Erdélyrészi jogi közlöny, 1913 (6. évfolyam, 3-52. szám)

1913 / 43. szám - A román büntető törvénykönyv. (Kihirdetett 1865. május 1-én. Módosittatott a 1874. februárius 17-én, 1882. februárius 21-én, 1893. május 28-án, 1894. februárius 15-én és 1895. május 4-én kelt törvényekkel)

408. oldal. Erdétyrészi Jogi Közlöny. 43. szám. KÜLÖNFÉLÉK. = A romániai büntetőtörvénykönyvnek magyar nyelven való közlését lapunk mai számában megkezdettük. A fordítást dr. Lchmann Róoert ügyvéd, hites román tolmács eszközölte, a munkát sajtó alá rendezte és átnézte pedig dr. Hatiegán Emil kir. járásbiró. A törvénykönyv különlenyomatban is meg fog jelenni. A könyv megjelenése alkalmából azonkívül, amit dr. Finkey professzor az „Előszó"-ban kiszemelt, más megjegyzésünk nem lehet. - Ügy védek lajstromába való felvétel és kamarai és nyugdijilleték. Az ügyvédeknek es ügyvédjelölteknek különös érdeklődésére tarthat számot ez az alább következő jogesete a budapesti ügyvédi kamarának: Dr. W. K. fiatal budapesti ügyvéd még ez év áprilisában, szabályszerűen fölszerelt kérvénynyel kérte az ügyvédi kamara tagjai sorába való felvételét, de a kamara választmánya 2777—1913. szám alatt kelt végzésével elutasította az ügyvédet azzal az indokolással, hogy a kamara választmányának álláspontja értelmében csak azt iktathatja be a lajstromba, aki kamarai- és nyugdijilleték fejében 430 koronát előre befizet. Dr. W. K. ezt az elutasító végzést birtokon belül megfölebbezte a Curia ügyvédi tanácsához, azzal a vezető argumentummal, hogy az ügyvédi törvényben nincsen benne a hivatkozott kamarai és nyugdijilleték előzetes befizetésének és az ezt igazoló nyugta bemutatásának kötelezetlsége, amelyet a Curia ebben a speciális jogkérdésben a maga álláspontjául is elfogadván, sz aszerint a következő határozatot hozta: 280—1913. ü. t. szám. Őfelsége a király nevében. A magyar királyi Curia ügyvédi tanácsa dr. W. K. budapesti lakos ügyvédnek az ügyvédek lajstromába való felvétele iránt a budapesti ügyvédi kamara választmánya előtt folyamatba tett s ugyanott az 1913. évi június hó 19-ik napján 2777. szám alatt kelt végzéssel elintézett ügyét, a kérvényezőnek 2981—1913. sz. alatt beadott fölebbezése folytán 1913. évi szeptember hó 13-ik napján tartott nyilvános ülésében vizsgálat alá vévén, következő határozatot hozott: A m. kir. Curia ügyvédi tanácsa az ügyvédi kamara választmányának végzését megváltoztatja s dr. W. K. budapesti lakos ügyvédet az ügyvédek lajstromába felvétetni rendeli. Indokok: Kérvényező a kérvényhez mellékelt okiratokkal igazolta, hogy törvényszerű ügyvédi oklevéllel bir s állandóan Budapesten, tehát az ügyvédi kamara kerületében lakik, s minthogy a felvétel megtagadására nézve az 1874 : XXXIV. tc. 3. §-ában felsorolt okok egyike sem forog fenn: ennélfogva az idézett tc. 2. §-a értelmében a lajstromba fölveendő volt. Kelt Budapesten, 1913. évi szeptember 13 án. Ezzel a jogerős határozattal véglegesen tisztázódik a kamarai tagságnak kérdése, amelyből az a konklúzió domborodik ki, hogy az 1874 : XXXIV. tc. 3. szakasza rendelkezésének egyébként megfelelő ügyvéd fölveendő a kamara lajstromába és csak abban az esetben törölhető onnan, más szabálytalanságok és vétségek esetein kívül, ha három év alatt nem tesz eleget ennek a fizetési kötelezettségének. = Az osztrák általános polgári törvénykönyv (jelenlegi érvényében) magyarázza dr. Menyhárih Gáspár, a kolozsvári m. kir. tud.-egyetemen az ausztriai magánjog nyilv. rendes tanára. I. füzet. Ezt a cimet viseli dr. Menyhárth Gáspárnak örül Károly könyvkiadóvallalatában most megjelent terjedelmes könyve, melyben 469 oldalon magyarázza és ismerteti szerző az Optkvnek ma még érvényvben álló szakaszai közül a 858. § ig terjedő részt, tehát az egész anyagnak mintegy 3A-ét. Lehet, hogy némelyek előtt ugy tűnhetik fel, mintha ma, mikor talán — a jelek szerint — az Optkv. uralma vége felé jár, nem bir többé nagy jelentőséggel az Optkv. paragraphus halmazata, mi mégis nagyjelentőségűnek és hézagpótlónak ismerjük fel e müvet. Mert dr. Haller Károlynak még 1865-ben közzétett s ma már alig megszerezhető munkája óta, semmiféle rendszeres és az egész Optkvet felölelő munka meg nem jelent, holott ma még Erdélyben az Optkv. uralma teljes s igy egy rendszeres magyarázatra a gyakorló jogászoknak is nagy szüksége van, de szükség van arra a tanuló ifjúság érdekében is a törvénytanulás megkönnyítése s az összehasonlítás szempontjából. Mindezek mellett szükséges és hézagpótló e munka azért is, mert ha magunkat áltatni nem akarjuk, el kell, hogy készülve legyünk arra, hogy az általános magyar polgári törvénykönyv megalkotásáig és életbeléptetéséig még évek telhetnek el s ennek megtörténte után is, még évtizedeken át alkalmaztatni fognak az Optkv. idejében keletkezett jogviszonyok elbírálásánál annak szabályai. Ily körülmények között elismeréssel és dicsérettel fogadjuk dr. Menyhárih Gáspár müvét, mellyel egy valódi és fontos szükségletet iparkodott kielégíteni. De elismeréssel és dicsérettel fogadjuk a müvet rendszeréért és tartalmáért is. Mert bár a tanuló ifjúság igényeit kielégítendő, szerző elméleti oktató fejtegetéseket is felvett müvébe, de a gyakorlati élet követelményeit is szemlőtt tnrtva, az elbírálás alá kerülő minden jogviszonyra könnyen feltalálható és alkalmazható módon tárja fel előttünk a keresett szabályt. Szerző müvében — különösen az örökjogi részben — tanúságot szolgáltat önálló felfogásáról, kutatásairól és levezetéseiről s ezzel különösen érdekessé és értékessé teszi munkáját. A könyv tartalmazza ugyan az Optkv. összes szakaszait, azonban feltüntetve külön az érvényben levőket. Az értékes mü egyes részeire még visszatérünk. (pj.) = Zsitvay Leó és a bírói talár. Egy budapesten délután megjelenő napilap tudósítója előtt Zsitvay Leó m. kir. curiai tanácselnök a bírói talárra érdekes megjegyzést tett, amely — a kiváló bíróra tekintettel — érdemes feljegyzésre. Kijelentette utryanis, hogy ő a talár előtt nyugdíjba inegy, mert — inondá: „Én talár nélkül is meg tudtam védelmezni a birói tekintélyt". A birói talár heves védelmezői ebből a megjegyzésből sok mindent megérthetnek. — Egységes bírói és ügyvédi vizsga. Az egységes birói és ügyvédi vizsga kérdése, amelyet a most nemrég benyújtott javaslat kíván rendszeresíteni, egyike azoknak a kérdéseknek, amelyek ugyancsak megértek a megoldásra. A most érvényben levő rendszer mellett ugyanis van külön birói és van külön ügyvédi qualifikáció és a kettő közül az ügyvédi qualifikáció a nagyobb. Ez természetesen nincs rendjén, mert ha lehetne is arról szó, hogy a kettő közül valamelyik minősítés nagyobb legyen, akkor is a bíróinak kellene a nagyobbnak lenni. Ez természetes is, mert a birói állás tekintélye nem tűrheti meg, hogy a perbeli felek ráolvashassák, hogy nekik jóval magasabb a képzettségük és amikor akarják, rászánhatják magukat arra, hogy diplomájuk alapján a bírói pálya felé fognak gravitálni, ellenben a biró — kivévén azt az esetet, amikor történetesen, de nem szükségképen, van ügyvédi oklevele — a birói qualifikációja alapján nem lehet ügyvéd. Sőt, ha nem jogi doktorátus, hanem jogtudományi államvizsga alapján szerezte meg a biró az ő speciális képesítését, vagyis tette le a bírói vizsgát, az a fura helyzet állhat elő, hogy az a törvényszéki, ítélőtáblai vagy akár curiai biró, aki az ügyvédi pályára kíván lépni, annak a qualifikációnak alapján, amellyel magas birói állását betölthette, még csak ügyvédjelölt sem lehet. Tehát a birói qualifikáció most még annyit sem ér ebből a szempontból, mint a jogi doktorátus, sőt tekintve, hogy ezelőtt egy szigorlat is elég volt ahhoz, hogy az ember ügyvédjelölt lehessen, a történeti szigorlat egymagában is többnek számított e tekintetben, mint az egész birói qualifikáció. Ez az állapot már csak a birói függetlenség szempontjából is elitélendő volt, mert a bírónak — ha már kissé előrehaladottabb korú volt — bajosan lehetett még csak gondolni is arra, hogy esetleg uj pályát kezdjen. Az uj törvény, amellett, hogy módot fog nyújtani arra, hogy a bírói és ügyvédi pályán az arra való férfiak kicserélődjenek hajlandóságaik szerint, a birói állás tekintélye és a birói függetlenség szempontjából is igen jótékonyan fog hatni. A javaslat fölött a budapesti ügyvédi kör érdekes vitát rendezett, amelyre alkalomadtán még visszatérünk. = Kinevezések. Dr. Szentkirályi Gyula kolozsvári kir. Ítélőtáblai birót a kir. Curiához, Dózsa Ferenc tordai, Madaras Gábor erzsébetvárosi tszéki bírókat és dr. Diószeghy Gábor gyulai ügyészt a kolozsvári kir. ítélőtáblához birokká, dr. Balázs Elemér budapesti ügyészt a tordai tszék elnökévé, dr. Molnár József gyulafehérvári tszéki jegyzőt a szelistyei jbsághoz albiróvá. Jelenlegi alkalmazásuk helyén dr. Borzsovay Béla gyulafehérvári, Ábrahám István brassói tszéki bírókat, Szarka Jenő kolozsvárvidéki járásbirót, Ürmösi Kálmán kolozsvári és Kászonyi Lajos besztercei tszéki bírókat táblai bírókká. Májai Zoltán nyárádszeredai, dr. Boér Géza puji jbirókat, Wellmann Samu brassói ügyészt, Svarcz Lajos balázsfalvai, Móricz István dési jbirókat és Héczey Lajos tordai ügyészt a VII. fizetési osztályba. Szabó László hátszegi, Hampel Endre tordai, dr. Székely Endre kolozsvár-városi, dr. Várady Béla nagyilondai és Dezső Zsigmond óradnai jbirósági albirókat járásbirókká.