Erdélyrészi jogi közlöny, 1913 (6. évfolyam, 3-52. szám)

1913 / 3. szám - Uj döntvényjogunk

12 oldal. -Jogesetek Tára 3. sz ártK betegségében ápolásáról is gondoskodnia, a gyermeket a vak és j eltartásra szoruló szülőjével szemben terhelő tartási kötelezettség alól nem mentesülhet azon a cimen, hogy önmaga is kereset- | képtelen és más, mint 3000 K. értékkel, 40 K. evi jövedelmet hozó vagyon hiányában, eltartása végett erre ő maga is rászorult, [ hanem tekintettel agg apjának teljesen munkaképtelen, vak álla- | potára, a megállapított saját vagyonából a szülőjét eltartani köteles. S mitnhogy a természetben kiszolgáltatásnak esetleg kevésbbé terhes módját alperes maga sem választotta, a pénzbeli tartásdijakat kellett megítélni abban a mértékben, melyet a felebbezési ! bíróság mint szükségest megállapilott. Ez a havi 10 kor. tehát alperesnek 1912. május 21-én bekövetkezett haláláig esedékessé ! vált 5 hónapi időtartamra felperes részéré kijár. A megtámadott ítéletet tehát abban az ágában, melyszerint felperest a még életben volt alperestől igényelt készpénzbeli tartásdíj iránti követelésével is elutasította, a kii'. Ítélőtábla a fenti alapon azért változtatta meg, mert felperes részéről a tartás egyenértékeként egyenesen pénzbeli szolgáltatásra nézve ! támasztott igénynek jogos alapja fenforog, és mert a természet- j ben nyújtandó eltartás igényelhetése felöl most már a múltra nézve dönteni, miután alperes időközben elhalt, önmagában , úgyis lehetetlen dolog volna. De nem lehetett az elhalt alperesnek hagyatékát az 1892. má:us 21-iki ethalálozás idejétől innen kezdve akár a kereset értelmeben a tartásdíjaknak, akár a természetben igénybe vehető eltartásnak kiszolgáltatására kötelezni. Mert az optkv. 154. §-a alapján a nyomorúságra jutó szülője iránt a gyermeket terhelő eltartási kötelezettség általában csak a gyermeknek életben létéig terjed, s elhaltával nem a hagyatéka ellen, hanem csupán életben levő netalán más kötelezettek ellen lehet igénynyel a 154. §. alapján esetleg fellépni, ez az eltartási kötelezettság ugyanis mindig a meghatározott i rokoni kapcsolatot s az ilyenben levő természetes személyt téte- j lezi fel s nem száll át, mint a hagyatékot terhelő adósság s a családi kapcsolatra való tekintet nélkül az örökösökre. Ilyen átszállás külön kimondva az optkv.-nek csupán 171. §-a esetében a törvénytelen gyermeknek eltartására kötelezett szülök örököseire nézve áll be, ahol ezt a természetes anyán kívüli rokonsági kapcsolatnak hiánya teszi szükségessé. A- fent kifejtett jogi álláspontból kifolyólag tehát helyt nem állók felperesnek arra vonatkozó felülvizsgálati érvelései, hogy a tartásdijak kiszolgáltatása iránt a gyermeke hagyatéka ellen támasztott kereseti követelésével a felebbezési bíróság az optkv. 154. §-ának megsértésével utasította el, ellenkezőleg a kereset értelmében való elmarasztalás a kifejtettek szerint helyt nem foghat, az a kérdés pedig, hogy felpeies eltartását más, esetleg tartásra kötelezhető személyek ellenében igényelheti-e a jelenlegi perre nem tartozik. — 1912. november 20. Felelősség a kiskorú károsító cselekményeért. A törvény az optkv. 1313. §. lefektetett általános elvre is tekintettel, semmi alapot sem nyújt arra, hogy a felügyelettel megbízott személyt a felügyeletére bizott kiskora jogellenes károsító cselekményeiért akkor is felelősségre lehetne vonni, ha a kiskora *-ik életévét túlhaladta. IX. G. 377/2. szám. A marosvásárhelyi királyi ítélőtábla, mint felülvizsgálati bíróság itélt: A kir. ítélőtábla a felülvizsgálati kérelemnek helyt nem ad. Indokok: A felülvizsgálati kérelem alapjaként felperes anyagjogi szabály megsértéséül azt panaszolja, hogy a felebbezési bíróság itélétét tévesen fektette az optkv. 1309. §-ára, mert az optkv. 1325. §-a aliipján kifejlődőit joggyakorlat lett volna irányadó. Ez a panasz alaptalan. A felebbezési bíróság Ítéletében megállapított, a felülvizs gálati kérvényben meg nem támadott s 1893 : XVIII t.-c. 197. §-a alapján irányadó tényállás szerint alperes kiskorú fia a kártérítés alapjakent szolgálandó büntetendő cselekményt 17 éves korában követte el. Az optkv. 1308. §-a szerint az 1309. §-ban meghatározott szavatosság a felügyelettel megbízott személyt a nem teljes korúak közül csak a gyermekek által elkövetett károsító cselekmény miatt terheli. Az optkv. 21. §-a a gyermek elnevezése alá azokat a nem teljes koruakat sorozza, akik életük 7-ík évét még tul nem haladták. Következésképen a törvény az optkv. 1313. §. lefektetett általános elvre is tekintettel, semmi alapot sem nyújt arra, hogv a felügyelettel megbízott személyt a felügyeletére bizott kiskörű jogellenes károsító cselekményeiért akkor is felelősségre lehetne vonni, ha a kiskorú 7-ik életévét túlhaladta. S az optkv. felhívott rendelkezéseit a joggyakorlat sem helyezte hatályon kívül. Következésképen a csakis a megjelölt ponton támadó felülvizsgálati kérelemnek helyet adni nem lehet. 1911. november (i. Vasút felelőssége fuvarozási határidő túllépése esetén. Egymagúbin a fuvarozási határsd;> túllépésének lényéből a vasútnak vétkessége s vétkes gondatlansága annyival ketésbbé következtetendő, mcit a vasúti üzletszabályzat Ml. g-a. e) §. (5.) pontja s a 97. §. intézkedéseinek egybevetéséből nyilvánvaló, hogy a fuvarozási határidő túllépéséért meg a vétkes gondatlanság esetével kapcsolatos túllépési-ért külömbözö fokú felelősségnek van helye, má« szóval a vétkesség vétkes gondatlanság nem mindig forog fenn már annálfogva is, hogy a vasút a fuvarozási határidőt túllépte. X. 1912. G. 421/2. szám. A marosvásárhelyi királyi Ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati bíróság itélt. A felebbezési bíróság ítéletét a per főtárgyára nézve megváltoztatja, felperest kártérítési követelésével egészben elutasítja. Indokok: Felperes keresetét egyszerűen fuvarozási határidőnek tullépésére, de nem egyuttel oly tényekre is alapította, melyek alapul szolgálhatnának a vasút vétkes gondatlanságának megállapítására. Egymagában a fuvarozási határidő túllépésének tényéböl a vasútnak vétkessége s vétkes gondatlansága annyival kevésbbé k vetkeztetendő, mert a felebbezési biróság részéről felhívott vasúti üzletszabályzat 94. §-a c) §. (5) pontja s a 95. §. intézkedéseinek egybevetéséből nyilvánvaló, hogy a fuvarozási határidő túllépéséért meg a vétkes gondatlanság esetével kapcsolatos túllépéséért külömbözö fokú felelősségnek van helye, más szóval a vétkesség, vétkes gondatlanság nem mindig forog fenn már annálfogva is, hogy a vasút a fuvarozási határidőt túllépte. Az alább kifejtendök szerint a felülvizsgálati biróság abban a jogkérdésben, hogy alperes vasút részéről egyúttal vétkesség, vétkes gondatlanság forogna fenn, amire nézve külömben felperesnek a per során való állítása s még inkább bizonyítása hiányzik, az alperes javára döntölt s ugy látta, hogy a fuvarozási időnek puszta téllépéséről lehetvén szó, ez utóbbi alapon kell alperesnek kártérítési felelősségét megbírálni. A jogszabálysértés nélkül megállapított s különben sem támadott idevágó tényállás szerint a fuvarozási határidő 1911. november 11-ikén és pedig e helyen felhiva az üzl. szabályzat 75. § ának (5.) pontját, déli 12 órától számitandólag kezdődött. Az ugyancsak megállapított, nem vitás 100 dí jszabási kilométerig terjedő távolságnál az üzletszabályzat 75. §. (1.) b) pont 1. 2. alatt megszabott kezelési és szállítási határidő egyaránt lévén számítandó, a fuvarozási határidő 5 napot tett, tudniillik november 14-én déli 12 óráig terjedt. Az áru azonban csak november 16-ikán reggel 8 órakor érkezett meg s az nap a címzett értesítése is megtörtént. A határidő túllépéseként jelentkező késedelem tehát alig 2 napra terjedvén, ebből egymagában vétkesség, vétkes gondatlanság a fuvarozó vasút ellen, külön állítva és bizonyítva sem lévén, meg nem állapitható. Meg van állapítva, hogy az áru, uj tengeri, zsákokba töltve, természetes erjedés következtében volt megromlásnak kitéve. Oly áruknál azonban, amelyek sajátszerű természetes minőségüknél fogva vannak megromlás veszélyének kitéve, az ebből származó kárért a vasút a vétkesség esetét kivéve, a 86. §. (1.) 4. pontja és (3.) szakasza szerint nem felelős. Minthogy pedig az uj tengeri megromlása annak természeti minőségéből, sőt a megállapítás szerint még a feladónak gondatlanságából is származott, a vasútnak vétkessége ellenben a fentebbiek szerint nem állapitható meg, a kártérítési felelősség a vasút ellenében máris kizárva van s a felebbezési bíróságnak ezzel ellenkező döntése ilykép a lent felhívott anyagjogi szabályok nem helyes alkalmazása miatt fenn nem tartható. 1912. nov. 20.