Erdélyrészi jogi közlöny, 1913 (6. évfolyam, 3-52. szám)

1913 / 18. szám - A külföldi büntetőitélet s a külföldön kiállott büntetés hatálya

VI. évfolyam. 18. szám. Kolozsvár, 1913. május 4. ERDELYRESZI3061H0ZL0N R KOLOZSVÁRI ÉS MAROSVÁSÁRHELYI KIR. ÍTÉLŐTÁBLÁK HKTÁROZftTTÁRÁVRL A KOLOZSVÁRI, MAROSVÁSÁRHELYI, BRASSÓI ÉS NAGYSZEBENI ÜGYVÉDI KAMARÁK ÉS AZ ORSZ. ÜGYVÉDSZÖVETSÉG KOLOZSVÁRI OSZTÁLYÁNAK HIVATALOS LAPJA Főmunkatársak: Dr. Biró Baláss, ügyvéd, Dr. Pordea Gyula, ügyvéd, Dr. Tóth György, kir. törv.-széki bíró. Szerkesztő ős kiadó: Dr. Papp József, ügyvéd, ü. kamarai titkár, Kolozsvár sz. Mr. város tb. főügyésze. Rovatvezetők: Dr. Költő Gábor és Horváth Dezső, bírók, Ítélőtáblai tanácsjeggzök. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kolozsvár, Deák Ferencz-utcza 42. szám. Megjelen mindeií vasárnapon. Előfizetési díj: Egész évre 16 kor. Félévre.... S kor. Negyedévre.... 4 kor. Kéziratok bérmentve a szerkesztőséghez, Elvfizetések s hirdetések a kiadóhivatalhoz intézendők. TARTALOMJEGYZÉK : A külföldi büntetőítélet s a külföldön kiállotl büntetés hatálya.— Irta: dr. Harmat Emil besztercei ügyvéd.— Bünsegély és társtettesség. Irta: dr. Trk Albert. — _Az 1881: LX. t.-c. 168. §-a és a végrehajtató jóbiszemüsége. Irta : dr. Bálás P. Elemér szegedi Ítélőtáblai tanácsjegvzö. — A birói szervezet jogköréből. Irta: dr. Tóth György kir. törvényszéki bíró. (Befejező közi.) KÜLÖNFÉLÉK. MELLÉKLET: Jogesetek tára. —Elvi jelentőségű határozatok a kolozsvári és marosvásárhelvi kir. Ítélőtábláktól. HIRDETÉSEK. ü külföldi büntetőítélet s a külföldön kiállóit büntetés hatálya. Irta: dr. Harmat Emil besztercei ügyvéd. A büntetőjognak nálunk legelhanyagoltabb része kétségtelenül azok a szabályok, amelyek nemzetközi jelentőségüknél, vonatkozásuknál fogva az u. n. nemzetközi büntetőjogot alkotják. Ebből a körből kívánok ezúttal egy gyakorlatilag is fontos kérdést fejtegetés tárgyává tenni és pedig a külföldi büntetőbíróságok Ítéleteinek s különösen a külföldön már kitöltött büntetésnek hatályát a belföldi jog szempontjából. 1. Az ide vonatkozó rendelkezéseket elsősorban a Btk. 7. §. két ut. bek. 11., 13., lő., 18. §§. tartalmazzák. A 18. §. mondja ki az alapvető tételt: „Más állam hatósága által hozott büntetőítélet a magyar állam területén nem hajtható végre." (Ugyanígy az osztrák Btk. 36., 235. §§.). E rendelkezés értelméhez nem fér kétség. Az elmélet s gyakorlat szerint elvileg ki van zárva a büntetőitéletek végrehajthatósága. A magánjog terén már minden állam helyezkedett erre az álláspontra (L. Ferenczi Árpád : Nemzetközi magánjog, 1911. 467. 1.), de itt is áll az a szabály, hogy a személyállapotot tárgyazó külföldi ítéletek belföldön nem hajthatók végre. Nemcsak elméleti érvek, az állam szuverénitása, szólnak a külföldi büntetőitéletek végrehajtásának kizárása mellett, hanem gyakorlatiak is. U. i. vagy külföldi vagy belföldi ellen hozatott ez az Ítélet. Az első esetben az elitélt kiadandó (legalább szabály szerint). A második esetben pedig, feltéve, hogy elvben megengednék a belföldi ellen külföldön hozott ítélet végrehajtását, a külföldi ítéletet meg kellene vizsgálni legalább abból a szempontból, hogy a bűnvádi eljárás alapvető szabályai: szóbeliség, nyilvánosság, a védelem szabadsága, stb. annak meghozatalakor betartattak-e ? Ez pedig csakis főtárgyaláson történhetik, ahol azonban a felek alig zárhatók el attól, hogy az ügy érdemével is ne foglalkozzanak. (V. ö. Fiore: Rivista pcn. XLII. 305 ). Kétségtelen, hogy arra a kérdésre, vájjon végrehajtható-e nálunk- a külföldi ítélet? Nemmel kell felelnünk. De ha azt kérdezzük, minő jelentőség tulajdonítandó a külföldi büntetőítéletnek? Erre határozott választ nem adhatunk. Bizonyos, hogy a külföldi bíróság határozatát teljesen jelentöségnélkülinek tekinteni nem lehet. így a visszaesés megállapításánál nálunk az elméletben meglehetős egyértelműség uralkodik atekintetben, hogy a Btk. 338., 349\ 357., 371, 381. a Bn, 45, 46. §§. eseteiben a külföldön történt megbüntetés a belföldivel egyenlő hatályú. Ugyanez a gyakorlat álláspontja. Fayer László ugyan az ellenkező nézetet vitatja (Tank, 1905. II. 328. 1.), elsősorban abból az okból, mert a legtöbb külföldi állam nem ismeri el más állam büntetőitéleteinek ilyen hatályát. Szerintem a communis opinio nézete kriminál politikai szempontból is helyesebb. Ma, amidőn a kriminalisták nagy csoportja a bűntettnek általában csak tüneti (szimptomatologiai) jelentőséget tulajdonit s a büntetést a tettes társadalmi veszélyességének foka szerint tartja kiszabandónak: evidens, hogy a büntetőjog ujabb iránya előtt ama körülmény, hogy a tettest bel- vagy külföldön ítélték el, illetve bel- vagy külföldön állotta ki büntetését, szerepet nem játszhatik. Sőt szerintem a külföldön avagy belföldön történt elitélés akkor is megállapítja a visszaesést, ha az elitélt nem töltötte ki büntetését. Teljesen indokolatlan u. i. azt a raffinált, megrögzött bűntettest, akinek a büntetés végrehajtása elől sikerült megszöknie s aki csak akkor jön hozzánk, amidőn cselekménye már elévült: még jutalomban részesíteni azzal a kevésbbé ügyessel szemben, aki kitöltötte büntetését. A Btk. grammatikai magyarázata se állja útját ennek az értelmezésnek: „aki meg volt büntetve," (Btk. id. §§.) mert hiszen a vádlott a jogerős Ítélettel, ennek kihirdetésével, már meg van büntetve s a büntetés kiállása, fizikai végrehajtása a „megbüntetésnek", amely különben is inkább ethikai fogalom, nem alkateleme. E magyarázat mellett szól a Bn. 2. §. 2. p. is, amely a büntetés felfüggesztésének akadályául az előző elitélést tekinti. Nézetem szerint külföldi és belföldi elitélés között itt se tehető különbség, már csak azért se, mert az intézmény alapgondolatánál fogva az elitélt egyéniségének, életviszonyainak, az eset összes körülményeinek vizsgálata a bíró legfőbb feladata, tehát a külföldön történt elitélés figyelmen kívül semmiesetre se hagyható. A külföldi törvények közül az osztrák Btk. (176. §. II. a.) csak annyit mond, hogy a lopás bűntett, ha a tettes előzőleg két ízben büntetve volt. De hogy belföldön, avagy külfölföldön: arra nézve nem nyilatkozik. A hassationshof a külföldön kitöltött büntetés hatályát elismeri, ugyanígy Lammasch, ellenben Finger és Strooss (Lehrb. 1910. 324.) nem. A Vorentwurf (1909.) 38, 63, 64. §§. már ugy a visszaesés, mint a közveszélyesség feltételeinek megállapításánál világosan előírják a külföldi büntetések figyelembevételét. A német Btk. 244. §. 1. bek. a külföldi ítéletek hatályát világosan kizárja. Ezzel szemben a Vorentwurf (1909.) ugy a visszaesés, mint a szokásszerü s iparszerü bűnözés feltételeinek meghatározásánál a belföldön és külföldön kiállott büntetést téliesen azonos elbírálás tárgyává teszi. (87—89. §§., Begr. I. 368. Kulturállamok érdekközössége a nemzetközi bűntettesekkel szemben.) A francia Btk. (56, 58, 474, 478, 482, 483. §§, valamint az 1885. máj. 27. törv. 4. Art.) nem tartalmaz kifejezett rendelkezést, az elmélet s gyakorlat azt a felfogást vallja, hogy a visszaesés megállapításánál csakis francia bíróság Ítélete jöhet figyelembe. (Garraud: Précis. 1909. 124, 454, 474. §.) Nem ismeri el a külföldi büntetőítélet hatályát a visszaesésnél az olasz elmélet s gyakorlat se a Btk. 83. §. 4. p. folytán. (Mamim: Istituzioni. 1913. 112.) Ugyanígy a finn Btk. VI. f. 1. és a portugál Btk. 35. §. A norvég Btk. 61. §. 2. bek. a bíróság belátására bízza • annak eldöntését, hogy a visszaesés megállapításánál a külföldön kiszabott büntetés figyelembe vétessék. A japán Btk. 56—59. §§.,