Erdélyrészi jogi közlöny, 1914 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1914 / 15. szám - A román büntető törvénykönyv. Folytatás

124 oldak Az örökösödési nyilatkozatok beadása és elfogadása (hagyaték-átadó végzés hozatalu) után a kereset kizárólag az örökösök által és ellen indítandó. A peres feleknek egyező tényelőadása az, hogy a kereseti ingatlan tulajdonjoga a telekjegyzőkönyvben most is a már elhalt S. Izsák nevén áll, továbbá, hogy a puji kir. járásbíróságnak 1908. Ö. 244. számú átadó végzése szerint ezen elhalt S. Izsáknak a leltárból kimaradt kereseti bankái 267. sz. tjkvben foglalt ingatlanokon kívül egyéb hagyatéka egyedüli örökösének, az alperesnek adatott át és hogy felperes a kereseti ingatlan tulajdona iránt is indított keresetet, alperesítvén S. Izsák hagyatékát, de az elsőbiróság ítéletét a kir. törvényszék 1910. D. 114. szám alatt a jelenlegi alperes által beadott felebbezés folytán feloldotta, megállapítván azt, hogy az átadó végzés mellett hagyatékról már nem lehet szó. Ezekért és mivel a ptkv. 547. §-a szerint az elhaltnak hagyatékát, illetve az elhalt örökhagyót máialperes, mint egyedüli nyilatkozott örökös képviseli és mint ilyen a ptkv. 548. §. szerint azon kötelezettséget, melyet az örökhagyó vagyonából tartozott volna teljesíteni, örököse veszi át, alperesnek alperesítése és örökösi minőségben való birói köteleztetése helyes, minélfogva alaptalan azon felülvizsgálati panasz, hogy nem ö, hanem az örökhagyó lett volna a perben alperesítendö. (Ko. 1912. G. 56. E. J. K. 1912. 66. e.) II. Az optk. 811. §-a alapján kirendelt ügygondnok is az 1868. LIV. t.-c. 268. §-a alapján kirendelt ügygondnok tekintete alá esik. Az 1868. LIV. t.-c. 268. §-a szerint a kirendelt ügygondnok jogai a fél által rendelt ügyvéd jogaival azonosak. Az 1874. XXXIV. t.-c. 62. §-a értelmében, a fél ügyvédje csak azon intézkedések megtételére jogosult, melyek a reája bizott ügy rendes vitelével és befejezésével egybe vannak kötve. Ezek közé az egyezség megkötése nem tartozik. (M. tábla: 1908. évi augusztus hó 25-ik napján. 2095/1908. p.)8 III. E helyen a figyelmet föl kell hogy hivjam arra, hogy az 547. §. rendelkezése a 811. §-al kapcsolatban sem a gyakorlatban, sem a közkézen forgó munkákban nem nyer helyes értelmezést. Az örökösödési nyilatkozat beadásáig az ügygondnok képviselete kizárólagos. Az örökösödési nyilatkozat beadása után : a) Ha az örökösök nem kifogásolt nyilatkozatot tettek, akkor a „hagyaték"-oí a nyilatkozott örökösök képviselik, ^menynyiben az öröklésre hivatottak mindnyájan nyilatkoztak, a gondnok a további képviselettől fölmentendő. b) Ha az öröklésre hivatottak ellentétes nyilatkozatot tettek, akkor a hagyaték képviseletére rendelt gondnok föl nem mentörökös kizárólagos örökösi minőségének hiánya csak arra szolgáihatna okul, hogy a marasztalási összegnek birói letétbe helyezése mondassék ki. (C. 97. jan. 21. I. G. 373 96 ) 3 a) Teljesen téves a fentiek folytán a Ko. 1913. X! 32-én 1913. G. 3C0 sz. határozatában foglalt eme kijelentés: Az anyagi jogszabálysértésre vonatkozó panasz azért alaptalan, mert az Optkv. 547. és 811. §-ai értelmében a hagyaték kirendelt ügygondnok által képviselhető (hereditas jacens) jogiszemélyiségnek csak addig tekinthető, amig az örökösök az örökséget el nem fogadták: mihelyt az örökösök az örökséget elfogadó nyilatkozatukat megtették, a hagyaték jogi személyisége megszűnik s ezen "időponttól kezdve arra nézve az örökhagyót a nyilatkozott örökösök képviselik, akik mások irányában az örökhagyóval egy személvnek tekintendők. Az örökséget elfogadó örökösi nyilatkozat megtétele idejétől kezdve, tehát a hagyaték, mint jogalany nem létezvén, nem is perelhető, hanem az örökhagyók ellen fennálló igények a nyilatkozott örökösök ellen érvényesitendök. E. J. K. 1913. 62. eset b) Elienben helyes a M. 1912. G. 415. sz. határozata, amely szerint: Az optkv. 811. §-a érteimében a hitelezők nem kötelesek az örökösödési nyilatkozat megtételét bevárni és igényeiket a hagyatéki tömeg ellen érvényesíthetik és kérhetik, hogy annak képviseletére gondnok rendeltessék ki. ' Mihelyt azonban az örökösök az örökösödési nyilatkozatot megtették, a hagyatékot cselekvőleg és szenvedőleg a nyilatkozott örökösök képviselik, mert az örökösöknek képviseleti jogosultsága az örökösödési nyilatkozat megtételéhez fűződik. e . A felebbezési biróság által megállapított tényállás szerint az alperes hagyatékára nézve az örökösödési nyi hanem nevezettnek hagyatéka felpereseknek bíróilag at is adatott. A7 a tény, hogy a dridifi 29. sz. tjkvi ingatlanoknak A. 2, sorszám alatti G. Annát illetett jutalékára, mely az 1903. Ö. 628. számú átadó végzés alánján öröklés cimén O. Jánosra ruháztatott át, a felperesek, mint néhai C lános örökösei által indított perben hozott jogerős ítélet alapján a tulajdonjog néhai C János hagyatéka javára kebeleztetett be és hogy e jutalékra felperesek a tulajdonjogot póthagyatéki eljárás utj in szerezhetik me* nem adhatta meg jelenlegi alperesnek az alapot arra, hogy az optkv. 81 f'$ának rendelkezése értelmében az emiitett pert kirendelt gondnok ellen indítsa, mert a hagyatéknak képviselete szempontjából egyedül az lehet az irányadó, hogy az örökösök az örökösödési nyilatkozatot megtetteK"AzVö?ökösöndési nyilatkozat megtétele a képviselet kérdését illetőleg kihat a örökhagyónak az optkv. 531. § a szerinti egész vagyonösszességére, mint hagyatékra. E. J. K. 1914: XXIV. hető, mert az 1894. XVI. tc. értelmében ilyen esetben zárlatnak van helye s a hagyaték gondozása is gondnokra bízandó. A perben vitás vagyonjogi érdekekről ezokból az ellentétes nyilatkozatot tett örökösök nem rendelkezhetnek. Az örökösödési nyilatkozaton alapuló képviselet tehát a „hagyaték" képviseleteként fogandó föl mindaddig, amig a 819. §. értelmében hozandó átadó végzés jogerőre nem emelkedett. 1 Ez az átmeneti jelleg az Ítélkezés lényegére is kihat. A hagyaték-átadó végzés jogerőre emelkedése előtt ugyanis csak a „hagyaték" marasztalható és csak a „hagyaték" javára Ítélhető meg a kereseti jog. Az örökösök javára vagy az örökösök ellen ítélet csak a hagyatékátadó végzés jogerőre emelkedése után hozható.5 c) Emez elvi álláspontoknak a meg nem értése zavarólag hat azokban az esetekben, amikor egyes vagyontárgyak az átadásból kimaradnak. Az Optkv. 531. §-ban meghatározott anyagi jog helyes értelmezése jut kifejezésre a Ko. 1913. G. 300. sz. határozatában, de már a képviseleti jog szempontjából — amint fennebb jelezve volt — téves.0 (Folytatjuk.) 9 román büntető törvénykönyv. kihirdettetett 1865. május 1-én. Módosíttatott a 1874. februárins 17-én, 1882. februárius 21-én, 1893. május 28-án, 1894. februárius 15-én és 1895. máju3 4-én kelt törvényekkel). Fordította s a kereskedelmi törvénynek a csődre vonatkozó büntető határozataival kiegészítette : Lchtnann Róbert jog- és államtudományok tudora, ügyvéd, törvényszéki hites tolmács és keresk. akadémiai nyug. tanár, (Folytatás.) 300. (Az 1874. februárius 17-iki törvény által módosítva.) Minden más, akár nyilvánosan is szóval elkövetett gyalázkodások és szidalmazó kifejezések egyszerű rendőri büntetésekkel fognak sújtatni. (L. fr. 376.) 301. A gazda által a szolgálatában levőkkel, a szülők által gyermekeikkel, a mester vagy tanító által tanítványaikkal szemlén alkalmazott dorgálás gyaiázkodásnak nem tekintetik. 302. A peres felek védelmére vonatkozó ügyiratokban vagy perbeszédekben foglalt meggyanusítások és sértések tekintetében a per birái a szóváltásokat mérlegelvén, a gyalázkodások vagy az ilyeneket tartalmazó ügyiratok elfojtását, a tettesek megdorgáiását s ha ezek ügyvédek, az ügyvédség gyakorlatától felfüggesztését határozhatják. Ez a felfüggesztés három hónapnál, ismétlés esetén pedig egy évnél tovább nem terjedhet. 303. Midőn az előbbi cikkben emiitett gyalázkodások vagy gyalázkodó ügyiratok annyira súlyos rágalmakat tartalmaznak, hogy a felek ügyében eljáró bírák e vétség fölött nem Ítélhetnek, a per folytatását felfüggesztik és azt a vétség megitélése végett az illetékes bírósághoz juttatják. 304. Midőn az ily meggyanúsító és gyalázkodó ügyiratokat bemutató sem olvasni, sem irni nem tud, a vétség az ügyirat szerzőjét terheli. 305. Azok az orvosok, sebészek, gyógyszerészek, szülésznők és bármely más ipari foglalkozásuk szerint titoktartásra kötelezett személyek, kik a reájuk bizott titkokat — a törvény4 Az adicionális rendszerből folyó emez alapelvekre tekintettel teljesen tévesnek kell nvilvánitanunk a Ko. 191i. G. 315. sz. eme határozatát: Az optkv. 547. §-a érteimében az örökséget elfogadó örökös — harmadik személyek irányában — az örökhagyóval egy személynek lévén veendő, felperesnek a hagyaték marás'tálasára vonatkozó kérelme magában foglalja az örökséget időközben elfogadó, a hagyaték helyébe lépett és perbe bocsátkozott örökösök elmarasztalására vonatkozó kérelmet is és nincs perjogi akadálya annak, hogy a perbelépett örökösök, amennyiben a kereseti követelésre nézve a biróság által hivatalból alkalmazandó anyagi jog értelmében felelősségük (kötelezettségük) megállapítható, marasztaltassanak. E J. K. 1912. 8 eset. Gondolatunk szerint téves Menyhárthnak ez a tanítása: Ha örökösödési nyilatkozat tétetett, a hagyaték jogi személyisége ipso facto megszűnik (444. I.) A 819. §. rendelkezésének a teljesedésbe menése: az átadás jogerőssé válása szünteti csak meg az örökségnek jogi személyiségét. 5 Az örökösök marasztalása szempontjából közömbös, hogy a leltár jogke '.vezménye mellett tett örökösödési nyilatkozat és átadás a pertárgya ingatlanra nem vonatkozik, illetve meg nem történt, mert az Optkv. 799. §-a értelmében az örökös csak az iránt tartozik nyilatkozni, hogy az örökséget (hagyaték) elfogadja-e? Az örökösödési nyilatkozat tulajdonképpeni tárgya, tehát az örökhagyó után maradt örökség (hagyaték), amelyet az Optkv. 531. §-a értelmében az elhalt jogainak és kötelezettségeinek összessége képez, amennyiben azok nem csupán személyes viszonyon alapulnak. Az örökösödési nyilatkozat tehát nem egyes vagyontárgyakra, hanem általában az örökségre (hagyatékra) az elhalt össze3 jogaira és kötelezettségére vonatkozik. Ugyanez a helyes elv jut kifejezésre a M. 1912. G. 415. sz. határozatában.