Erdélyrészi jogi közlöny, 1914 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1914 / 16. szám - Próbárabocsátás ellen lehet-e semmiségi panasznak helye a kir. itélőtáblához

130. oldal. Erdélyrészi Jogi Közlöny. 16. szám. bőröndnyi rendes dija 1914. január 1-től 1918. december 31. napjáig terjedő időtartamra 100 K-ra felemeltessék, elfogadni, a szakértő által ezen az alapon kidolgozott malhematikai mérleget és táblázatot megállapítani, illetve az ezen mérleg eredményéhez képest szükséges intézkedések megtételére az igazgatóságot felhatalmazni. Az intézetnek f. évi január hó 1-én bekövetkezett aktivitása folytán az ezen időpont után elhalt tagok özvegyeit, illetve igényjogosult árváit megillető ellátásoknak, mely táblázat szerinti és mikénti folyósításának kérdését igazgatóságunk szintén behatóan megvitatta, valamint megvitatta az egyszersmindenkorra befizetett tőkét díjtartalékának kiszámítására vonatkozó elveket is — különös utalással a T. 23. §-ának 2. bekezdésére. Ezen elvek az alapszabályokba felvétetni indítványozott 59. b. §-ában vannak letéve. Szükségesnek mutatkozik elsősorban az alapszabályok 4. §-ának a módosítása az évi díjnak 100 K-ra való felemelése esetében; továbbá az alapszsbályok 56. §-ának kiegészítése a T. 18. §-ának rendelkezésére való utalással és az 59. §-nak megtoldása egy ujabb ponttal, melyben szabályozást nyer, hogy uj mathematikai táblázat megállapítása esetében az ellátási igények mely táblázat szerint lesznek folyósítandók. Az igazgatóság az 59. §-nak ezen kiegészítésénél azon alapelvből indult ki, hogy azok, kiknek igénye valamely régi táblázat szerint nyilt meg, lehetőleg az ezen táblázat szerinti ellátásban részesüljenek. Kiegészitendőnek mutatkozott az alapszabályok 61. §-a, mely a többszörözők helyzetét állapítja meg uj mathematikai táblázat megállapítása esetében. Az igazgatóság az eljárás egyöntetűsége érdekében az uj mathematikai táblázatnak az év kezdetére való visszaható hatálylyal való felruházását tartja helyénvalónak. A 62. §. kiegészítése az ellátásoknak az alapszabályokban eddig nem provideált folyósításának időpontjairól intézkedik. Ezen szakasz felvételét az ügyvitel egyszerűsítése indokolja. Kötelességünknek tartottuk — hiszen különben visszaéltünk volna megtisztelő bizalmukkal — az Intézet helyzetének minden szépitgetéstől ment leplezetlen feltárását. Amit tettünk, az erkölcsi kötelességünk volt, ezért bennünket nem illet sem elismerés, sem dicséret, de gáncs sem érhet bennünket azért, mert az 5 év előtt az Intézet megalakulásakor a pozitív statisztikai adatok hiányában készített mathematikai mérleg eredményeit nem igazolták mindenben az öt év alatt gyűjtött tapasztalati adatok s csak most a törvény engedte öt év után állapíttatott meg, hogy revízióra szorul. Ha ezt nem tettük volna, akkor mulasztást követtünk volna el. A mathematikai táblázatot az alakuló közgyűlés alkotta meg kellő körültekintéssel és teljes jóhiszeműséggel. Azóta mi mai napig semmit sem változtattunk. Intézetünk teljesen egészséges, nincsen semmi hiba sem a konstrukciójában, se a vezetésében. A törvény azért rendeli el 5 évről 5 évre az uj mathematikai mérleg elkészítését, hogy az esetleges hibák kijavithatók legyenek és a szükséges egyensúly ;iz intézet kezelésénél mindig fentartassék. A mai mathematikai táblázat 80 korona évi járulék ellenében túlsókat igért. Hogy tehát az özvegyi ellátás a mai összeg- j ben fentartható legyen, az évi járélékot fel kell valamivel emelni. Minden hasonló szociális alkotás életének első éveiben észlelhetők eltérések és kisebb zökkenések. Az évi járulék 100 K-ra való felemelésének — mondhatnók — kényszere nem ingat meg bennünket azon hitben, hogy intézetünk áldásos misszióját a jövőben csorbittatlanul teljesíteni fogja." A nélkül, hogy e javaslatokra ezúttal érdemlegesen nyilatkoznánk, csak reámutatunk arra, hogy e fontos kérdések elintézésénél kiváló figyelem fordítandó arra, hogy a lemondások és a többszörözések a régi táblázat érvényének ideje alatt és az ott megállapított ellátási dijakra tekintettel eszközöltettek s ezek szerint már 1914. január 1-ével az igények megnézettettek, fontos tehát ezekre való tekintettel a visszaható erő mikénti szabályozása, nehogy szerzett jogok sértessenek meg. Fontos továbbá az is, hogy már a legtöbb kamara 1914. évi költségvetését megállapította és pedig a 80 koronás évi dij figyelembevételével állapította meg. Kérdés tehát, hogy a kamarák uj közgyűlés tartásával esetleg pótkirovást eszközölhetnek-e, mert ellenesetben a pénzügyi egyensúlyukat fenn nem tarthatják s kötelezettségüknek az intézet irányában ők sem tehetnek eleget. Mindezek s még sok más fontos részletkérdés megköveteli, hogy az intézet közgyűlési tagjai a közgyűlésen aktiv részt vegyenek s ott a kar érdekeit kiváló figyelemmel védjék meg. „Próbárabossátás ellen lehet-e semmisééi panosznali helye a hír. ítélőtáblához?1Irta: szatmári Igaz Gusztáv, kir. jbiró. Halmi. A bűnvádi perrendtartásnak a kir. Járásbíróság előtt érvényes eljárásra vonatkozó XXIX. fejezete, illetve az 556. §. 3-ik bekezdése szerint „Szabadságvesztéssel büntetendő vétségre, vagy ily vétség mellett még más vétségre, illetőleg kihágásra vonatkozó ügyben a vétséggel vádolt, vagy amiatt elitélt, továbbá házastársa, törvényes képviselője és védője a törvényszéknek másodfokú Ítélete ellen a királyi Kúriához a 385. §. I. a) és c) pontja esetében semmiségi panasszal fordulhatnak'*, most pedig a kir. ítélőtábla értendő 1907. évi XVIII. számú t.-c. alapján. A semmiségi panasz érvényesítését nem akadályozza a btkv. 92. §-ának alkalmazása, vagyis a pénzbüntetés kiszabása, de nem akadályozza a BN. első szakaszának érvényesülése, vagyis a büntetés végrehajtásának felfüggesztése sem. Az idézett törvényhelyen megnevezett jogosultak perorvoslati szabadsága nincs ilyen korlátokhoz kötve. A törvény magyarázata, de a kifejlődött joggyakorlat is arra mutat, hogy ezen súlyosabb vétségek esetében a bűnösség megállapítását nehezményezi az elitélt, illetve a semmiségi panasszal élő. A büntető bíróság megállapítása kétségkívül súlyosabb, mint az esetlegesen kiszabott és talán fel is függesztett pénzbüntetés. A perorvoslat alapját képező bűnösség megállapítása, vagy a beszámítást, a bűnvádi eljárás megindítását, vagy a büntethetőséget kizárva ok meg nem állapítása (bp. 385. §. 1. a) és c) pont) a cselekmény elkövetésekor életük 18 ik évét betöltött egyéneket illetően feltétlen. Ugyanezek a körülmények megállapítást nyernek a fiatalkorúakkal szemben is a BN. 17. §. 1., 2., 3., 4. pontjainak alkalmazásba vétele esetén. Az utóbb felhívott körülmények közt a bíróság nem csupán a tényállást rögzíti meg, de annak folyományaként kimondja a bűnösséget, sőt arányos büntetést is alkalmaz. Arányos büntetést mondottam szándékosan, mert minden bűncselekmény alanyi és tárgyi sulyu, annak megbüntetése csakis számos körülmény figyelembevétele után történhetik. A B. N. 1908. évi XXXVÍ. t.-c a felebbviteli büntető bíróság lényegében nem idézett elő változásokat, van helye tehát semmiségi panasznak a becsületsértés vétségének kivételével minden vétség másodbirósági megállapítása esetében, ha a fiatalkorú egyén dorgálásra, javitó-nevelésre, fogházra, utólagos javitóneveléssel kapcsolatban vagy anélkül, kapott. A bp. 556. §-a a btkv. (1878 évi V. t.-c.) különös részének vonatkozó helyire, nem pedig a B. N. 17-ik §-ára hivatkozik, mert hiszen ez úgyis enyhíti a büntetésének súlyát, amikor azok egy részét „intézkedés" címen említi, de anélkül történik az enyhítés, hogy ez Bp. 556. §. 3-ik bekezdésében foglalt jogokat korlátozná. A bírósági gyakorlat e tekintetben ingadozónak nem is mondható, a próbára bocsátás alkalmazásánál azonban évek hosszú során át kétféle volt a felfogás. A büntető bíróságok kisebb része ugy tartotta, hogy a „próbárabocsátás" is ítélet, mert a vád és védelem előleges meghallgatásával a panasz érdeméről rendelkezik, közönbös tehát az, hogy csupán tényállításokat rögzít meg a rendelkező részben, mig a bűnösség kimondása nélkül egyenesen az egy évi próbaidő alkalmazásáról szól, mert hiszen a bűncselekményt felölelő tényállás kidomboritása már a bünnösség létezésére is bizonyítéknak tekintendő. Büntetendő tényállást és büntető jellegű intézkedést pedig csupán ítélet tartalmazhat. A B. N. 21. §-a intézkedett ugyan abban a tekintetben, hogy a próbárabocsátás Ítélethozatala nélkül megfelelő figyelmeztetés után, egy évi határig szigorúan megszabott feltételekhez kötött szabadlábon hagyásnak tekintendő, a gyakorlat azonban az első években mégis lényegesen eltérő volt. A fiatalkorúakat kivételes humanitással kezelő B. N. szelleme kétségtelenné teszi azt, hogy a próbárabocsátást megállapító határozat a vádat csupán a tényellem tekintetében mériti ki a büntetés alkalmazása nélkül. A bűncselekmény megbüntetése függőben marad, a büntető biró próbára teszi a rendszerint első alkalommal vétkező fiatalkorút. Ugyanezen szellem érvényesül a 18 évnél idősebb bűnösökkel szemben akkor, amikor a megállapított vétség megbüntetésének végrehajtását 3 évi időtartamra felfüggeszti, vagyis ez alkalommal szintén próbára teszi az illetőt, vájjon lesz-e a büntető bírósági beavatkozás után annyi lelki ereje, hogy az élet jövendőbeli viszonylataiban mindennemű bűntől visszatartsa magát. A büntető bírósági gyakorlatnak a btkv. különös részében gyökerező egyik sajátossága a nyomban viszonzott, tehát kölcsönös becsületsértés vétségének megállapítása esetében az