Erdélyrészi jogi közlöny, 1913 (6. évfolyam, 3-52. szám)

1913 / 39. szám - Észrevételek a magyar polgári törvénykönyv tervezetének második szövegéhez. Befejező közlemény

364 oldal. Erdélyrészi Jogi^ Közlöny 39. szám. 22. §. Akit személyiségében valaki jogtalanul megsért vagy jogtalanul másként háborít, az a háboritótól a háboritásnak megszüntetését követelheti és ha ismétléstől lehet tartani, keresettel kérheti, hogy a bíróság a másikat a háboritástól tiltsa el. Az 1. bekezdésben meghatározott jog illeti meg azt is, akt névviselési jogában sértett meg valaki azáltal, hogy e jogát kétségbe vonja vagy az ő érdekeinek sérelmével jogtalanul hasonló nevet használ. Név alatt az irói es művészi álnevet is kell érteni. Akit személyiségében valaki jogtalanul megsért vagy másként jogtalanul háborít, az a sértőtől és háboritótól nemcsak a sértés, illetve háboritás megszüntetését, kártérítést és elégtételt, hanem ha ismétléstől lehet tartani, keresettel azt is követelheti, hogy a bíróság a másikat a további sértés vagy háboritástól megfelelő pénzbírság terhe alatt tiltsa el. Ugyanez a jog illeti meg azt is, akit névviselési jogában sértett meg valaki azáltal, hogy e jogát kétségbevonja, vagy az ő érdekeinek sérelmével jogtalanul hasonló nevet használ és azt, aki jogos érdekében azáltal szenved sérelmet, hogy más az ő képmásával, tőle eredő vagy egyéb bizalmas természetű okirattal visszaél. Név alatt az irói és művészi álnevet is kell érteni. A kártérítésre és az elégtétel-adásra a 882—889. §-okban foglalt szabályok alkalmazandók. Nagyon helyes a tervezet az az intézkedése, hogy a személyiség is magánjogi oltalomban részesül, de a sértő cselekmény vagy magatartás abbahagyását célzó tilalom megfelelő sanctio nélkül irott malaszt. Ennélfogva kívánatos, hogy a személyiségi jog sérelmének abbahagyására irányuló ítélet megfelelő sanctioval is bírjon s ez a törvényben is kifejezésre jusson. Ezért, miként ennek az óhajtásnak a T. bizottsági tárgyalása alkalmával is kifejezés adatott, kikellene mondani, hogy az eltiltás mindjárt az Ítéletben bírság terhe alatt történjék, mert ez mindenesetre hatályosabb és közvetlenebb, mintha a birság a végrehajtási törvény 222. §. értelmében csak a végrehajtás során akkor szabatik ki, ha a marasztalt még az Ítélettel is szembehelyezkedik. De pótlandónak és módositandónak vélem a szakaszt még annyiban is, hogy a magánjogi oltalomban részesítendő személyiségi jogok között felemlíteném a képmáshoz, levélhez és egyéb bizalmas jellegű magánokirathoz való jogot is, mivel ezek is személyiségi jogok s megokolatlan, hogy eltérően a T. első szövegétől (90., 91. §§.), a törvényből kimaradjanak. A Tervezet szövegétől való többi, talán nem is lényeges eltéréssel csak az a célom, hogy a szakaszban foglalt gondolat hívebben és kétséget kizáróbb módon jusson kifejezésre s ugyanaz a cél vezérel akkor is, midőn a Tervezet első szövegének megfelelően szükségesnek tartom utalni, hogy a kártérítésre és az elégtételadásra melyik szakaszok alkalmazandók. 92. §. A gyermek fogamzásának ideje: a születés napját megelőző száznyolcvanegyedik és háromszázkettedik nap közötti idő, mindkét határnap beszámításával. Nem számitható be a fogamzás idejébe a korábbi születést vagy elvetélést megelőző idő. Törvényessége érdekében bizonyítható, hogy a gyermek születése napját megelőző háromszázkettedik napnál korábban fogantatott. A gyermek fogamzásának ideje : a születés napját megelőző száznyolcvan és háromszázadik nap közötti idő, nem számítva bele a közösülés és születés napját. Nem számitható be a fogamzás idejébe a korábbi születést vagy elvetélést megelőző idő. Törvényessége érdekében bizonyítható, hogy a gyermek születése napját megelőző háromszázadik napnál korábban fogantatott. Az osztrák polgári törvénykönyv 163. §-án alapuló hazai joggyakorlatunk és a szakértőknek e részben megegyező véleménye szerint a gyermek fogamzási ideje a születés napját megelőző száznyolcvan és háromszázadik nap közötti idő s a Tervezet első szövegének indokolásából kitünőleg ezen változtatás nem céloztatik. Ennélfogva csak fogalomzavar és kétség származhatik abból, hoogy fogamzási időül mégis a születést megelőző száznyolcvanegy és háromszázkettődik nap közötti idő jeleztetik s bizonyos — nem tudni minő — határnapok beszámítása is említtetik. Ezért tekintettel arra, hogy a lényegben, t. i. abban, hogy a gyermek fogantathatásának mi a legrövidebb és leghosszabb ideje, nincs vita, ugy vélem, hogy maradjunk a közfelfogásba is átment régi formulánál, mely szerint a gyermek fogamzásának ideje a születés napját megelőző száznyolcvan és háromszázadik nap közötti idő s a kiszámítás helyes voltának biztosítása végett mondassék ki, hogy a száznyolcvan és háromszáz napba a közösülés és születés napja nem számítandó be. 96. §. A gyermek törvényessége megtámadhatatlan, ha a férj a gyermeket magáénak elismerte. Megfelelően alkalmazni kell a 95. §. 1. és 4. bekezdését. Az elismerés történhetik bármilyen alakban. Feltételhez vagy időhöz nem köthető s vissza nem vonható. A férj a gyermeket csak maga ismerheti el s törvényes képviselőjének belegyezése nem szükséges. A gyermek törvényessége megtámadhatatlan, ha a férj a gyermeket a magáénak elismerte, Megfelelően alkalmazni kell a 95. § 1. és 4. bekezdését. Feltételhez vagy időhöz az elismerést nem köthetni. Ha a férj a gyermeket születése előtt ismerte el, elismerése csak ugy hatályos, ha közokiratban vagy végintézkedésben és oly időben történt, mikor a nő terhességét már biztosan meg lehetett állapítani. Az ilyen elismerést a férj a gyermek születése ntán a megtámadás határideje alatt közokiratban vagy abban az alakban, amelyben maga az elismerés történt s a 95. §. szabályainak megfelelő alkalmazásával — visszavonhatja. Idevonatkozóan a T. első szövegét (195. §.) Iártom helyesnek s az elismerésre vonatkozó rendelkezést visszamódositanám, mert ugy a családok nyugalma, mint a közérdek szempontjából a főcél mégis csak az, hogy a házasságban született gyermekek törvényessége minél ritkábban s lehetőleg soha se vonassék kétségbe. Minthogy a törvényesség megtámadása a T. szerint a férj kezében van letéve s az elismerés minden további megtámadást kizár, már csak a főcél érdekében is, tehát az elismerést nem megnehezíteni, hanem minden módon könnyűvé kell tenni. Ebből folyólag az elismerés hatályát, történt legyen az elismerés bármikor, formáktól vagy feltételektől függővé tenni nem helyes s a születés előtti elismerés hatályának attól függővé tétele is, hogy közokiratban vagy végintézkedésben s oly időben történt legyen, mikor a nő terhességét már biztosan meg lehetett állapítani, indokolatlan. Kimondandónak vélem továbbá, hogy a gyermeket csak maga a férj ismerheti el s törvényes képviselőjének beleegyezése sem szükséges, mert ez olyan tisztán személyes természetű jog, melyet nevében más nem gyakorolhat s nincs is érdekében hogy más gyakorolja, mert a T.-ben kontemplált vélelem szerint a gyermek, mig meg nem tagadja, az övé s ez a személyes saját joga szenvedne sérelmet, ha nevében azt más is gyakorolhatná. És kimondandónak vélem végül, hogy az elismerés vissza nem vonható, mert a gyermek családi állapotának megállapítása egy a társadalomra nézve is igen fontos és nagy horderejű kérdés s már erre való tekintettel sem lehet megengedni, hogy a már elismert származás csakúgy ötletszerűen ismét és ismét vitássá tétessék s a női becsületet is érintő törvényes születés tagadásba vétessék. 103. §. A férjei a gyermek atyjának kell tekinteni, ha a gyermek fogantatása idejében (92. §.) az anyával közösült vagy a gyermeket a magáénak elismerte. A férjet a gyermek atyjának kell tekinteni, ha a gyermek fogadtatása idejében (92. §.) az anyával közösült. A közösülést vélelmezni kell, ha a férj a gyermeket a magáénak elismerte. A férjjel szemben valónak kell tekinteni a közösülést! ha a gyermeket születése után közokiratban ismerte el a magáénak. Ha a férj a gyermeket magáénak ismerte el, az esetek legnagyobb részében bizton lehet következtetni, hogy a gyermek valóban tőle származik. Ebben az esetben tehát nem szűk-