Erdélyrészi jogi közlöny, 1914 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1914 / 13. szám - Kérdések és feleletek

108. oldal. Erdélyréait Jogi Közlöny 13. szárti. ki nem tűzött fontösabb kérdésekről közlemények írására kiváló j szakembereket fognak felkérni, hogy a kongresszus munkája ! annál eredményesebb legyen. Majd az ügyek állandó vitelére egy szükebbkörü bizott­ságot küldöttek ki és az előkészítő bizottság tisztikarát alakítot­ták meg az Erdélyi Pártfogó Egyesület tisztikarából: A szabály­zat szerint a kongresszus tagjai: o) Az érdekelt minisztériumok (igazságügyi, belügyi, hon- í védelmi, cs. és kir. hadügyi) hivatalos kiküldöttei; b) a Magyar Tudományos Akadémia, az egyetemek, theolo- j giák és jogakadémiák képviselői; c) a patronage és rabsegélyző egyesületek két-két kikül­dötte : d) az országos szövetség választmányának tagjai; e) a kijelölt fiatalkorú birák és ügyészek; f) a jelentkező tagok. Az f) alatt emiitett tagok öt korona tagsági dijat fizetnek. A kongresszusra vonatkozó minden kérdésben felvilágosí­tást ad a „IV. országos patronázs kongresszus kolozsvári elő­készítő bizottsága" Kolozsvár, kir. Ítélőtábla lí. emelet 112. ajtó. >( Kérdéseii és feleleteit. i. Az eset a következő: Férj és feleség közösen vesznek a j feleség szüleitől, egy belsőséget 300 koronáért, mely vételár j akként lesz kifizetve, hogy a férj kifizet ezen vételárból 150 I koronát készpénzben, a feleség pedig a vételárból rá eső részét j akként fizeti ki, hogy a 150 korona fejében lemond a szülei ! nevén maradt belsőségből leendő öröklési jogáról. A belsőség telekkönyvileg a férj és feleség nevére lesz bekebelezve. A férj, aki ért a kőmivességhez és ácsmesterségbez is, a feleségével megvett irtgatianon, saját pénzén szép kőházat épit, a melybe belefektetelt munkájától eltekintve, egy más községben eladott vagyonáért kapott 1600 koronát mind belefekteti és azon kívül minden időközbeni szerzeményét is ezen ház építé­sére fordítja, összesen költekezhetett körülbelül 2000 koronát. A viszonyok időközben megváltoztak, a felesége egyre­másra hűtlenül elhagyja és nem akar vele együtt élni. A feleség a ház eladásába csak ngy akar beleegyezni, ha á kapandó vételárt egyenlően megosztják, a férj pedig, miután az ő munkálkodása és vagyon befektetése folytán, a belsőség most körülbelül 2600 koronát ér, a feleség pedig csak 150 koro­nával járult hozzá, ebbe bele nem mehet. A férj a válókere­setet nem akarja megindítani, mert reméli, hogy a felesége még vissza fo^ térni hozzá, ha meggyőződik, hogy a felépített kőház­ból öt mi sem illeti. Kérdés már, mily uton és mit követelhet a férj a feleség­től, mily per volna indítható, milyen jog alapján ? 2. B. tartozik A. kerereskedőnek 3428 kor. könyvbeli tarto­zásai s mert ez várni nem akar, ingatlanainak egy részére be­kebleztet 3000 koronát, aztán pedig B.-nek azon ajánlatot teszi, hogy költségkímélés okából c^ak 100 kor. tétessek por tárgyává, ezen összegnek 48 óra alatti megfizetésére kötelezi magát s aztán kéressék ellene ingatlan átverés, a bő fedezetet nyújtó ingatlanok végrehajtási árverésen adassanak el, az < setleg talán mégis az ingatlanok vételárában fedezetet nem találó összeget pedig maid kifizeti. MíUtáh' az ingatlan árverés kitűzése uián, a V. T. 168. §. álapján kereset indíttatik A. ellen, mely a fedezetet kétessé teszi, B. biztosítéki öKirátlál :i000 kor. erejéig egyéb ingatlanaira is A, javára zálogjog bekeblezését megengedi. Az eredetileg le­kötött ingatlanok árverési vételárából még az ingatlan végrehaj­tási költségek sem kerülnek ki egészen, A. 100 kor. követelése egyáltalán ki nem kerülvén ez, mert B. ígérete dacára a külöm­bözetet meg nem fizeti, ingó végrehajtást foganatosít a 100 kor. tőke, kamat, végrehajtás kérés és ingó végrehajtás foganatositási költség erejéig, az ingatlan végrehajtásnak fedezetlenül maradt költségei erejéig pedig B. egyéb ingatlanaira a biztosítéki ok­iratra tekintettel is folytatólagos végrehajtást kér, mely el is rendeltetik. B. az ingó végrehajtás utján érvényesített követelést ki­fizeti, a folytatólagos ingatlan végrehajtás ellen pedig végrehaj­tás megszüntetési pert indít. Ezen pert megnyeri a perbíróság­nak azon álláspontja folytán, hogy ez kijelenti, miszerint nem illetékes annak elbírálására, hogy a 3000 koronás követelés ki van-e egyenlítve, a 100 koronás perbeli követelés pedig az ira­tok szerint ki van egyenlítve. Vagyis a perbíróság azon felfogá­sának adott Ítéleti indokolásában kifejezést, hogy az ingatlan végrehajtás költségeit illetően határozathozatalra nincs hivatva. Jogkérdésben perújításnak helye nem lévén A. a biztosí­téki okirat alapján B. ellen behajtás tűrésére irányuló keresetet indit, de el lesz utasítva azon indokolással, hogy a végrehajtás jogerősen megszüntetve lévén, követelése nincsen. Kérdés: Az ingatlan végrehajtásnál fedezetlenül maradt költségeket milyen módon szerezheti A. B.~iö\, ki vagyonos ember. KÜLÖNFÉLÉK. -= Uj curiai biró. Ö Felsége f. hó 16-án kelt legfelsőbb elhatározásával Keczer Gyula marosvásárhelyi kir. ítélőtáblai bírót a Curiához ítélőbíróvá kinevezte. A kitüntetés egy valóban érdemes, tudományosan képzett férfiút ért, azért a kinevezéshez teljes szivünkből gratulálunk. = A marosvásárhelyi egységes bírói és ügyvédi vizsgabizottság alakuló gyűlése. Az 1913. évi Lili. t. c. által Marosvásárhelyen nevezett egységes biró és ügyvédi vizsgabizottság vasárnap, f. hó 22-én délelőtt 10 órakor tartotta meg alakuló ülését Marosvásárhelyen, Posoni Gábor táblai tanácselnök ve­zetése alatt. A teljes ülésen, amelyen az állandó (5 és 7-es) bizottságok is megalakittattak, a marosvásárhelyi bizottsági tagokon kívül résztvettek Kolozsvárról dr. Czikmántori Ottó és dr. Papp József ügyvédek is, előbbi a vizsgabizottság egyik kinevezett elnök­helyettese, utóbbi vizsgáló bizottsági tag. Az alakuló gyűlést dr. Posoni Gábor táblai tanácselnök, a vizsgabizottság helyettes elnöke figyelemreméltó tartalmas beszéddel nyitotta meg, amelyet a következőkben közlünk. Midőn az 1913. évi LÍII. t.-c. által szervezett egységes bírói és ügyvédi vizsga vizsgáló bizottságának alakuló ülését megnyitni szerencsém van, önkéntelenül is élőmbe tolulnak a törvénynek az igazságügyi szervezetre vonatkozó mélyreható intézkedései. Nem kicsinylem le a törvény jelentőségét, fontosságát abban a tekintetben sem, hogy ezután a diploma nehezebben lesz meg­szerezhető. Hiszen mindnyájan átérezzük a pálya zsúfoltságából származó szociális bajokat. Nézetem szerint azonban nagyobb az értéke a törvény ama rendelkezéseinek, mely nemcsak a vizsgát, hanem az ennek előfeltételét képező gyakorlatot is egységessé teszi. Aki élethivatásának a birói pályát választja, az ügyvédnél töltött praxis után a birói működésbe behozza az élet eleven­ségét, az ügyvédi gyakorlaton nyert kiválóan értékes tapasz­talatokat. Másfelől az ügyvédnek készülő ifjú az ő bírósági szol­gálatában tapasztalni fogja, hogy a magyar biró az ő birói mű­ködésében nemcsak az emelvény magasságával, hanem becsü­letes lelkének éther-tisztaságával emelkedik a vitázó felek fölébe; tapasztalni fogja, hogy a birói függetlenséget nem mindig az azt kimondó törvények, hanem maguk a birák, ezeknek maga­tartása, feladataiknak teljes megértése biztosítja ; tudatára fog ébredni annak, hogy valóban létezik birói hatalom, mint az államhatalom egyik része, ennek a biró köz­vetlen részese, de közvetve részese az ügyvéd is, ki a birót működésében támogatja, megerősíti meggyőződésének szabad független kialakulásában elősegiti. Lrős a reményem, hogy ezután ügyvéd és biró — a gya­korlati idő alatt szerzett tapasztalatokkal gazdagítva — jobban megértik egymást, inkább fogják értékelni egymás megbecsü­lendő munkáját. Az így várható összhangzó működésből fog aztán kifejlődni, meggyökeresedni a mindenkit megnyugtató, épen ezért fölemelő s a jogbiztonságot megerősítő igazságszolgáltatás . . . Abban, hogy az egyik vizsgáló bizottságot marosvásárhelyen szervezték, elismerését vélem látni az itteni ügyvéd vizsgáló bi­zottság eddigi működésének. Ugy vélem, hogy az elismerésreméltó munka nem abban áll, hogy a bizottság minél több diplomát adjon ki, de abban sem, hogy a bukások százalékát feltétlenül emelje. Gondos és alapos kikérdezés után igazságos és méltányos elbirálása annak, hogy vájjon megfelelt-e a vizsgázó azoknak a követelményeknek, melyeket a mai fokozottan haladó kor igé­nyei, a jogkereső közönség nagy érdekei megkívánnak.

Next

/
Thumbnails
Contents