Erdélyrészi jogi közlöny, 1913 (6. évfolyam, 3-52. szám)

1913 / 27. szám - Bünsegély és társtettesség. Folytatás

27. szám. Joges tok Tára 107. oldal. megállapított tényállás alapján az ügyet végérvényesen eldönteni nem lehet: a felebbezési bíróságot, ítéletének feloldása mellett, további eljárásra, a megjelölt irányban törvényszerűen indokolt tényállás megállapítására és megfelelő uj határozat hozatalára kellett utasítani. 1913. évi április hó 30. Ajándékozás. A jogügyletek jogi jelentőségének meghatározása, úgyszintén azokból a szerződő felekre háruló jogok és kötelezettségek megállapítása nem tény, hanem jogkérdés, ajándékozás csak akkor forog fenn, ha valaki saját vagyona rovására más vagyonának gyarapítására kötelezett" ség nélkül ingyenes vagyoni előnyt juttat és a másik azt, mint ilyet, t. i. mint ing-jenest elfosadja. Szükséges tehát, hogy az ajándékozó a jogügylet alapján ajándékozási szándékból a megajándékozottat olyan vagyoni előnyben részesítse, mely utóbbinak gazdagodással függ össze. 99. 1913. G. 30/3. szám. A kolozsvári kir. Ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati biróság itélt t A kir. Ítélőtábla alpesest felülvizsgálati kérelmével elutasítja. Indokok : Az alperes eljárási s anyagi jogszabályok megsértése miatt támadta meg a felebbezési biróság Ítéletét. A panaszok azonban az alább kifejtettek szerint lényegileg alaptalanok. A felebbezési biróság tényként azt állapította meg, hogy a szóban forgó szavatosság vállalás tekintetében az alperes nem a felperessel, hanem ennek fiával: P. L -val és a felperes jogi képviselőjével: dr. D. L. ügyvéddel tárgyalt, de megállapította azt is, hogy ez a tárgyalás a felperes nevében történt. Minthogy pedig felperes keresetét épen a nevezett tanuk és az alperes között létesült megállapodásra alapítja: nem lehet kétséges, hogy a szóban forgó szavatosság vállalás tekintetében a megbízó felperes és az alperes között jött létre valójában a felperestől vitatott megállapodás. A jogügyletek jogi jelentőségének meghatározása, úgyszintén azokból a szerződő felekre háruló jogok és kötelezettségek megállapítása nem tény, hanem jogkérdés lévén, vizsgálni kellett, hogy az alperes a kérdéses megállapodás alkalmából a felperes által vitatott kötelezettséget vállalta-e magára? A felebbezési biróság Ítéletéből e vonatkozásban csak az tűnik ki, hogy az alperes akarata kétséget kizáróan szavatosság vállalására irányult és hogy a szavatosság vállalása a fent nevevett két tanú vallomása alapján megállapítható, miután azok egybehangzó vallomásainak valóságához kétség nem férhet. Helyes tehát a felülvizsgálati kérelemben foglalt e részbeni az a megjegyzés, hogy ez az indokolás volójában jogi következtetést foglal magában, de a jelen esetben még sem lehet szó lényeges eljárási szabálysértésről, csupán abból az okból, hogy a felebbezési biróság kifsjezetten nem állapította meg e két tanú vallomásából általa következtethető tényt, mert bár a szavatosság vállalás csak a tényekből folyó jogkövetkeztetés lehet, de azért nem forog fenn lényeges eljárási szabálysértés, mert az Ítéletből kétségtelenül kitűnik, hogy a felebbezési biróság elfogadta a két tanú összehangzó vallomásában jelentkező tényt és így az tekinthető megállapítottnak, hogy az alperes előadván a leiperes megbízottjai előtt azt, hogy az általa felperestől haszonbérbe vett ingatlanokból P. J. és társai 3 holdat elfoglaltak, ennek visszaperlését kívánta, de P. L. a felperes nevében kijelentette, hogy felperes perbe menni nem hajlandó, mire az alperes azt válaszolta, hogy csak indítsa meg a haszonbérbe adó tulajdonos, mert a felmerülendő költségekért szavatosságot vállal. Ebből jogilag helyesen csak az következtethető, hogy az alperes felelősséget vállalt a felperestől az állítólagos foglalók ellen indítandó pernek mindazon költségeiért, melyek a jog célirányos érvényesítése mellett is a felperes terhére esnek. Az pedig nem vitás és az előző pernek csatolt adataiból is kitűnik, hogy a jelen perbeli felperes, P. J. és társai ellen tulajdonjog elismerése s birtokbaadás iránt a pert megindította, melynek eredményében az előző perbeli felek birói egyezséget kötöttek, mely szerint a 3 holdnyinak vitatott felperesi területre nézve a felperes elismerte az előző perbeli alperesek tulajdonjogát, a 4420. hrsz. ingatlannak egyéb részeire nézve azonban felperes tulajdonjogát ismerték el az ellenfelek. a A perköltséget a felek kölcsönösen megszüntették. A felperesi ügyvéd dija megbízójával szemben 415 koronában lett megállapítva. Az a kérdés most már elsősorban, hogy ajándékozási szerződést foglal-e magában a feleknek vonatkozó megállapodása, amiként ezt az alperes a perben és a felülvizsgálati kérelmében is vitatta ? Erre csak nem-mel lehet felelni, mert ajándékozás csak akkor forog fenn, ha valaki saját vagyona rovására más vagyonának gyarapítására kötelezettség nélkül ingyenes vagyoni előnyt juttat és a másik azt, mint ilyet, t. i. mint ingyenest elfogadja. A felebbezési biróság azonban semmi oly ténykörülményt meg nem állapított, mely a szerződő feleknek oly ingyenes vagyoni előnyben való részesítését tartalmazó megállapodásra vagy ily irányú szándékra (animus donandira) vonatkoznék és a tanuknak fentebb ismertetett és a felebbezési biróság által valónak elfogadott vallomásából sem tűnik ki ez. Hiányzik tehát az ajándékozási szerződésnek az a jellegzetes ismérve, hogy az ajándékozó a jogügylet alapján ajándékozási szándékból a megajándékozottat olyan vagyoni előnyben részesítse, mely utóbbinak gazdagodásával függ össze. Ezekből folyóan alaptalan az okirat hiánya miatt az optkv. 943. §-ára alapított panasz is. A felebbezési biróság az alperest a fentebb ismertetett kötelező és az ellenféltől elfogadott nyilatkozata alapján helyesen marasztalta, mert alaptalan az a panasz, hogy az alperes csak abban az esetben lenne marasztalható, ha öt rosszhiszeműség terhelné a birtok elfoglalására vonatkozó jelentés megtétele körül. Alaptalan ez a panasz azért, mert az alperesnek fentebb kiemelt és jogilag méltatott kötelezettség vállalása már közönbössé teszi, hogy a szóban forgó jelentéstétel körül terheli-e őt rosszhiszeműség vagy nem. Az alperes további panasza az, hogy a felperes nem volt jogosítva az előző perben az alperes megkérdezése nélkül egyezséget kötni s ezzel az alperest a további bizonyítás és perorvoslat benyújtásától megfosztani. Ez a panasz is alaptalan, mert az alperes maga kérte fel a felperest arra, hogy az általa bejelentett foglalás ellenében az illetők ellen pert indítson és nem is állítja, hogy a megállapodás egyúttal az is lett volna, hogy a per vitelében neki valami befolyás biztosíttatott, avagy, hogy egyezség kötésére a felperes az alperes hozzájárulása nélkül jogosított ne lett volna. Azt pedig már nem is állítja alperes, hogy a felperes előző perben a jog célirányos vitelére szükséges és rendelkezésre állott bizonyítékokat fel ne hozta, annál kevésbbé azt, hogy a felperest az előző per vitele körül valamely ténykörülményre tekintettel rosszhiszeműség terhelné. A felebbezési biróság pedig az előző perbeli adatokra tekintettel azt állapította meg, hogy abban a perben kedvezőbb eredmény nem volt várható, mint ami az egyezség kötésével elérhető volt. Erre vonatkozóan az alperes csak azt mondja felülvizsgálati kérelmében, hogy ez téves, de hogy ez miben áll, azt tüzetesen elő nem adván, ez a panasz sem jöhet figyelembe. 1913. évi április hó 7. Jogesetek a marosvásárhelyi kir. ítélőtábla gyakorlatából. Rovatvezető : Horváth Dezső kir. ítélőtáblai tanácsjegyző. A S. E. Ol, g-áboz. A bizonyítékok mérlegelése az 1893: XVIII. t.-c. 64. §-a szerint a felülvizsgalat körén kivül esik, kivéve azt az esetet ha a biróság aközben a bizonyítékokat iratellenesen hozta volna fel, vagy következtetéseiben az okszerű gondolkodás elvei ellen vétett volna. XCVÍL 1913. G. 193/2. szám. A marosvásárhelyi kir. ítélőtábla mint polgári felülvizsgálati biróság Ítélet : A kir. ítélőtábla a felülvizsgálati kérelemnek helyt nem ad, hogy felülvizsgálati eljárásban felmerült költségét felperes viseli. Indokok: Felperesnek a bizonyítékok mérlegelésével kapcsolatos összes felülvizsgálati támadásai alaptalanok, mert a bizonyítékok mérlegelése az 1893: XVIII. t.-c. 64. §-a szerint a felülvizsgálat körén kivül esik, kivéve azt az esetet ha a biróság aközben a