Erdélyrészi jogi közlöny, 1913 (6. évfolyam, 3-52. szám)

1913 / 38. szám - A nemzetközi béke eszméje, tekintettel az eddigi pozitiv alkotásokra. Folytatás

JOGESETEK TÁRA A KOLOZSVÁRI ÉS MAROSVÁSÁRHELYI KIR. ÍTÉLŐTÁBLÁK ELVI JELENTŐSÉGŰ HATÁROZATAI Melléklet az Erdélyrészi Jogi Közlöny 38. számához. Jogesetek a kolozsvári kis*. ítélőtábla gyakorlatából. EovatvezetŐ: Dr. Költő Gábor. kir. törvsz. biró. Elévülés. Kincs oI.Tan jogszabáiy, hosy az elévülés cs::k a hagyatéki eljárás befejezte ntán kezdődhetik meg, mert a hagyatéki eljárás folytatása nem előfeltétele a szükség örököst megillethető köteles rész iránti igény érvényesítésének, melynek az örökhagyó elhalálozása után már nincsen akadálya. 135. 1913. G. 104/3. szám. A kolozsvári kir. ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati bíróság itélt: A kir. ítélőtábla ugy a felperest, mint az alperest felülvizsgálati kérelmükkel elutasítja. Indokok: A felperes felülvizsgálati kérelmében a S. E. 185. §. a) és c) pontjaira utalással, de lényegében csak anyagi jogszabálysértés miatt támadta meg a felebbezési bíróság ítéletét, azt vitatván, hogy a felebbezési bíróság a kifejtett okokból az Optkv. 1487. §-ának rendelkezését tévesen alkalmazta a jelen esetben, amikor az elévülést fen forogni látta. A panasz alaptalan. A felperes az 1911. évi augusztus 28-án benyújtott és szóval is előadott keresetében az 1894. évi november hó 17-én az alperes (felperes testvére) és néhai V. P., valamint neje sz. C. A. (szülők) között létrejött ajándékozási szerződésnek az abban foglalt ingatlanok fele jutalékára vonatkozóan érvénytelenségének kimondását és ennek folytán annak megállapítását kérte, hogy a szerződéssel az alperesre tulajdonjoggal átruházott ingatlanok fele része a nevezett örökhagyók hagyatékát képezi. Az első bírósági eljárásban utóbb azonban köteles rész eimén kívánt 500 koronát. E szerint a kereset az Optkv. 951. §-a alapján érvényesíthető köteles rész kiadására irányul. Az 1911. D. 384/12. számú kérvényhez csatolt halotti anyakönyvi kivonatok tanúságaként V. P.-né sz. C. A. (peres felek anyja) 1900. április 20-án. V. P. (apa) pedig 1904. június 4-én haltak el. Ezeknek kiemelése után az elévülés meg, vagy meg nem állapithatása szempontjából az a kérdés, hogy a felperes mikor jutott annak tudomására, hogy az örökhagyók és az alperes között az ő jogait állitóan sértő ajándékozási szerződés jött létre ? Ebben a tekintetben a felebbezési bíróság Ítélete ténymegállapítást nem foglal ugyan magában, azonban a felülvizsgálati kérelem természete s célja mellett sem lehet akadálya annak, hogy a felülvizsgálati bíróság ne állapithasson meg olyan kétségtelen tényeket, melyek megállapításához mérlegelés nem kell. Minthogy pedig a felperes maga adta elő keresetében azt, hogy az örökhagyók halála után az alperes testvér az örökhagyók által a haszonélvezeti jog fenntartásával átruházott ingatlanokat birtokba vette s mikor az alperest eljárása miatt a vagyon felosztására hívta fel, kijelentette, hogy azt ajándékozás utján már megszerezte, minthogy ezzel szemben nem jöhet figyelembe a minden indokolás nélküli az az előadás, hogy az ajándékozási ügylet létrejöttéről csak 1911-ben győződött meg a felperes, holott a vonatkozó telekjegyzőkönyvi másolatok szerint a szóban forgó ajándékozási szerződés alapján a tulajdonjog az alperes javára már 1895. november 23-án tlkvileg bekebelezett : a tudomást kizáró ténykörülmények felhozása nélkül, Kolozsvár, 1913. szeptember 21. az iratszerü adatok alapján kétségtelenül megállapítható, hogy az ugyanazon egy községben lakó felperes a hagyatéki ingatlan vagyonnak az örökhagyók elhalálozása után az alperestől történt birtokba vétele s a betekintett tlkvi adatok alapján mindkét örökhagyó elhalálozása után, tehát 1904. június 4-ét követő időben már tudomással kellett bírnia arról, hogy az alperes által neki tudomására is hozott ajándékozás megtörtént. Az alaptalan érvelés, hogy az elévülés csak a hagyatéki eljárás befejezte után kezdődhetik meg, mert a hagyatéki eljárás folytatása nem előfeltétele a szükség örököst megillethető köteles rész iránti igény érvényesithetésének, melynek az örökhagyó elhalálozása után már nincsen akadálya. A felülvizsgálati kérelemben felhozott az a tény, hogy miután az örökhagyók nagyobb mennyiségű pénzt örököltek és azt el nem költhettek, ennélfogva az alperes tartozott a hagyatéki vagyont e vonatkozásban is kimutatni, esetleg bizonyítani, hogy nem maradt hagyaték és miután erre vonatkozóan a felperes felhívta őt, ugy véli, hogy ez a tény alkalmas az elévülés félbeszakítására. Ez a panasz is alaptalan, mert az Optkv. 1497. §-ának rendelkezésére tekintettel kellő időben indított kereset hiányában az leend csak a döntő, hogy ha az alperes az elévülési idő lefolyta előtt a felperes jogát akár világosan, akár hallgatagon elitmerte volna, amiről azonban szó sincsen. Viszont az alperes felülvizsgálati kérelmében felhozott panaszok is alaptalanok, mert a kereset változtatásának vitatott esete nem foroghat fenn akkor, amikor a fent kiemeltekre tekintettel a felperes a keresettel érvényesített jog megváltoztatása nélkül kívánta utóbb a szerződés érvénytelenítése s az átruházott ingatlanok fele része helyett ugyanannak köteles rész fejében az 500 koronát. E szerint a felebbezési bíróság a kereset változtatás miatt tett kifogást mellőzhette s így nem követett el eljárási jogszabály sértést akkor, mikor a felebbezési eljárási költségben csak 35 koronát állapított meg az alperes javára, mert az alperes az elévülés kifogást, mely hivatalból tekintetbe nem vehető (Optkv. 1501. §.) csak az utolsó előtti tárgyaláson hozta fel és így a S. E. 168. §. 2-ik bekezdésében foglalt kereseten belül intézkedett. 1913. évi május hó 26. Az 1881 : LX. t.-c. 35. §-ához. A végrehajtás foganatosítása alkalmával a honn nem talált végrehajtást szenvedők részére az 1881: LX. t.-c. 35. S-a értelmében kirendelt ügygondnok ezek érdekeinek képviseletére és védelmére van hivatva, miből folyóan díjazást is csak ezektől s nem a végrehajtatóktől igényelhet. 136. Szám: 1993—1913/1. A kolozsvári kir. ítélőtábla végzett: Az elsöbiróság végzésének az ügygondnoki dijak megállapítására vonatkozó felfolyamodással megtámadott részét, a többi része érintetlenül hagyásával akkép változtatja meg, hogy ezeket a dijakat 6 korona 44 fillérről végrehajtást szenvedők által fizetendőleg 10 kor. 44 fillérre emeli. Egyben ugyancsak végrehajtást szenvedőkkel szemben a felfolyamodás költségét 12 koronában megállapítja. Indokok : A végrehajtás foganatosítása alkalmával a honn nem talált végrehajtást szenvedők részére az 1881: LX. tc. 25. §-a értelmében kirendelt ügygondnok ezek érdekeinek képviseletére és védelmére van hivatva, miből folyóan díjazást is csak ezektől s nem a végrehajtatóktól igényelhet.