Erdélyrészi jogi közlöny, 1913 (6. évfolyam, 3-52. szám)

1913 / 19. szám - Elbirtoklás és tehermentesités

194. olaal. Erdélyrészi Jogi Közlöny. 19. szarai X ElbiiMtós és tehermentesítés. Irta: Dr. Leitner Mihály dévai ügyvéd. Ily címen értekezik —n —il e lapok múlt számának hasébjain arról a kérdésről, hogy felel-e az elbirtoklást szenvedő az elbirtokolt ingatlan jelzálogi megterheléséért, vagy sem. Cikkíró kettéosztja a kérdést és először azon esetet tárgyalja, midőn az elbirtokolt ingatlant az elbirtoklást szenvedő az elbirtoklás befejezése után terheli meg. A második eset az, ha a megterhelés az elbirtoklás befejezése előtt történik. Mindkét esetre cikkíró azon véleményét nyilvánítja, hogy az elbirtoklást szenvedő köteles az elbirtoklóval szemben az elbirtokolt ingatlant terhelő zálogjogot töröltetni. Egyedüli és fő érve az, hogy ellenkező álláspont mellett az elbirtoklás könnyen illuzióriussá válnék oly esetben, midőn az elbirtokló végre telekkönyvileg is tulajdonossá válik, de az ingatlanokat oly terhekkel venné át, hogy azok reánézve semmi értékel nem képviselnének. Szerény véleményem szerint ezen felfogás nem állja meg a helyét. Lássuk először, hogyan alakul a helyzet az első esetben, t. i. akkor, ha az elbirtoklást szenvedő az elbirtoklás befejezése után terheli meg a telekkönyvileg tulajdonát képező ingatlanát? A telekkönyvi tulajdonjog, mint minden más tulajdonjog, kétségtelenül azon apsolut hatalmat biztosítja a tulajdonosnak, hogy tulajdonával bárkivel szemben tetszése szerint rendelkezhetik. Ezzel szemben az elbirtoklás intézménye az anyagi igazságtól elvontan csupán célszerűségi szempontokon nyugszik és mint ilyen, mindig megszoritóan magyarázandó. A mérleg egyik serpenyőjében tehát ott ül a jóhiszemű telekkönyvi tulajdonos, akinek fogalma sincs arról, hogy ingatlanát valaki más használja és aki törvényadta jogával élve, azt jelzáloggal terheli meg. Ezzel szemben a mérleg másik serpenyőjében találjuk az elbirtoklót, aki feltétlenül tudja, hogy azon ingatlan, amelyet használ, másnak képezi telekkönyvi tulajdonát és igy az elbirtoklás befejezésekor módjában áll megakadályozd az ingatlan megterhelését, akár azáltal, hogy az elbirtoklás beigazolása folytán telekkönyvi tulajdont szerez, akár azáltal, hogy a telekkönyvi tulajdonost az elbirtoklásra figyelmezteti, aminek következtében ez utóbbi rosszhiszeművé válik. E kérdés helyes megoldásánál a telekkönyvi jóhiszemű tulajdonos mellett tehát kettős szempont dönt: először is az, hogy tulajdonjoga nem az anyagi igazság rovására czolgáló célszerűségi intézményen alapul, másodszor pedig — mindig jóhiszeműséget feltételezve — oka sem volt rá. hogy az Optkv. 354. §-ában biztosított absolut hatalmának gyakorlásától tartózkodjék. Még nagyobb tévedésnek tartom cikkíró abbeli véleményét, hogy az elbirtoklást szenvedő még azon esetben is köteles tehermentesíteni az ingatlanokat az elbirtokló kívánságára, ha az elbirtoklás befejezése előtt történt a megterhelés. Ez oda vezetne, hogy a telekkönyvi tulajdonosok cselekvési szabadsága teljesen meg volna kötve. Az elbirtokló mindenesetre ellenérték nélkül jut vagyonhoz és igy nem lehet kedvezőbb helyzetben, mint ajándékozás esetén a megajándékozott. Már pedig az Optkv. 945. §-a szerint: „ki tudva idegen dolgot ajándékoz el, e körülményt az ajándékot vevő előtt elhallgatja, a káros következésekért felelős". Tehát itt is csak a rosszhiszeműség kérdésén fordul meg a dolog. Ha tehát elő is fordulhat az az eset, hogy az elbirtokló egy diót kap, amely üres, azért az ember jogérzéke még nem háborodik fel, mert hiszen ez az üres dió annyit még mindig megér, amennyit érte adott. KÜLÖNFÉLÉK. I Horváth Kálmán | a kolozsvári kir. ítélőtábla nyugalmazott birája folyó hó 2-án életének 73-ik évében meghalt. Vele a régi birák egyik legnemesebbike dőlt ki az élők sorából. Nem volt a zajos élet embere. A biró magasztos hivatásába vetett rendithetlen bizodalommal, becsületes, csendes munkában töltötte hivatali életét. Minden nap elvégezte kötelességét, egész kötelességét. Nyugdíjba vonulása után is ott látjuk tisztes ősz alakját a felolvasótermek látogatói közt, mert nemes lelke mindhalálig szomjúhozta a tudást, a felbuzdulást. Élete, egész működése követendő példa a fiatal bírói nemzedék részére! Plósz Sándor és Magyar Tudományos Akadémia. A .Magyar Tudományos Akadémia a jelen évi Nagyjutalmat a polgári perrendtartásról szóló 1911 : I. t.-eikkért Plósz Sándornak Ítélte oda. A Magyar Tudományos Akadémiának ez a nemes "estusa méltó betetőzése annak az országos és általános nagy elismerésnek, amely Plósz Sándornak jutott abból az alkalomból, hogy — ugyszólva egész életének munkája — a polgári perrendtartásnak általa készített tervezete törvénnyé vált. A bizottság jelentése valóságos apológiája e nagy munkának, amely kétségtelen, hogy korszakalkotó jogéletünkben. Szentesitett törvény. Az 19i3. évi Xíl. törvénycikk a találmányi szabadalmakról, továbbá a védjegyek oltalmáról szóló törvényeknek az ipari tulajdon védelmére az 1911. évben létrejött nemzetközi megegyezések folytán szükséges módosítása és kiegészítése tárgyában — szentesítést nyert 1913. évi április 13-án. Kiadatott az Országos Törvénytár 1913. évi április hó 24-iki 4-ik számában. Bruvellesben megtartandó nemzetközi gyermekvédelmi kongresszus programmja. /. csoport : Züllés veszélyének kitett gyermekek. 1. Fiatalkorúak bíróságainak hatásköre. Fel lehet-e ruházni a fialalkoruak bíróságait a gyermekekre és ftatalkoruakra vonatkozó összes hatósági intézkedések megtételére, mint az atyai hatalom felfüggesztése, a gyámság kérdése stb. hatáskörrel? Ha igen, milyen eszközök volnának célravezetők, hogy a közvélemény ne tévessze össze a fiatalkorúak bíróságainak működését a megtorlás jellegével biró rendes birásI kodással? 2. A próbárabocsátás szervezése, a) Hogyan szabályoztassék a próbárabocsátás ideje alatt a bíróságnak a fiatal; korúval, a szülővel, gyámmal, pártfogóval s a gyermekvédelmet ' szolgáló intézményekkel való érintkezése? Mely eszközökkel ' lehet leghatályosabban szervezni ezt az eljárást? b) Nevelhetünk-e tervszerűen egyéneket a pártfogói tisztre ? Esetleg mi legyen a részükre nyújtandó oktatás elméleti és gyakorlati anyaga? 3. Abnormis gyermekek. A züllés veszélyének kitett gyermek szervezeti rendellenessége kérdésének fontossága a vele való elbánásban az előzetes eljárás es a határozathozatal során. 4. Törvénytelen gyermekek gyámsága. Helyénvaló-e törvényhozásilag szervezni gyámságot a törvénytelen gyermekek részére, I vagyis a közhatóság nevezzen-e ki oly hivatásos fizetett tiszt\ viselőket, akiknek feladata lenne a gyámság gyakorlása olyan 1 gyermekek fölött, akik számára nem találkozik alkalmas képj viselő ? II. csoport: Gyermekek hygieneje Gyermeknevelés. 1. Statisztika. A gyermekhalandósági statisztika alapjainak egységesítése. 2. Népszerűsítés. Hogyan lehetne népszerűsíteni a hygiene követelményeit és a gyermeknevelés ismertetését? 3. Védelem. Melyek a legalkalmasabb eszközök az atyának, az anyának és a törvényes gyámnak háztartásán kívül gondozása vagy dajkaságba adott gyermekek védelmére? 4. Alkoholizmus. Mely eszközökkel védhetők meg leginkább a gyermekek az alkoholizmus ellen ? Közös kérdés mindkét csoport részére. Egy nemzetközi gyermekvédelmi hivatal létesítése. = A bérleti jog időbeli terjedelmének telekkönyvi kitüntetése. A budapesti kir. törvényszék, mint telekkönyvi hatóság megtagadta a bérszerzödményben foglalt azon kikötmény telekkönyvi feljegyzését, mely szerint a bérleti szerződés a kikötött 10 év lejárta előtt bármely szerződő fél által csak egy évvel előbb mondható fel és ha felmondás egyik részről sem történnék, a bérszerződés 1—1 további évre érvényben marad, míg azt 1 évvel a lejárat előtt a szerződő felek valamelyike fel nem mondja, indokul azt hozván fel, hogy a bérlet felmondása, megszüntetése, illetőleg meghosszabbítása iránt létesült megállapodás a bérleti jog fogalma alá nem esik és igy kifejezett tételes rendelkezés hiányában, tslekkönyvi bejegyzés tárgyát nem képezheti. A budapesti kir. Ítélőtábla más nézeten volt. Igy szól az indokolás : A bérleti jog minden egyes alkotó eleme rendszerint személyes jogosultság, illetőleg kötelezettség és csak a telekkönyvi bejegyzés által válik ez a jog dologi hatásúvá és pedig nem csupán a bérlet tárgya, a bérösszeg és a bérleti idő tartama tekintetében, hanem a bérleti szerződésben kikötött minden jog és kötelezettség tekintetében. A telekkönyvileg bejegyzett bérleti jog után beállt telekkönyvi tulajdonos változás esetében (az árverési vételtől eltekintve) az uj tulajdonost a bejegyzett bérleti jog tekintetében mindazok a jogok és kötelezettségek megilletik, melyek a telekkönyvi jogelődét illették. Ily értelemben a bérleti jognak a bérlő javára e jog fontosabb alkotóelemeinek kitüntetésével való bekebelezése által — tekintettel a telekkönyvi rendelet 62. §-ára is — a maga teljességében dologi jogi hatásúvá válik s igy nincs annak akadálya, hogy a bérleti jog fontosabb elemei magában a telekkönyvi bejegyzésben is feltüntettessenek.