Erdélyrészi jogi közlöny, 1913 (6. évfolyam, 3-52. szám)

1913 / 44. szám - Az esküdtbiróság és a sajtótörvény reformja a kolozsvári ügyvédi kamara és az ügyvédszövetség választmányi ülésein

174. oldal. Jogesetek Tára 44. szám. Bizonyítás. A tannk vallomásának mérleg-élése s ez alapon az, hogy a bíróság melyik félnek vallomását találta valószinüsitettnek és esküvel megerősítendőnek, felülvizsgálati panasz tárgyává nem tehető. 156. 1913. G. 217/2. sz. A kolozsvári királyi Ítélőtábla mint polgári felülvizsgálati bíróság itélt : A kir. Ítélőtábla felperest felülvizsgálati kérelmével elutasítjaIndokok: A leiperes eljárási jogszabályok megsértése miatt támadta meg a felebbezési bíróság Ítéletét. A panaszok azonban az alább kifejtettek szerint alaptalanok. A felebbezési bíróság nem sértett lényeges eljárási jogszabályt azzal, hogy Ítéletének az elsöbirósági ítéletből átvett indokaiban H. T. tanú megesketésének mellőzését kifejezetten nem indokolta, mert az ítéleti indokolásból kitűnik az, hogy ezt a tanút nyilván azért nem találta megcsketendőnek, mert ez a tanú vallomása szerint nem tud arról, hogy a kérdéses időben az erdőbe bement felperesi gyámanya s az alperes ottan mit tettek. Ebből és az indokolásban egyébként felhozottnkból az tűnik ki, hogy a nevezett tanú vallomása, ki a felperes anyjának nővére, nem képez valószínűséget arra nézve, hogy a felperes által vitatott közösülés akkor valóban megtörtént volna. A felebbezési bíróság a felebbezési Ítélet indokainak elfogadása folytán méltatta T. Ny.-nak és N. G.-nak a felülvizsgálati kérelemben kiemelt vallomásait és ezekét egybe vetve a per egyéb adataival, az alperes eskü alatti vallomását találta hitelt érdemlőnek és igy a S. E. 96. §. értelmében az alperest, mint a bizonyító fél ellenfelét esküre bocsáthatta a bíróság. A tanuk vallomásának mérlegelése s ez alapon az, hogy bíróság melyik félnek vallomását találta valószinüsitettnek és esküvel megerősítendőnek, felülvizsgálati panasz tárgyává nem tehető. Minthogy továbbá a házasságon kívül 1908 augusztus hó 3-án született kiskorú felperes anyja eskü alatti vallomásában maga adta elő, hogy a vitatott közösülés a vallomástétel idejét megelőzően körülbelül 5 évvel a román szentkereszt nap előtt 2 héttel történt és minthogy a románoknak kereszt felmagasztalás ünnepe az év szeptember 27-ére esik: nyilvánvaló, hogy a szóban lévő közösülés nem esik a vélelmi időbe. A. felülvizsgálati kérelemben a felperes vitatja ugyan, hogy a román szentkereszt napja hibásan lenne megállapitva s panaszolja, hogy nincsen megállapitva pontosan, hogy a második és a harmadik közösülés napja mely ic"őre esik, de ezek a panaszok alaptalanok, mert a mikép fenntebb is jelezve van, az emiitett román ünnep a naptár szerint valóban az év szeptember 27-ére esik és ha való lenne is a kiskorú felperes anyjának eskü alatt tett ez a vallomása, hogy a további közösülés az első izben való közösülést követő napon történt: nem lehet kétség az iránt, hogy ez nem esik a vélelmi időbe. Ezek szerint a megállapított az a tényállás, hogy az alperes a kiskorú felperes édesanyjával a vélelmi időben nem közösült, a felülvizsgálati eljárásban is irányadó lévén, (S. E. 197. §.) az anyagi jog helyes alkalmazásával van a kereset elutasítva. 1913. október hó 6. Zálogjog. Minthogy valamely belföldi részvénytársasági cég fiókja (fióktelepe) önálló részvénytársaságot, illetőleg önálló jogi személyt nem képez, ha nem a fióktelep által kötött ügyletekből származó jogok és kötelezettségek magát a részvénytársaságot (s nem annak fiókját) illetik, a zálogjog bejegyzése a részvénytársaság s nem annak fiókja javára rendelendő cl. 157. Szám: 3468/1913. I. A kolozsvári kir. Ítélőtábla végzett: A kir. Ítélőtábla az elsöbiróság végzését megváltoztatja, az 5091/1913. tksz. alatt érkezett megkeresést az elsöbiróság által a megtámadott végzésben fennforgónak jelzett tkvi akadály oká ból elutasithatónak nem találja és az elsőbiróságot a megkeresés érdemleges elintézésére utasítja. Indokok : A 7426/1912. tksz. kérvény alapján 8475/1912. tksz. alatt eszközölt tkvi bejegyzésből nem tűnik ugyan ki, hogy a telekkönyvben jelzálogos hitelezőként bejegyzett A. hitelintézet és takarékpénztár rt. a.-i fiókja a főteleppel T.-n bíró és végrehajtatóként szereplő ilyen nevü t.-i cégnek a fiókja, de a felhívott kérvénynél hiteles másolatban található s a kérdéses telekkönyvi bejegyzés alapjául szolgált .,biztosítási okmány" cimü okiratból ez a körülmény minden kétséget kizáró módon megállapítható. Minthogy pedig az erre vonatkozó törvényes szabályok szerint valamely belföldi részvénytársasági cég fiókja ("fióktelepe) önálló részvénytársaságot, illetőleg önálló jogi személyt nem képez, hanem a fióktelep által kötött ügyletekből származó jogok és kötelezettségek magát a részvénytársaságot (s nem annak fiókját) illetik, amiből folyóan a 7426/1912. tksz. kérvény alapján bejegyzett kérdéses zálogjog is az A. hitelintézet és takarékpénztár rt. t-i cég javára (és nem — amint az a 7426/1912. tksz. kérvényben helytelenül kéretett — magában a kérvényben főtelep szerint meg sem jelült részvénytársaságnak a.-i fiókja javára) lett volna bejegyzendő, ezeknél fogva kétségtelen lévén, hogy a telekjegyzökönyvben a 8475/1912. tksz. végzés folytán bejegyzett jelzálogos hitelező a megkeresésben végrehajtatókent megnevezett jogosítottal azonosnak tekintendő, hogy tehát az elsöbiróság által felhozott és ezeknek különbözőségére fektetett tkvi akadály fenn nem forog, az elsöbiróság végzését megváltoztatni s a rendelkező rész értelmében határozni kellett. 1913. évi szeptember hó 15. Jogesetek a marosvásárhelyi kir. ítélőtábla gyakorlatából. Bov&tvezető : Dr. Stefáni Károly kir. Ítélőtáblai tanácsjegyző. A K. T. 351. Sj.-ához. A szabad kézből való eladás nem csnpán a tőzsdei, hanem a piaci árral biró árunál is törvényszerüleg helyt foghat. CLIX. 1913. G. 272/2. sz. A marosvásárhelyi királyi Ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati bíróság itélt : A felülvizsgálati kérelemnek helyt nem ad. Indokok: A felebbezési bíróság Ítéletében megállapított és e részben támadás hiányában e helyen irányadó tényállás az, hogy a peresfelek közt létrejött alma vételi ügyletből kifolyólag vevők (alperesek) az árunak átvételét előre megtagadták s erre felperes az ügylethez való ragaszkodásának közlése után, később a részben romlásnak indult árut szabad kézből, kisebb mennyiségekben apránkint eladogatta. Felperes az alpereseknek átvételi késedelme következtében a gyümölcs elraktározásából és az eladással nyert vételárnak bár csak megemlítése nélkül, az árukülönbözetből és a rothadási veszteségből álló kárát kívánja érvényesíteni. A kereseti vitás igény a felebbezési bíróságnak helyes álláspontja szerint az 1875. XXXVII. tc. 351. §-ában megszabott feltételek teljesítéséhez kötötten érvényesülhetne, azonban felperes az árut szabad kézből adván el, ez az eladás a felhívott törvényszakasznak esetében alkalmazandó 347. § értelmében nem volt megfelelő s az alperesek rovására eszközölhető, felperes tehát a kárát nem követelheti. Nem állhat meg felperesnek az a felülvizsgálati támadása, hogy az alma piaci árral biró áru gyanánt szabad kézből eladható volt. Mert habár az ily eladás nem csupán a tőzsdei, hanem a piaci árral biró árunál is törvényszerüleg helyt foghat és az almának rendszerint piaci ára van, felperes sem azt, hogy az almának az általa eszközölt eladáskor és annak helyén általában piaci árnak mennyiségét és azt, hogy az eladogatásnál milyen árakat vett alapul és ért el, meg sem említette. Már pedig ily irányban tényelőadás, bizonyítás és ténymegállapítás s ez iránti perbeli készség és kérelem hijján azt