Erdélyrészi jogi közlöny, 1913 (6. évfolyam, 3-52. szám)

1913 / 52. szám - Egységes birói és ügyvédi vizsga

VI. évfolyam. 52. szám. Kolozsvár, 1913. december 28. 00 EnuELYRESZI JOGI KOZLOnV R KOLOZSVÁRI ÉS MRROSvRSRRHELYI KIR. ÍTÉLŐTRBLRK HRTRROZRTTRRRVRL A KOLOZSVÁRI, MAROSVÁSÁRHELYI, BRASSÓI ÉS NAGYSZEBENI ÜGYVÉDI KAMARÁK ÉS AZ ORSZ. ÜGYVÉDSZÖVETSÉG KOLOZSVÁRI OSZTÁLYÁNAK HIVATALOS LAPJA Főmunkatársak: Szerkesztő és kiadó: Rovatvezetők: Dr. Biró Balázs, ügyvéd, Dr. I'app József, Ügyvéd, Dr. Költő Gábor és Dr. Stefáni Károly, Dr. Pordea Gyula, ügyvéd, n. kamarai titkár, birok, Dr. Tóth György, Icir. t;Jrv.-s:éki biró. Kolozsvár sz. kir. város tb. főügyésze. ítélőtáblai tanácsjegyzők. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Megjelen minden vasárnapon. Késiratok bérmentve a szerkesztőséghez. Kolozsvár, Előfizetési dij: Egész évre 16 kor. Előfizetések s hirdetések a kiadóhivatalhoz Deák Ferencz-utcza 42. szám. Félévre H kor Negyedévre.... / kor. intézendök. TARTALOMJEGYZÉK : Egységes birói és ügyvédi vizsga. — Felelősség a mások jogellenes cselekményeiből származott károkért. (Jegyzetek az optkv. 1313—1322. §-aihoz). Dr. Hatiegán Emil. — A m. kir. Curia jogegységi tanácsának 3. számú polgári döntvénye. — A román büntető törvénykönyv. Fordította s a kereskedelmi törvénynek a csődre vonatkozó büntető határozataival kiegészítette : Léhmann Róbert jog- és államtudományok tudora, ügyvéd, törvényszéki hites tolmács és keresk. akadémiai nyug. tanár. (Foly.> KÜLÖNFÉLÉK. MELLÉKLET: Jogesetek tára. —Elvi jelentőségű határozatok a kolozsTári és marosvásárhelyi kir. Ítélőtábláktól. HIRDETÉSEK. % Egységes bírói és iipédi vizsga. Az Országos Törvénytár legutóbbi száma (1913. dec. 18.) közli az 1913: LM. tc.-et, mely az egységes birói és ügyvédi vizsgáról rendelkezik. Ezzel a törvénnyel ugy az ügyvédeknek, mint a biráknak egy régi törekvése valósul meg, melyet a kolozsvári ügyvédi kamara is állandóan napirenden tartott s a melynek megvalósítását lapunk is több izben nyomatékosan követelte. Most, hogy a törvénytárban láthatjuk, nem lesz érdektelen, ha röviden magával a törvénnyel foglalkozunk, mert az nemcsak a vizsgára vonatkozóan tartalmaz intézkedéseket, hanem az ügyvédi kamarák autonómiáját is érinti, amennyiben az 1874: XXYIV. és az 1907: XXIV. tc.-ek több rendelkezését hatályon kivül helyezi és módosítja. A törvény mindenekelőtt kimondja, hogy a gyakorlati birói vizsgálat és az ügyvédi vizsga helyébe az abban szabályozott egységes birói és ügyvédi vizsga lép (1. §.), mely írásbeli és szóbeli s amelynek tárgyai a magánjog és büntetőjog anyagi és alaki részének összes ágai, nevezetesen az általános polgári, az úrbéri és a telekkönyvi jog, a kereskedelmi-, a váltó-, a csődés a bányajog, a polgári peres és nem peres eljárás, a büntetőjog, valamint a közigazgatási és a pénzügyi jognak azok a szabályai, amelyeknek ismerete a birói és az ügyvédi hivatáshoz szükséges (2. §.) Megállapítja ezenkívül a vizsgára bocsátás előfeltételeit is, mely szerint vizsgára csak azt lehet bocsátani, aki 1. a jog-és államtudomány itanulmányok szabályszerű befejeztével belfötdi tudományegyetemen a jogtudori oklevelet megszerezte és ezután 2. legalább három éven át joggyakorlaton volt. (2. §.) A jogtanárokra az eddig is hatályban volt kedvezményt a törvény továbbra is érvényben tartja. A gyakorlati időtől legalába egy évet ügyvédnél vagy a kir. kincstár és a közalapítványok perbeli képviseletére rendelt hivatalnál kell eltölteni. A többi idő a most emiitett helyeken, vagy kir. közjegyzőnél, vagy az igazságügyminiszterium fogalmazói szakában tölthető el. Aki a jogtudori oklevél megszerzése után valamely külön bíróságnál, a m. kir. közigazgatási bíróságnál, pénzügyi vagy más közigazgatási hatóságnál fogalmazó szakban szolgál, vagy olyan nagyobb gyári vagy közlekedési vállalatnál vagy pénzintézetnél volt alkalmazva, ahol a joggyakorlat szempontjából értékes ismeretéket szerezhetett, annak joggyakorlati idejébe összesen hat hónap tartamáig e szolgálatának vagy alkalmazásának idejét is be kell számítani. (4. §.) Ezután a törvény a joggyakorlat tekintetében tartalmaz intézkedéseket (6—18. §§.) és pedig előbb a bírósági, majd az ügyvédi gyakorlatra vonatkozóan. Mindaz, ami e §-okban található főbb vonásaiban egyezik a törvény alapjául szolgált miniszteri javaslattal, melyet annak idején részletesen ismertettünk. A vizsga céljára Budapesten és Marosvásárhelyen szerveztetik vizsgáló-bizottság. A bizottság tagjainak felét az igazságügyminiszter nevezi ki az igazságügyminiszterium, a felsőbíróságok, a koronaügyészség és a kir. főügyészségek tagjai, a kir. közjegyzők és más szakférfiak sorából. A tagok másik felét a budapesti, illetve a maéosvásárhelyi ügyvédi kamarának választmánya választja a kamarának oly tagjai sorából, akik legalább tiz év óta folytatják az ügyvédséget. Az elnököt és ennek helyetteseit az igazságügyminiszter nevezi ki. Az elnökhelyetteseket felerészben az ügyvédek és felerészben más szakférfiak közül kell kinevezni. Ugy elnökké, mint elnökhelyettessé oly ügyvédet is ki ifhet nevezni, akit az ügyvédi kamara választmánya a bizottság tagjává meg nem választott. A megbízatás három évre szól. A tagok és az elnökhelyettesek számát az igazságügyminiszter határozza meg (19. §.). A kolozsvári kamarának, az ügyvédszövetségnek, valamint lapunknak az a törekvése, hogy az egyik bizottság székhelye Kolozsvár legyen, tehát nem éretett el. Ezen sikertelenség miatt azonban nem adjuk fel a reményt arra nézve, hogy az igazságügyminiszter — ígéretéhez képest — a tagok kinevezésekor fog módot találni arra, hogy kolozsvári szakférfiak is a bizottság tagjaivá megnyerhetők legyenek. A vizsgáló bizottság 5 tagból alakittatik az eddigi szabályoknak megfelelően s oklevelet állit ki, ha a jelölt megfelelő elméleti és gyakorlati készültséget tanúsított. Ha pedig ily képzettséget nem tanusit, a jelöltet a vizsga összes tárgyaiból vagy a vizsgatárgyaknak egy vagy két csoportjából visszautasítja (21. §.). A bizottság az ügyvédi esküt nem veszi ki. Erre a kamarák jogosultak (22. §.) és pedig kivehetik ugy a gyakorló ügyvédeskedést folytatni óhajtóktól, mint azoktól, kik a kir. kincstár és a közalapítványok perbeli képviseletére rendelt hivatalok fogalmazó szakában vannak alkalmazásban. A törvény végül átmeneti rendelkezéseket tartalmaz, a szerzett jogok védelmét tárgyalván (23. §.) s feljogosítja az igazságügyminisztert, hogy az életbeléptetés idejét, a joggyakorlat és a vizsga részletes szabályait, a vizsgadíj mennyiségét, az oklevél kellékeit és a Horvát-Szlavonországokban töltött joggyakorlat beszámítását rendelettel szabályozza. Az igazságügyminiszter ezt a rendeletet folyó hó 19-én 67.300/1913. I. M. sz. alatt ki is bocsátotta. A rendelet és a törvény 1914 január 1-én lép életbe. Ennyiben kívántuk a törvényt főbb vonásaikan ismertetni. Amikor ezt tettük, nem mulaszthatjuk el annak kiemelését, hogy a törvény az ügyvédi kamarák autonómiáját is több vonatkozásban érinti. Egyes rendelkezéseivel határozottan csorbítja azt (12. §.), más rendelkezései viszont fejlesztést, sőt erősödést is jelentenek. Ilyenek, hogy a vizsgáló-bizottság ügyvédi tagjait a kamarák nemcsak kijelölik, amint tervezve lett, hanem meg is választják, hogy az elnökhelyettesek felerészben ügyvédek sorából nevezendők ki és hogy az ügyvédi eskü a kamarák előtt teendő le.