Erdélyrészi jogi közlöny, 1913 (6. évfolyam, 3-52. szám)

1913 / 50. szám - Hatáskör és illetékesség a csődmegtámadási perekben - A román büntető törvénykönyv . Folytatás

JOGESETEK TARA A KOLOZSVÁRI ÉS MAROSVÁSÁRHELYI KIR. ÍTÉLŐTÁBLÁK ELVI JELENTŐSÉGŰ HATÁROZATAI Melléklet az Erdélyrészi Jogi Közlöny 50. számához. Kolozsvár, 1913. december 14. jogesetek kolozsvári kir. ítélőtábla gyakorlatából. ÜCvatvezeíó: Dr. Költő Gábor, kir. törvsz. biró. Kisajátítás. Az 1868. évi I. te. 31. g-n nem alkalmazható, ha felperes szérűskertje a vitás ügjállás szerint kisajátítandó és kártalauitandó területként a kisajiUitási terveB»-ti>e felvéve nem volt s a szérűskert használatától csak a kisajátítási eljárás befejezése után tiltatott el. .180. 1913. G. 191/3. szám. A kolozsvári kir. Ítélőtábla mint polgári felülvizsgálati bíróság itélt : Az alperes felülvizsgálati kérését és a felperes csatlakozási kérését elutasítja s a felülvizsgálati eljárásban felmerült költségeket felek között kölcsönösen megszünteti. Indokok: I. Alperes felülvizsgálati kérésében lényegileg azt panaszolja, hogy a lelebbezési bíróság nem vette figyelembe azt a pergátló körülményt, hogy a szóban forgó szérűskert tüztávlatára vonatkozó ügyben a m. kir kereskedelemügyi miniszter előtt az eljárás még folyamatban volt akkor, amidőn felperes keresetét megindította, sőt az elsöbirói Ítélet hozatalakor is s hogy ennek következtében mindaddig, mig az emiitett közigazgatási hatóság előtt az eljárás folyamatban volt, a polgári bíróságnak nem volt joga ez ügyben határozni, továbbá nem vette figyelembe azt a pergátló körülményt sem, hogy a m. kir. kereskedelemügyi miniszter a 41.194/IJ. 908. és 33.366/111. 912. sz. rendeleteivel a szérűskertre vonatkozó ügyet alperessel szemben teljesen rendezettnek mondotta ki, alperest további intézkedések megtételére azért nem kötelezte, mert felperesnek elegendő hely áll rendelkezésére, ahol a szérűskertjét tartsa s mert ennek folytán ezen ügy elbirálára a bíróság nem illetékes. A panasz alaptalan, mert a 41.194/111. 908. számú rendelet 1908. évi május hó 27-én, a 33.366/111. 912. számú rendelet pedig (mely az előbbi rendeletnek a szóban forgó szérűskertre vonatkozó intézkedését alperes ujabbi kérése dacára továbbra is fenntartja) 1912. évi július hó 13-án kelt s ennek folytán a m. kir. kereskedelemügyi miniszter előtt a szóban forgó eljárás már a kereset beadása idejében (1911. évi június hó 28-án) a 41.194/908. III. számú rendelettel befejezést nyert, sőt a felebbezési birós.ig Ítéletének meghozatalakor (1913. évi január hó 20.) már a 33.366/912. íll. számú rendelettel alperes ujabbi kérése is el volt intézve. Ennek folytán még abban az esetben is, ha helyes volna alperesnek az az álláspontja, hogy a kereseti jog érvényesítését a m. kir. kereskedelmi miniszter előtti szóban forgó eljárásnak kellett megelőzni, a felebbezési eljárásban ez a pergátló akadály már egyáltalán fenn nem forgott. De nem áh meg alperesnek az a kifogása sem, hogy a kereseti jog érvényesítése birói útra azért nem tartoznék, mert a m. kir. kereskedelmi miniszter emiitett rendeleteivel az ügyet törvényes hatáskörében már teljesen rendezte. Ugyanis felperes keresete 1000 kor. készpénzkövetelés iránt azon az alapon van indítva, hogy szérűskertje az alperes által épített gőzmozdonyu vasútvonal tüztávlatában esvén, miután alperes ezt a szérűskertet nem sajátította ki és miután a kisajátítási eljárás befejezése és a vasút forgalomba vétele után felperes a tüztávlatban volt szérűskertjének használatától hatóságilag eltiltatott: az 1881. XLI. tc. 19. §. 2-ik bekezdése értelmében alperes köteles megfizetni azt az értékveszteséget, mely azáltal merült fel, hogy az illető terület szérűskert gyanánt többé I nem használható. A m. kir. kereskedelmi miniszter említett rendeleteinek tárgyát azonban csupán a szérűskert tiiztávlata leszállításának (a tüztávlat megállapításának) kérdése képezte s a m. kir. keresi kcdelmi miniszter említett rendeleteiben, az 1881. évi XLI. tc. j 18. §-a értelmében csakis ezen kérdésben döntött és döntI heteit. Az a körülmény pedig, hogy a tüztávlat leszállításának illetve megállapításának (tehát a követelés alapjául is szolgáló | jogviszony megoldásának) a kérdése a közigazgatási hatóság | hatáskörébe van utalva, a jogviszonyból eredő magánjogi köveJ telésnek birói uton való érvényesítését nem zárja ki. Ennek következtében az alperes által panaszolt, vagy hivaI tálból figyelembe vehető pergátló akadály fenn nem forog. Alperesnek az Optkv. 364. és az" 1881. évi XLI. tc. 16. §§-val kapcsolatos panasza, illetve az említett §§-okra fektetett érvelése szintén alaptalan, mert a fent kifejtettek szerint a m. kir. kereskedelmi miniszter a keresettel érvényesített jog felett nem döntött s mert az 1881. évi XLI. tc. 19. §-a a tulajdonjognak szóban forgó Korlátozása mellett a tulajdonosnak kifejezetten megadja azt a jogot, hogy a vállalkozótól értékvesztésségének megfizetését követelhesse. Alperesnek az a további panasza, hogy felperesnek ezen igényét a kisajátítási kártalanítási eljárás folyamán kellett volna érvényesíteni s miután a kisajátítási zármüveletek ellen sem ellenvetéssel, sem igénybejelentéssel nem élt, ezen jogát az 1868. évi í. tc. 21. §-a értelmében később semmi perorvoslattal nem érvényesíthető, szintén alaptalan, mert felperes szérűskertje a nem vitás ügyállás szerint, kisajátítandó és kártalanítandó területenként a kisajátítási tervezetbe felvéve nem volt s mert felperes a szérűskert használatától csak a kisajátítási eljárás befejezése után tiltatott el s mert az 1868. évi I. tc. 21. §-a nem a kereseti igényre vonatkozik. Különben is ezek a ténykörülmények, mint újak, a S. E. 197. §-a értelmében, figyelembe sem vehetők. Ugyancsak a 197. §. értelmében nem vehető figyelembe alperesnek elévülési kifogása s az annak alapjául felhozott tények, mert — a tárgyalási jegyzőkönyvek tanúsítása szerint — alperes ezeket az alsóbiróságok előtt nem hozta fel, nem érvényesítette. Alperesnek felülvizsgálati kérésében, valamint felperesnek válaszirati csatlakozási kérésében a perköltségekre vonatkozóan felhozott panaszai egyaránt alaptalanok, mert felperes csak részben lévén pernyertes s mert a S. E. 111. §. esete fenn nem forogván, a felebbezési bíróságnak a S. E. 110. §-a értelmében, belátásához képest joga volt a perköltségeket a felek között kölcsönösen megszüntetni. II. A mi felperesnek a csatlakozási kérésben előadott további panaszát illeti, ez lényegileg arra vonatkozik, hogy a felebbezési bíróság azáltal, hogy a kárösszeg megállapításánál a három szakértő közül csakis kizárólag az alperesi szakértő véleményét fogadta el, eljárási szabályt sértett, mert Ítéletének ezt a részét nem indokolta semmivel s mert nem vette figyelembe, hogy az alperesi szakértő hivatásánál fogva nem alkalmas ily ügyekben való véleményadásra, hogy a gazdasági viszonyokat nem ismeri, hogy érdekelt. A panasz alaptalan, mert a S. E. 64. §-a értelmében a bíróság minden perbeli bizonyítékot, tehát a szakértők véleményét is szabadon mérlegelheti s ennek folytán joga van a szakértők véleményei közül annak véleményét elfogadni, amelyet meggyőződésének megalkotására legalkalmasabbnak talál, csak az a kötelessége, hogy meggyőződését indokolja, a minek a felebbezési bíróság ítéletéből kitetszöleg, megfelelő módon eleget is tett; továbbá, mert nincs olyan iratszerü perbeli adat, melyből az alperesi szakértőnek érdekeltsége vagy az, hogy a szükséges szakértelemmel nem bír, megállapítható volna. Ezek szerint ugy a felülvizsgálati kérés, mint a csatlakozási kérés egészben alaptalan. — 1913. évi szeptember hó 15.