási jog bekebelezése tényleg harmadik személyek szerzései ellen irányul, bizonyítja az a körülmény is, hogy a kötelezettel szemben maga a dologhozi elővásárlási jog is teljes biztosítékot nyújt. Tehát harmadik személyek a jogosított beleegyezése, hozzá járulása nélkül telekkönyvi tulajdonjogot szerezhetnek, de a jogosítottal szemben hatályosan csak bizonyos feltételek (elővásárlási jog megszűnte, nem gyakorlása stb.) fennforgása mellett. A jogosított megkinálása, vagyis az elővásárlási jog gyakorlására történt felhívása a tulajdonjog bekebelezésének feltételéül azért nem állitható oda, mert az ténykérdés. A telekkönyvi kérvényeknek a felek meghallgatása nélküli elintézési módja mellett az elővásárlási jog gyakorlására történt felhívásnak a bizonyítása csak okirattal lehetséges.