Erdélyrészi jogi közlöny, 1913 (6. évfolyam, 3-52. szám)

1913 / 45. szám - A nemzetközi béke eszméje tekintettel az eddigi pozitiv alkotásokra. Folytatás - A román büntető törvénykönyv. Folytatás

JOGESETEK TÁRA A KOLOZSVÁRI ÉS MAROSVÁSÁRHELYI KIR. ÍTÉLŐTÁBLÁK ELVl JELENTŐSÉGŰ HATÁROZATAI Melléklet az Erdélyrészi Jogi Közlöny 45. számához. Jogesetek a kolozsvári kir. ítélőtábla gyakorlatából. BovatvezetŐ: Dr. Költő Gábor, kir. törvsz. bíró. Felülvizsgálat. — Optk. 375. §. I. A felülvizsgálati kérésben a S. r. 185. S- <0 pontjára való faival kozás nem vehető figyelembe, l>a nincs előadva, hogy a felelebbezési birőság az Ítéletiben foglalt tényállásból mit állapított meg helytelenül s a megállapítás körül mi által és minő lényeges eljárási * zabálj i sértett meg. II. Az Optkv. 375. §-a szerint nemcsak az szükséges, hogy a ténj leges birtokos (birlaló (elődjét), akinek nevében és jogán birtokol) megjelölje, hanem nz is, hogy .magát ebben az irányban igazolja", aminek helyes értelme az, hogy a tulajdonos ellenfelének a tényleges birtokosnak az ő cselekedetének, vagy viselkedésének a jogszerűségét is bizonyítani kell. 158. 1913. G. 189/3. szám. A kolozsvári kir. Ítélőtábla mint polgári felülvizsgálati bíróság itélt . Az alsó bíróságok ítéleteit a következőkben változtatja meg : 1. B. Gy. és és H. P. II. és III. rd. alpereseket arra kötelezi, hogy a sz.-i 57. sz. telekkönyben A -f- 15. rd. 542/1. hrszám alatt felvett ingatlanra nézve felperes kizárólagos tulajdonjogát elismerjék, annak minden birtoklásától (a legeltetéstől) a jövőben tartózkodjanak és felperesnek kárt, továbbá elsöbirósági és felülvizsgálati bírósági eljárásban felmerült aránylagos perköltséget 15 nap alatt egyetemlegesen megfizessenek. Egyebekben a felperest felülvizsgálati kérelmével elutasítja s őt arra kötelezi, hogy P. J. II. rd. alperesnek elsöbirósági. felebbezési bírósági és felülvizsgálati bírósági aránylagos perköltséget 15 nap alatt megfizessen. Indokok : A felebbezési bíróság ítélete ellen felperes adott be a S. E. 185. §. a) és c) pontjainak felhívása mellett, felülvizsgálati kérést. A S. E. 185. §. c) pontjára való hivatkozás nem vehető figyelembe, mert ebben az irányban a felülvizsgálati alap törvényszerűen nincs megjelölve, amennviben nincs előadva, hogy a felébb ezési bíróság az ítéletében foglalt tényállásból mit állapított meg helytelenül s a megállapítás körül mi által és minő lényeges eljárási szabályt sértett meg. Ennek folytán a S. E. 197. §-a szerint, a felebbezési bíróság Ítéletében megállapított tényállást kellett irányadóul venni a felperes által panaszolt anyagi jogszabálysértések elbírálásánál. Az ide vonatkozó panaszok részben alaposak. Felperes keresete, tartalmánál fogva, actio negatoria. — Lényegileg arra van alapítva, hogy a sz.-i 57. sz. tlkvben A -f15. rd. 542/1. hrszámu ingatlan az ő kizárólagos és szolgalommentes tulajdonát képezi: ennek dacára I. rd. alperes azt, a sz.-i gör. kel. román egyház nevében, az illetékes egyházi jóváhagyása nélkül, legeltetésre jogtalanul bérbeadta II. és III. rd. alpereseknek, akik azt, — felperes kifejezett tiltakozása ellenére — rosszhiszeműen és jogtalanul legeltették, ez által 100 korona kárt okoztak s a legeltetéssel ismételt figyelmeztetés után sem akarnak felhagyni. A felebbezési bíróság II. és III. rd. alperesekkel szemben a keresetet azért utasította el, mert ezen alperesek, mint bérlők más nevében birtokoltak (legeltettek) és megnevezték azon szeKolozsvár, 1913. november 9. mélyt, akinek a nevében a birtoklást gyakorolták, ily esetben pedig, az Optkv. 375. §-a szerint, ellenük tulajdoni kereset sikerrel nem indithatá. Ez az álláspont azonban téves, mert az Optkv. 375. §-a szerint nemcsak az szükséges, hogy a tényleges birtokos (birlaló) elődjét (akinek nevében és jogán birtokol) megjelölje, hanem az is, hogy „magát ebben az irányban igazolja", aminek helyes értelme az, hogy a tulajdonos ellenfelének a tényleges birtokosnak az ő cselekedetének, vagy viselkedésének a jogszerűségét bizonyítania kell. Ebből pedig okszerűen az is következik, hogy ezen bizonyítás (igazolás) céljából az ő (a tényleges birtokos) köteles a megnevezett elődöt szavatosként perbe idézni, hogy az nyilatkozhassék, őt igazolhassa és esetleg a tényleges birtokos (birlaló) helyett, mint előd perbe léphessen. A nevezett alperesek azonban, — eltekintve attól, hogy az elődként megnevezett sz. i gör. kel. román egyházat perbe nem vonták, sem az annak törvényszerű képviseletére jogosult és kötelező nyilatkozattételre illetékes képviselőjéről eredő nyií latkozattkl magukat nem igazolták, az Optkv. 375. §-ában irt igazolási kötelezettségüknek azért sem tettek eleget, mert cselekedetüknek (a legeltetésnek) jogszerűségét ki nem mutatták; sőt ennek ellenkezője és eljárásuknak rosszhiszeműsége a felebbezési bíróság által megállapított tényállásból kétségtelen, mert e szerint II. s III. rd. alperesek tudták, hogy a pertárgya a feK peres kizárólagos tálajdona s hogy ennek folytán a felett és a felperes akarata ellenére a sz.-i gör. kel. román egyház jogszerűen nem rendelkezhetik ; továbbá, mert a legeltetést megelőzőleg felperes kidoboltatta és csóvák felállításával is jeleztette, hogy a legeltetést a pertárgya területen nem engedi meg, de a II. és III. rd. alperesek ennek dacára legeltettek s mikor felperes a csendőrség igénybe vételével fenyegetőzött, kijelentették, hogy ők még ez esetben is legeltetnek és nem mennek ki az ingatlanból. A II. és III. rd. alperesek tehát (mint magukat igazolni nem tudó és rosszhiszemű tényleges birtokosok) az Optkv. 375, §-ára sikerrel nem hivatkozhatnak s minthogy az irányadó tényállás szerint ők a felperes ingatlanán a legeltetés által olyan tényleges behatást gyakoroltak, amelyhez joguk nem volt s amely által a felperes tulajdonjogának teljességét sértették, annak szabad gyakorlását korlátozták : velük szemben a keresetnek törvényes alapja van. Ezek az alperesek tehát jogtalan és rosszhiszemű eljárásuknak összes jogi következményeiért egyetemleg felelősek. Ezért őket a rendelkező rész értelmében marasztalni kellett. Az alperesek által véghez vitt cselekméuy természetéből (legeltetés) következik, hogy őket birtokba adásra kötelezni nem lehetett, miután a szóban forgó tényük által felperestől a birtokot el nem vonták. A 6 koronát meghaladó kár követelésével felperes helyesen van elutasítva, mert a megállapított tényállás szsrint bizonyítva van, hogy II. és III. rd. alperesek a jogtalan legeltetés áltat felperesnek tényleg csak 6 korona kárt okoztak. Első rd. alperessel szemben a kereset elutasítása azért helytálló, mert első rd. alperesnek az a ténye, hogy ő a felperesi ingatlanon való legeltetést a sz.-i gör. kel. egyház nevében (képviseletében) II. és III. rd. alpereseknek jogellenesen bérbe adta, a pertárgvára olyan közvetlen, tényleges behatást, mely a felperes tulajdonjogának gyakorlatát korlátozná, vagy akadályozná, magában véve nem képez és mert az ilyen jogosulatlan rendelkezés alapján ellene actio negátórriának csak az esetben volna helye, ha a II. és III. rd. alperesek mint tényleges birtokosok (birlalók) reá. mint elődre az Optkv. 375. §-a értelmében sikerrel hivatkoztak volna, a II. és III. rd. alperesek azonban nem őt, hanem a sz.-i gör. kel. egyházat jelölték meg jogelődnek. A perköltségekben való marasztalást és azok aránylagos megosztását az a tény indokolja, hogy felperes a per főtárgyára nézve II. és III. rd. alperesekkel szemben egészben pernyertes, ellenben 1. rd. alperessel szemben egészben pervesztes lett. 1913. évi szeptember hó 16.