Erdélyrészi jogi közlöny, 1913 (6. évfolyam, 3-52. szám)

1913 / 39. szám - Az utólagos váltótelepités törlése

362. oldal. Erdél.vrészi Jogi KSzlösiy 30. szám. követ el: a 76. §. törvénnyé válása esetén vagyonától megfosztatnék ?! d) Hitbér. 78. §. Ezen szakasz helyébe „a hitbérrc való hivatkozással" a 76. §-t vélném a polgári törvénykönyv tervezetébe beigtatni. Indokolás: A 76. §-hoz fűzött indokoláshoz csak annyit óhajtok még hozzátenni, hogy a közszerzemény nem házassági hűséget, hanem házassági együttélést és szerzési tevékenységet követel, ellenben a hitbérigénynek elengedhetetlen feltétele a házassági hűség, melynek megsértése a hűtlenséget, mint érdemtelenségi okot állapítja meg a sértő házastárssal szemben. e) Házassági szerződések. 80. §. Ebből a szakaszból igénytelen nézetem szerint egészen ki kellene haqyni az utolsó (negyedik) bekezdést, mely azt rendeli, hogy a törvényes képviselő az általa képviselt kiskorú vagyonának terhére csak a kiskoru hozzájárulásával és a gyámhatóság jóváhagyásával köthet házassági szerződést. Indokolás: Azt a cautelát, melyet ennek a szakasznak a rendelkezése felállít, nem tartom elegendő garantiának arra nézve, hogy a kiskoru vagyonának a terhére házassági szerződés kötése engedélyeztessék utólagos megtámadási jogosultság kizárásával; mert: a fülig szerelmes kiskoru mindenhez hozzá fog járulni, hogy célt érjen és szerelmesével egyesüljön, inivel az ilyen fiatal szerelmesek nem tudnak komolyai) gondolkozni, •— a gyám meg a gyámhatóság pedig igen gyakran csak pillanatnyi tényekkel számolnak, amire elég sok szomorú példánk van. A kiskoru vagyonának terhére kötött házassági szerződés rendszerint a vagyonnak egészben, vagy részben a másik jegyesre átruházását, tehát a kiskoru vagyoni megkárosítását eredményezi, amihez különös törvényes rendelkezés nem kell; nincs is szükség ilyen szerződéskötés engedélyezésére; hagyjuk fenn ezt a jogot maguknak a leendő házastársaknak, kik ha majd teljes kort érnek, tetszésük szerint utólag is megköthetik a házassági szerződést. Ha azonban a törvénykönyv tervezetének 80. §-a kifogásolt negyedik bekezdése fenntartatnék, akkor gondoskodni kellene arról, hogy a kiskoru becsapása a lehetőség szerint orvosolható legyen, amiről eddig az 1877: XX. törvénycikk 20. és 113. §-nak utolsó bekezdése eléggé hathatósan gondoskodott. 82. §. Ennek a szakasznak: első bekezdésében foglalt rendelkezést az alább az indokolásban javaslatba hozott cautelával megszorítani vélném szükségesnek ; második bekezdésére pedig az a szerény észrevételem van, hogy az olyan homályosan van szövegezve, hogy alig lehet megérteni, ha ugyan megérthető; ennélfogva azt ujbol szabatosan s értelmének nyílt kidomboritásával kellene megszövegezni. Indokolás: Helyesnek tartom ennek a szakasznak első bekezdésében kifejezett elvi álláspontot, mely teljes szabadságot biztosit a házastársaknak arra nézve, hogy a közszerzeményt illetően tetszésük szerint szerződjenek : a szerzeményi közösségei egymás közt megállapítsák, azt kizárják, hogy bizonyos időtartamra, időszakra, időközre, sőt időpontra is szorítsák, a meglevő közszerzeményi jogról lemondjanak egymás javára, a kötött szerződést felbontsák és másképen szerződjenek, de ezen elvi álláspont mellett is a kötelesrészre jogosított leszármazók kötelesrészének megóvása végett egy garantialis cautelát tartok szükségesnek, mely abban áll, hogy a 82. §-hoz egg uj—harmadik — bekezdést vélnék hozzáfűzni a következő tartalommal: „Ha a házassági szerződés kötése időpontjában a házastársaknak, vagy csak egyiküknek is kötelesrészre jogosult ivadéka, vagy méhmagzat van: a házassági szerzögés rendelkezései az ivadék, illetve születendő méhmagzat kötelesrészét nem sérthetik. Az ezzel ellenkező szerződési kikötés semmis." Ezt a kiegészítési indítványomat indokolom azzal, hogy gyakori eset, hogy a nőnek, midőn újból férjhez megy, előbbi házasságából született gyermeke van, vagy ilyen eset forog fenn a férjre nézve; ha ilyen körülmények közt a házastársak a házassági szerződésben azt kötik ki, hogy egyiküknek — mondjuk például a nőnek — a közszerzeményi vagyonban nincs része : nyilvánvalóan a gyermek hátrányára rendelkeznek; a nö már szerzett vagy szerzendő közszerzeményi jutalékát valójában már előre ajándékozza uj férjének és gyermekeinek a saját gyermeke megkárosításával, akit ilyen előzetes vagy utólagos szerződésekkel szemben legalább kötelesrésze erejéig védeni kell.2 2 L. a m, kir. Curia I, polgári tanácsának 9. számú elvi határozatát Ügyszáma 657—1907. De ha a házastársaknak a házassági szerződés kötése időpontjában közös gyermekeik vannak, ezeket is védeni kell az ilyen lemondási és kizárási, mint lényegileg ajándékozási megállapodásokkal szemben; mert a mindennapi tapasztalás igazolása szerint nem áll az az érvelés, hogy a közös gyermekek nem szenvednek sérelmet, ha a közös szerzeményt egészben csak a túlélt szülő után öröklik; és pedig azért nem helyes ez az ellenvetés, mert egyrészt a gyermeknek érdeke hozza magával, hogy örökrészét minél előbb haszonélvezhesse s igy a külön-külön megnyílandó két rendbeli örökösödés a gyermekre mindig elönyösebb, mintha csak a tulélö szülő után örökli az előbb elhalt szülő hagyatékát is; másrészt pedig az öröklés kitolása sérelemmel járhat több okból, melyek közül talán elégséges csak annyit említeni, hogy a gyermek gyakran hiányt szenved, nyomorog, elhal; a tulélö szülő újból házasságra lép, esetleg későbbi gyermekeit végrcndeletileg, v.igy ajándékozással favorisálja. És most áttérek a 82. §. második bekezdésében foglalt rendelkezésre, melyről azt voltam bátor állítani, hogy az olyan homályosan van megszövegezve, hogy alig lehet megérteni, ha ugyan megérthető. Szó szerint idézve ez a második bekezdés ekképen hangzik: „Ha a szerzeményi közösség ideje a házassági szerződésnél fogva nem esik egybe a házasság idejével, a közszerzeméoy szabályainak alkalmazásában a szerzeményi közösségnek a szerződésből folyó idejét kell a házasság idejének tekinteni." Az bizongos, hogy a szöveg első felében kifejezett annak a feltételezésnek, ha a szerzeményi közösség ideje nem esik egybe a házasság idejével — nem az az értelme — vagy legalább nem akar az lenni, hogy a felek előzetesen házasságon kivül együttéltek, közösen szereztek és csak ezután léptek házasságra, mert ezt kizárja a szerzeményi közösség fogalma, mely elvileg csak házastársak közt van statuálva. Az is bizonyos, hogy a feltételezésben használt „házasság idejével" kitétel alatt nem a házasságkötés időpontját, sem a házassági kötelék fennállásának egész időtartamát és még kevésbé a házassági kötelék megszűnésének időpontját, hanem a 75 §-ban foglalt értelmezési szabályra figyelemmel a házassági együttélés, a házassági életközösség időtartamát, időszakát, időközét kell érteni, mert különben a szerzeményi közösség nem hozható párhuzamba a házassággal és még kevésbé állitható a két fogalom ideje egymással ellentétbe. És mégis a szövegben hasznélt négy „ideje" kitétel gondot ad, ha megakarjuk fürkészni a valóságos értelmet. (Folytatjuk.) >C Az utólogrs uálíételepités törlése. Irta: dr. László Márton ügyvéd. A magyar hiteljog életében a vá'tó utólagos telepítésének kérdése az utolsó évtized alatt igen jelentős szerephez jutott. A jogszolgáltatás és a gyakorlati élet egymást meg nem értve, haladtak külön útjaikon. A joggyakorlat a hitelélet követelményeivel nem számolva, bekötött szemmel elvont doklrinákat szolgált, a gazdasági élet tényezői pedig tétlen szemlélői kényszerültek lenni annak a rombolásnak, amit az élet és a jogszolgáltatás egymástól való eltávolodása okozott. A kir. Curia a váltótörvénynek kötött és igen szigorú értelmezésével a váltóbirtokos utólagos kitöltési jogát kifejezetten csak a váltó lényeges kellékeire szorította s az utólagos telepítést egyenesen a váltóhamisítás kategóriájába sorozta. Ez alapon tehát a váltótörvény 82. és 83. §§-aira való hivatkozással az utólagos telepités kifogásának mindnn — még a jóhiszemű váltóbirtokossal szemben is helyet adott. Ez a helyzet természetesen nem tarthatott sokáig, mert különben a le- és visszleszámitolási üzlet teljes tönkretétele folytán a magyar hitéletben soha helyre nem hozható károkat okozott volna. A jóhiszemű váltóbirtokos érdekeire való tekintettel tehát a Curia is csakhamar felhagyott e szigorú minösitéssol s az utólagos telepítést váltóhamisítás helyett jogellenes kitöltésként kezdte kezelni. Egyéb tekintetben azonban következetesen és kellő merevséggel megmaradt azon álláspontja mellett, hogy a váltóhitelező az üresen kapott váltót csakis a forgalomban rendesen használni szokott tartalommal töltheti ki, ilyennek pedig az intézvényezett lakhelyétől különböző fizetési hely megjelölését elfogadhatónak nem találta. Pénzintézeteink a magyar hitelélet sajátszerű kialakulásánál fog a váltó utólagos telepítésének lehetőségét nem tudván nélkülözni, ezt a Curia joggyakorlatára való tekintettel akként igyekeztek biztosítani, hogy üzletfeleiktől a váltónak utólagosan