Erdélyrészi jogi közlöny, 1914 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1914 / 17. szám - Az örökség birtokbavételéről. Optkv. 797-824. §. - T. II. 1843-1872. Folytatás

17. szám. Erdélyrésgj Jogi Közlöny 139. oldal. különben a koplalás kellemetlen helyzetének lett volna kitéve. Ha valódi az állítás tartalma, akkor pedig nem vonhat maga után büntetést a Btkv. 263. §-a értelmében, mert az adósságot csinált kisebb rangú hivatalnokra nézve legfeljebb kellemetlen lehet, hogy ő egy vendéglős előtt könnyezett. Jogában állott a könnyezés, viszont választhatott volna egy ideált is könnyei felszáritására. Mégis „az oláh csak sülve jó" egy közmondás, amint nem gyanúsítok senkit magánlaksértés, becsületsértés, vagy testisértés vétségének elkövetésével, amikor ezt a közmondást alkalmazom, hogy „fogadd be a tótot, kiver a házból", vagy nem gyanúsítom büntetendő cselekmény elkövetésével a müveit germán nemzetet, amikor azt módom, hogy „mégis huncut a német", de akkor sem gyalázom meg békés természetű honpolgártársninkat, ha azt mondom, hogy „a tót nem ember, kása nem étel", ugy nem veheti senki sem rossz néven, ha görög katholikus vallására való tekintettel azt mondják, vagy írják neki, hogy mégis „az orosz, illetve az oláh csak sülve jó". És ha tőzsgyökeres magyarra mondják, hogy csak sülve, vagy főve jó, az sem lehet meggyalázó kifejezésnek tekinthető. Nincs kizárva, sőt valószínű, hogy ezzel a modorbeli nyerseség kisebb-nagyobb fokát akarta az illető, talán nem épen sikerült alakban, kifejezésre juttatni. „Ugy látszik, most jóllakva érzi magát, nem ugy, mint előbbi helyén". Egész természetes, hogy akkor, amikor valaki az ebédért és vacsoráért érvel, könyörög egy vendéglősnek, hogy az adjon neki hitelbe élelmezést, mert kenyere sincs szerény legény lakásában, akkor az illető rimánkodó ur semmi esetre sem érezheti magát jóllakottnak, amint a jóllakottság érzete a külvilág irányában nem fokozza az emberi méltóságot, nem emeli senkivel szembe az embertársai tiszteletét, ugy a jóllakottság hiánya, vagyis az a bizonyos mérvű koplalás sem lehet meggyalázó állapot. Ha ezt íeltételeznők, akkor Succi és szaktársai, a nemzetközi nagy mükoplalók mindannyian lefokozott értékű férfiak lennének. Azonban ne menjünk ily messzire, a „jóllakva érzés" nem mindig a bőséges testi táplálkozást jelenti, az elteltség, a megelégedés szellemi, anyagi, sőt érzéki vonatkozásban is megnyilvánulhat, az is úgynevezett jóllakottság. Már most egymagában azon körülmény, hogy valaki, még ha az a valaki hivatalnok is, az előző állomáshelyén jóllakottnak, megelégültnek nem érezte magát és uj állomáshelyén ennek ellenkezőjét érzi magában, mint feltevés, mint az alanyi (subjektiv) létbe, a gondolatvilágba tartozó állapot feltételezése, még akkor sem tekinthető meggyalázó jellegűnek, ha teljesen nélkülözné is a tárgyi valóságot. Hogy valaki mit érzett törzsében régi állomáshelyén és hogy ezen érzése előnyösen, vagy hátrányosan változott meg uj állomáshelyén, uj családi állásában és esetleg vagyont képezett adósságai kifizetése után, ez lehet a szabadbirálat tárgya, de büntetendő cselekményt semmi esetre sem képez. Sajátlagos világításba helyezi az eljárt kir. járásbíróságot ítélete indokolásának azon része, mely a bűnösség megállapítását arra alapozza, hogy egy vendéglős „van annyi belátással", hogy ha a felsorolt kifejezéseket egy közhivatalnokkal szemben használja, ugy ezek alkalmasak arra, hogy akihez intézve lettek, illetve akinek Írattak, becsületében „sértve érezze magát" (sic!) hírnevét csorbítja. Ezzel a jogi következtetéssel az is megtörténhetnék, hogy valakit az emiitett kir. járásbíróságnál elitélnének a sértett egyoldalú nyilatkozata alapján, közcsendellenes kihágás miatt, mert egy a sértett mellének szegezett kapukulccsal, vagy sóskiílivel kezében azt mondta erélyes hangon, hogy keresztül szúrlak, meglőlek, vagy becsületsértés vétsége miatt azért, mert vádlott nem vette tagadásba, hogy főmagánvádlót „te nagyétü, te mükoplaló" kifejezésekkel illette. Vagyis a büntetőbiró ezúttal megállapította, hogy alkalmas volt-e a használt kifejezés főmagánvádlónál arra, hogy „sértve érezze magát", ugy látszik, az illető járásbiró elé magukat „sértve nem érző" főmagánvádlók is szoktak fordulni. Ami a hirnév csorbulást illeti, az egész uj dolog, csupán az nem érthető, hogy egy meglépett, mondjuk megszökött adóhivatalnok hírnevét a levelezőlapra irt jelzett mondások miféle vonatkozásban csorbíthatnák. Az eljárt kir. járásbíróság majdnem beteges érzékenységet tanúsított az adósság gyártásában rekordot elért kisebbrangú hivatalnokkal szemben. * Jogállamban ilyen merőben alanyi indokolásra alapított ítélet nincs helyén, a törvény előtt egy becsületben megőszült vendéglős soha sem lehet kevesebb egy adósságát ki nem fizető hivatalnoknál, „a sértő" kifejezésnek „a meggyalázó" kifejezéssel való összecserélése végzetes hibája lehet ogy itélö bírónak. Az ilyen törvénysértő ítélet kövotelőleg kihívja a m.kir. koronaügyészségnek a Bp. 441. §-ában körvonalozott beavatkozási jogát. X flz öröhseg birtohbauételeröl ^(Optkv. 797-824. §. - T. II. 1843-1872.) Irta: Dr. Tóth György. (Folytatás.) 812. §. Ha valamely örökségi hitelező, hagyományos vagy sziikségörökös attól tart, hogy a hagyatéknak az örökös értékéveli összekeverése által követelése veszélybe jöhet ; az átadás előtt kívánhatja, hogy az örökség az örökös értékétől elkiilönittessék, a bíróság által őriztessék, vagy gondnok által kezeltessék, aziránti igénye feljegyeztessék és valódittassék. De ily esetben az örökös, habár feltétlenül örökösnek nyilatkozott is, neki többé tulajdon vagyonából jótállással nem tartozik. A hagyaték és az örökösök igénye a hagyatékátadó végzéssel nyer peren kívüli rendezést. Idevág az 1445. §. rendelkezése is. Az átadás előtt hagyatékhoz fűződő érdekek veszélyeztetését a törvény a bonorum separatio-val kívánja kikerülni. Ezt a kötelesrészre jogosított (szükségörökös) és hagyományoson kivül az örökségi hitelező jogosított kérelmezni. Az örökös hitelezőit ez a jog nem illeti meg. De mert a 822. §. az átadás előtt az örökös hitelezőinek is módot nyújt a követelés biztosítására. A követelés kielégítése tekintetében a biztositás sorrendje a döntő. A separatio a megelőzés lehetőségét és a követelés biztosítására szolgáló vagyon bármely módon való elvonását teljesen kizárja. A separatio lényegében: zárlat. De nem azonos a „hagyatéki zárlat"-tal. A gyakorlatban ritkán fordul elő. A separatio csak a hagyatékátadó végzés hozataláig rendelhető el. Az elrendelés föltétele: a veszély kimutatása.1 A vagyonelkülönités jogi hatálya az átadás utánra is kihat és azt mindaddig megtartja, amig a separatiot kért hitelező követelése a törvényes szabályok szerint kielégítést nem nyert. A separatio jogi hatása abban nyilvánul, hogy a hagyatéki vagyonnak az örökös vagyonával való összekeverését megakadályozza. 2 A separatio bonorum kizárja a 810. §-ban foglalt szabály érvényesülését és ha a hagyatéki vagyon kezelése az örökösnek átengedtetett, a 812. §. alkalmazása esetén a hagyatéki vagyon tőle elvonandó. A separatio a hagyatékhoz tartozó minden vagyonra kiterjed. A föltétlen örökösödési nyilatkozatot tett örökös a vagyon elégtelensége esetén csak azzal szemben szabadul a feltétlen felelősség alól, aki a separatiot kérte. AT. II. a separatio gondolatát a hagyaték gondnoki felszámolása utján kívánja megvalósítani az 1915—1929. §§-ban. 813. §. Az örökösnek vagy a hagyatéki kinevezett gondnoknak szabadságában áll, az adóssági állapot kinyomozására hirdetmény kibocsátását kérni, mely által minden hitelezők követeléseik bejelentése és kimutatása végett, a körülményekhez szabott időre egybehivatnak s ezen határidő elmultáig a hitelezők kielégítését felfüggeszteni. 814. §. Ezen birói egybehivásnak az a hatálya, hogy azon hitelezőknek, kik a kitűzött határideig magokat nem jelentették, a hagyatékra, ha az a bejelentett követelések kifizetése által kimerittetett, további igényök nincs, mint amennyiben őket zálogjog illetné. 1 A veszély kimutatására az 1881. LX, tc. 223-225. §-ban foglalt szabályok jöhetnek figyelembe. Közömbös, hogy örökösödési nyilatkozat tétetett-e vagy sem. 2 a) A magyar jog szerint a bonorum separatio ismeretlen s ezért az 1894. XVI. tc. sem rendelkezik az Optkv. 812. §-ban foglalt jogosultság érvényesítésének módjáról. Ez azonban az Optkv. joghatárának területén nem zárja ki a vagyonelkülönités lehetőségét. Az elrendelésre a hagyatéki biróság illetékes. * b) Az Optkv. 812. §-nak jelentősége csak akkor van, ha örökhagyó után csupán ingó vagyon maradt és az örökösök korlátlan cselekvőképességüek és nagykorúak, azaz, ha az 1894. XIV. tc. 2. §-ban meghatározott esetek fenn nem forognak. A 812. §-rak megfelelő eljárás az 1894. XVI. tc. 36. c) pontján alapulna. A leltározás elrendelésével egyidejűleg a 22. §. alapján határoz a zárlat tekintetében is. c) A 812 §-ban jelzett összekeveredés alatt az osztrák birói gyakorlat a jogi és nem a tényleges összekeveredést érti. (189G. X 27. Links: Rechtsprechung 2721.) Az ingatlan hagyatékra az összekeveredés nem is lehetséges (1895. VII 17. ülaser: 15538.). Az ingókra nézve — helyesen — elismeri,