Erdélyrészi jogi közlöny, 1913 (6. évfolyam, 3-52. szám)

1913 / 23. szám - Osztrák judikatura. Optkv. 1325. §

00. oldal. J ogesetek^ Tára 23. szám. A csődtörv. 37. §-ához. I. Altból, hogy a kereskedő ellen végrehajtások tömegesen foganatosíttattak és ezt a kereskedő fizetés helyett eltűrte, a kereskedőre nézve a fizetések megszüntetésének állapota bekövetkezett, mert ily esetben oly külső jelenség forog fenn, ami a fizetések megszüntetésének tényét mindenki előtt felismerhetővé teszi. Egymagában az a körülmény, hogy a közadós időközben nagyobb összegű fizetéseket is teljesített, a fizetés megszüntetési állapotot meg nem szünteti. II. A meghatalmazott ügyvéd tudomása olybá veendő, mintha erről maga a meghatalmazó értesült volna, tekintet nélkül arra, vájjon a meghatalmazott a tudomására jutott körülményről megbízóját valóban értesitette-e vagy sem? 81. 1912. G. 394/3. szám. A kolozsvári m. kir. Ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati bíróság üélt: A királyi Ítélőtábla az alperest felülvizsgálati kérelmével elutasítja. Indokok. Alperes az anyagi jogszabály sértést abban látja, hogy a felebbezési bíróság megállapította, mikép a hatálytalanítani kívánt végrehajtás foganatosítása alkalmával a közadós fizetéseit már megszüntette, holott magában véve az által, hogy az adós végrehajtások foganatosítását tűri, nem vonja maga után annak megállapithatását, hogy az adós fizetéseit megszüntette. A panasz alaptalan. Abból, hogy a kereskedő ellen végrehajtások tömegesen foganatosíttattak és ezt a kereskedő fizetés helyett eltűrte, a kereskedőre nézve a fizetések megszüntetésének állapota bekövetkezett, mert ily esetben oly külső jelenség forog fenn, ami a fizetések megszüntető.-ének tényét mindenki előtt felismerhetővé teszi. A felebbezési bíróság pedig megállapította azt a ténvt, hogy a közadós ellen 1908-ban 12, 1909-ben 50, 1910-ben 45, 19ll-ben 61 végrehajtási ügy volt folyamatban és hogy maga az alperesi képviselő 34 végrehajtásnál járt közben^ továbbá, hogy a fizetések utólagosan és nyilvánvalóan a végrehajtás hatálya alatt történtek. Ez a megállapított tényállás megtámadva nem lévén, a felülvizsgálati eljárásban is irányadó. (S. E. 197. §). Továbbá nem vitás, hogy a közadós volt kereskedő ellen a csőd 1911. évi november hó 3-án nyittatott meg. Az alperes a szóban forgó végrehajtást 1911 augusztus 19.-én vezette volt a közadós ellen. Az ennek alapján 1911. évi november hó 10-én és 1912 február 5-én tartott árverés eredményében 641 korona 16 fillért, a közadóstól közvetlenül pedig 38 korona 95 fillért vett fel az alperes, mely utóbbi összegre vonatkozóan, hogy zálogjogot nyert volna alperes, az iratokból, ide értve a kir. ítélőtábla rendelvénye folytán beszerzett végrehajtási iratokat is, ki nem tűnik. Ezekből folyóan helyesen van megállapítva, hogy a közadós a szóban forgó végrehajtás foganatosítása s a fizetések felvétele idejében fizetéseit már megszüntette, mert egymagában az a körülmény, hogy a közadós időközben nagyobb összegű fizetéseket is teljesített, a fizetés megszüntetési állapotott meg nem szüntette, annál kevésbbé, mert az iratokhoz csatolt kimutatásból nyilvánvaló, hogy szóban forgó végrehajtást megelőzően is több végrehajtási ügy volt a közadós ellen folyamatban és pedig az 1911 V. 553. sz. iratok tanúsítása szerint 1117 kor. 52 fillér és jár. erejéig 1911 augusztus 16-án kielégítési végrehajtás volt ellene vezetve, mikor a végrehajtási jegyzőkönyvben történt megjegyzés szerint még más három ügyben is történt foglalás. Ily körülmények között nyilvánvaló tehát, hogy a közadós 1911 augusztus 19-én és a csödnyitást megelőző további időpontokban is a fizetés megszüntetés állapotában volt. A felebbezési bíróság megállapította azt is, hogy a megtámadott végrehajtást megelőzően az alperesi képviselő tudott a fizetések megszüntetéséről. A meghatalmazott ügyvéd tudomása pedig olybá veendő, mintha erről maga a meghatalmazó értesült volna, tekintet nélkül arra, vájjon a meghatalmazott a tudomására jutott körülményről megbízóját valóban értesitette-e vagy sem ? Alaptalan tehát a felülvizsgálati kérelemben foglalt az az érvelés, hogy ő, mint wieni lakos, a szászvárosi kereskedőnek fizetés megszüntetéséről nem tudhatván, a megtámadási pernek nem lenne jogos alapja. 1913 ápr. 14. Törlési keresel. A tlkvi rendtartás 148. §-ában szabályozott törlési keresetnek tnlajdonképeni célja az, hogy az anyagi jogállásnak meg nem felelő s a tlkvi előző jogait sértő tlkvi bejegyzések törlése per utján megtörténhessék. 82. 1913. G. 43/3. szám. A kolozsvári királyi Ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati bíróság üélt: A felülvizsgálati kérést elutasítja. Indokok: Felperes a S. E. 185. §. a) és c) pontjaira alapított felülvizsgálati kérésében lényegileg azt panaszolja, hogy a felebbezési bíróság a tlkvi rendtartás 148. §-ában irt anyagi jogszabályt sértette meg azáltal, hogy — noha a bekeblczés alapjául szolgált szerződés csak egy férfi tanú aláírásával van ellátva s noha törlési keresetnek már ezen alaki hiány miatt is helye van — a keresetet azon okból utasította el, hogy az okirat ezen alaki hiánya miatt törlési keresetnek helye nincs. A panasz alaptalan, mert a felebbezési bíróság lényegileg azon indokból utasította el a keresetet, mert megállapította, hogy a szóban forgó okirat tartalma a szerződő felele akaratát mindenekben fedi, hogy az abba felvett szerződés a felek között érvényesen létrejött s hatályában fennáll s hogy annak folytán az okiratnak az az alaki hiánya, hogy csak egy tanú irta alá, a jelen esetben a bekeblezésnek eredeti érvénytelenség címén való törlésére okul nem szolgálhat. A felebbezési bíróságnak ez a jogi indokolása a tlkvi rendtartás 14S. §-ában irt anyagi jogszabályt nem sérti, mert a tlkvi rendtartás 143. §-ában szabályozott törlési keresetnek tulajdonképi célja az, hogy az anyagi jogállásnak meg nem felelő s a tlkvi előző jogait sértő tlkvi bejegyzések törlése per utján megtörténhessék, a megállapított tényállás szerint azonban a jelen esetben a megtámadott tlkvi bejegyzés a peres felek közötti anyagi jogi viszonynak megfelel, a felperes jogait nem sérti. Felperestovábbi panasza, hogy a felebbezési bíróság jogszabályt sértett azáltal is, hogy az adásvételi szerződés létrejöttét ezen alakilag hiányos okirat alapján és annak dacára állapította meg, hogy a vételárnak kifizetése nem nyert beigHzolást. Ez a panasz is merőben alaptalan, mert a felebbezési bíróság azt, hogy az 1909. évi március hó 9-én kelt szerződés a felek akaratának megfelel, hogy felperes a pertárgya ingatlan ellenértékét (azaz a vételárat) megkapta D. E. és B. M. tanuk vallomásai alapján állapította meg s az ekként valódinak igazolt szerződés tartalmára tekintettel helyesen állapította meg, hogy a felek között (az okiratban foglalt tartalommal) szerződés (adásvétel) jött létre. Felperesnek az A. alatt ezúttal becsatolt értesítés figyelmen kívül hagyásával kapcsolatos panasza szintén alaptalan, mert a tárgyalási jegyzökönyvek s mellékleteikből nem tűnik ki, hogy az A"/, alattit a felebbezési bíróság előtt tényleg felmutatta vagy már ott az iratokhoz csatolta. Különben is az A7. alattival igazolni kívánt körülmény nem ügydöntő, miután a megállapított tényállás szerint felperes a szóban forgó ügylet megkötése idejében már nagykorú volt, illetve az ügyletet tényleg nagykorúsága idejében kötötte meg. Az arra vonatkozó panasz, hogy a szerződés felperes által nincs kézjegyezve s ezt a felebbezési bíróság nem mérlegelte, szintén alaptalan, mert a csatolt szerződésből ennek ellenkezője t. i. a felperesi kézjegyelés megtörténte kitűnik. Végül a M. F. és N. I. felperesi tanuk ki nem hallgatása miatt emelt panasz is alaptalan, mert a felebbezési bíróság megindokolta, hogy azok kihallgatását miért nem tartotta szükségesnek (S. E. 82. és 64. §.), mert a tanuk által igazolni kívánt ténykörülmény különben sem ügydöntő. 1913. évi április hó 15.