Erdélyrészi jogi közlöny, 1913 (6. évfolyam, 3-52. szám)

1913 / 4. szám - Telekkönyvi helyesbités a gyakorlatban. (Folytatás)

4. szám. .fogesetek Tára 15. oldal. felperes azt már 15 évig birtokolta, II. rendű alperesnek is eladták, azonban ezzel az adásvevési szerződés megkötésekor közöltek, hogy megelőzőleg ugyanazt az ingatlant már felperesnek is eladták, a III. rendű alperes rosszhiszeműségének a megállapítására, még a felülvizsgálati kérvényben is előterjesztett védekezés szemelőtt tartása mellett is alkalmas, mert az a körülmény, hogy az első vevő 15 évi birtoklás után idegenbe távozott, semmiképen sem vezethet annak a következtetésére, hogy az illető a birtoklás tárgyát képezett ingatlanra megkötött adásvevési szerződéstől elállott s nem vezethetne még akkor sem, ha vételárt semmit sem fizetett volna, mert ha a szorzödöfelek a megkötött szerződést hatályon kivül nem helyezik, aminek a feltevését maguk a I. és II. rendű alperesek kizárták akkor, amikor III, rendű alperessel a korábbi eladás tényét közölték, akkor nincs elfogadható ténybeli alap a szerződéstől való visszalépésnek következtetésére, mert ezt az optkv. 919. §-a egyenesen kizárja. S végül alaptalan a felülvizsgálati kérelem az 500 korona értékű beruházást illető alperesi követelésre nézve is, mert jóllehet a felebbezési bíróságnak az a jogi álláspontja, hogy a pertárgya javítása az állítólagos trágyázás és müvelés által a perben közömbös, az optkv. 336 és 1307. §-ára tekintettel fenn nem tartható, mindazonáltal, abból a kétségtelen körülményből, hogy alperes a per során nemcsak, hogy az okozott haszon értékére nézve ingadozó előadásokat tett, hanem főként abból, hogv semmi ténybeli adatot nem nyújtott annak a következtetésére, hogy az ingatlan megművelése valósággal olyan arányú volt, amelyből fe peresre világos és túlnyomó haszon hárulhatott, kétségtelen, hogy a felebbezési bíróság akkor, amikor a megjelölt iránvban a bizonyítási eljárást elmellözte, jogszabálysértést el nem követett. Az eként alaptalan felülvizsgálati kérelemnek helyet adni nem lehet. 1912. október 22. Szerződésmagyarázat. Az optkv. 911. §-a értelmében a szerződések magyarázatánál, a szerződésben használt szavaknak más értelem nem tnlajdonitható, mint a mi a szavaknak összefüggésben! sajátos jelentéséből s a felek világos szándékából kitűnik. XII. 1912. G. 363/3. szám. A marosvásárhelyi kir. ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati bíróság itélt. A kir. Ítélőtábla felperes felülvizsgálati kérelmének helyt nem ad. Indokok: A felek között létrejött valódiság és tartalom tekintetében nem kifogásolt Írásbeli szerződés 3-ik bekezdése szerint, alperes „köteles havonta 20—20000 kor. az első dijkönyvecske táblázatai szerinti életbiztosítási tőkét produkálni". Ugyané szerződés utolsó előtti bekezdése szerint „a szolgálati viszony alatt felperes tudta és beleegyezése nélkül, alperesnek sem más biztosttó intézetnek nem szabad semminemű biztosítást szereznie, sem pedig más foglalkozást akár díjazásért, akár díjazás nélkül folytatnia és ezen tilalom áthágása a szolgálati viszony azonnali felmondására okul szolgál'. Nincs e szerződésben olyan értelmű rendelkezés, mely szerint felperes az alperest arra az esetre, ha felperes részére minden hónapban nem szerez 20000 kor. tőkeösszeg erejéig terjedő biztosítást, felmondás nélkül nyomban elbocsátható. Nem is tulajdonitható a szerződés erre vonatkozó szavainak olyan értelmezés, mintha alperes minden hónapban 20000 korona erejéig lett volna felperes részére biztosítási szerződéseket kötni, sőt a vonatkozó szövegben használt „átlag" szó ki is zárja a felperes által vitatolt ilyen értelmezést. A törvény, az 1884. évi XVII. t.-c. 94. §. szerint sem volt alperes a szolgálatból azonnal elbocsátható, ha minden hónapban nem is kötött volna 20000 korona erejéig biztosítási ügyletet. Ezeknél fogva, e per eldöntése szempontjából sulytalannak találja a kir. ítélőtábla azt a kérdést, vájjon alperes alkalmaztatása ideje alatt milyen összegig terjedő biztosítási szerződéseket kötött, s alaptalannak itéli felperesnek arra az állítólagos tényre fektetett felülvizsgálati panaszát, hogy alperes három hónap alatt erre vonatkozó szerződési kötelezettsége megszegésével csak 8000 kor. biztosítási tőke erejéig kötött ügyleteket. Ha a felebbezési bírósági vonatkozó tényállásból megállapítható volna is, hogy alperes a szerződés utolsó előtti bekezdésében foglalt tilalmat megszegte, a felperes keresete még ez esetben is alaptalan. Mert a szerződésnek fentebb idézett és a felebbezési bíróság által az optkv. 914. §-ában foglalt szerződés magyarázati szabályoknak, megfelelően értelmezett szavai szerint, felperesnek a tilalom áthágása esetén is, nem az az mnali elbocsátáshoz, hanem csak felmondáshoz volt joga. Az optkv. 914. §-a értelmében ugyanis, a szerződések magyarázatánál, a szerződésben használt szavaknak más értelem nem tulajdonitható, mint a mi a szavaknak összefüggésbeni sajátos jelentéséből s a felek világos szándékából kitűnik, már pedig a felmondás és az azonnali elbocsátás nyilván nem egy jelentőségű s nincsenek olyan tények megállapítva, sőt fel sem hozva, amelyekből azt lehetne következtetni, hogy a felek a szerződéskötéskor a felmondás alatt az azonnali elbocsátást értették. Alaptalanul panaszolja ezeknél fogva felperes azt is, hogy a felebbezési bíróság a szerződés utolsóelőtti bekezdését helytelenül értelmezte, s szemben azzal a meg sem támadott, az 1893 : XVIII. t.-c. 197. §-a értelmében tehát itt is irányadónak veendő tényállással, mely szerint felperes az alperesnek fel nem mondott, alaptalanul vitatja felperes, hogy a szerződés értelmében alperest felmondás nélkül is jogosítva volt azonnal elbocsátani s 1910. évi augusztus hó 1-én az alperes járandóságának a kifizetését megtagadni. Nincs a felebbezési bíróság ítéletében olyan értelmű kijelentés, mintha a szerződés utolsó előtti bekezdésében foglalt tilalom nem volt volna jogérvényesen kiköthető. Az emiatt emelt panasz tehát nyilván tárgytalan. 1912. október hó 29. Biztosítási ügylet perfektuálása. A biztosítási ajánlatnak a közvetítéssel megbízott ügynöknél való megtétele az ajánlatnak a biztosító részéről kézhezvétele hiányában biztosítási ügyletet nem eredményezhet. XIII. 1912. G. 372/2. szám. A marosvásárhelyi királyi Ítélőtábla, mint felülvizsgálati I bíróság ítéli: A felülvizsgálati kérelemnek a kir. tábla helyt nem ad. Indokok: Felperes keresetét az alsófoku ítéletekből és felülvizsgálati kérelméből kitetszöleg kettős alapra fektette. Egyik, — amely nyilvánvalólag csupán a II. r. alperes biztosítótársasággal szemben érvényesíthető, — s létrejöttnek vitaI tott biztosítási ügylet, a másik pedig a kártérítési jogalap, mely I arra van alapítva, hogy felperes biztosítási ajánlatának I. r. alj peres, mint ügynök általi II. r. alpereshez való továbbítása és továbbítás pontosságának s helyes módjának foganatosítása tekini tétében I. r. alperest terhelő nyilvántartási kötelezettség körül mind a két alperes részéről vétkes gondatlanság forog fenn, \ amennyiben I. r. alperes az ajánlatnak postai kézbesítését kellően biztositö ajánlott levél helyett épen II. r. alperes utasítása következtében, a biztosítási ajánlatot csupán egyszerű levélben I tette postára s igy ennek kézbesítése és az elküldése után a : válasznak kellő időben való sürgetése meg nem történt. Felperes érvelése szerint alpereseknek ebben nyilvánuló e gondatlansága vonla magával, hogy a II. r. alperes az ajánlat! nak visszautasításának lehetőségétől elesett, tehát vagy az ajánI lat elfogadottnak s a biztosítási ügylet létrejöttnek tekintendő, vagy alperesek felelnek a szabályszerűen megtett biztosítási ajánlatnak elfogadásától függöleg őt megillető kártérítésért, másszó| val bekövetkezett tűzkárának megtérítéséért. Arra nézve, hogy a biztosítási ajánlatnak, a közvetítéssel megbízott ügynöknél, az I. r. alperesnél, megtétele az ajánlatnak a biztosító, a II. r. alperes részéről kézhezvétele hiányában, biztosítási ügyletet nem eredményezhet, tehát, hogy biztosítási ügylet megkötésének, szerződésnek jogalapján felperesnek kereseti igénye meg nem áll, a kir. Ítélőtábla a felebbezési bíróságnak az elsőbiróságéval egyező s az 1875. XXXVII. t-c. 468. §-ára alapított jogi álláspontját a magáévá teszi. Biztosítási ügylet hiányában felperes elsőrendű alperesnél, mint ügynöknél történt biztosítási ajánlatra támaszkodva, kártérítési jogalapon csak akkor léphetne fel, ha egyúttal állította és kimutatta volna, hogy ajánlata kézhezjutásának alperesek terhére eső elmaradása volt az egyedüli oka annak, hogy II. r. alperes vele biztosítási ügyletet nem kötött, hogy II. r. alperes kézhezvétel esetében a biztosítási ajánlatot feltétlenül elfogadta volna,