Erdélyrészi jogi közlöny, 1913 (6. évfolyam, 3-52. szám)

1913 / 16. szám - A tömeggondnoki kirendelések

64. oldal. Jogesetek Tára 16. szán<. Indc/l-iiL . Az a kérdés, hogy alperes milyen összegű tartás dijat képes vagyoni viszonyaihoz mérten fizetni, — ténykérdés. A felebbezési bíróság ennek a megállapításánál abból indult ki, hogy alperes vagyontalan napszámos s tényből tényre következtetéssel birói mérlegelés által jutott el annak a kimondásához, hogy a gyermektartási díjban meghatározott havonkénti 10 kor. a gyermek tartására szükséges, hogy arra eiég és hogy alperes azt mint munkára képes ember szükségképeni keresményéből az általa nemzett gyermek tartására nélkülözheti. Ez a jogi álláspont az optkv. 166. §-ának megfelel, anyagjogi szabály megsértéséről következésképen ebből az okból nem lehet szó. Az ilyen jogalap szem előtt tartásával megállapított tényállást pedig alperes sikercsen csak az 1893 : XVIII. t.-c. 197. § a alapján támadhatta volna meg. Minthogy azonban ezen a ponton alperes meghatározott jogszabály esetére rá nem mutat; hivatalból figyelembe veendő jogszabálysértést pedig a kir. Ítélőtábla nem észlelt; a felülvizsgálati panasz amennyiben a tartásdíj mértékérc vonatkozik, alaptalan. Alaptalan alperesnek másodsorban, amiatt érvényesített panasza is. hogy a tartásdijt a lelcbbezési bíróság visszamenőleg a gyermek születési idejétől állapította meg, mert arra nézve, hogy az anya, aki a tartást teljesítette alperes helyett (optkv 1GT. §) kiadásai megtérítéseként, a tartásdíj időközben lejárt részleteinek a követeléséről lemondott, ténymegállapítás a perben nincs; s tekintettel arra hogy az optk. 1480. §-a szerint az ilyen jellegű tartási kötelezettség három év alatt évül el; ennek arra a jogi következtetésre kell vezetnie, hogy az optk. jogterületén az a joggyakorlat, hogy a tartásdíj visszamenőleg csak bizonyos feltélelek mellett ítélhető meg, helyt nem foghat, mert a felhívott törvényszakasz rendelkezésével szemben annak megszorító alkalmazására törvényes alap nincs. Az eként egész vonalon alaptalan felülvizsgálatnak helyt adni nem lehetett. — 1913. évi január hó 22. Az ajándékozás visszavonása. Az optkv. 948., 949. §§-ban kifejezésre jutott jogszabály szerint az ajándékozás csakis a hálátlanságot elkövetett megajándékozottal szemben vonható vissza, s nincsen oly jogszabály, mely csnuán abból az okból, hogy az ajándékozás együttesen, házasfelek javáfa történt, az előbbi jogszabály alól kivételt téve, az egyik ajándékozott által elkövetett hálátlanságot, a másik vétlen fél részére tett ajándékozásra nézve is, a visszavonást illetően kiható erejűnek mondaná ki. LIX. 1913. G. 19/2. szám. A marosvásárhelyi királyi ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati bíróság ítélt : A felülvizsgálati kérelemnek helyt nem ad. Indokolás : Az 1893 : XVIII. t.-c. 197. §-a értelmében a felülvizsgálati eljárásban a felebbezési bíróság előtt nem érvényesített uj tények és bizonyítékok csak valamely eljárási szabály nem alkalmazása, vagy nem helyes alkalmazása kérdésében hozhatók fel. Ezen az alapon tehát a kir. Ítélőtábla felpereseknek a C. P.-né alperes megajándékozásának inditó okául, valamint az alperesek házassági együttélésének megszűntére vonatkozóan csak a felülvizsgálati kérelemben felhozott tényeket és bizonyítékokat figyelembe nem vette. Nincsen súlya a felebbezési bíróság ilcleti ténymegállapi tásának támadását célzó annak a csak áltálánossagban felhozott felülvizsgálati panasznak, hogy felperesek a megszerzett büntető es polgári iratok által C. P.-né alperes hálátlanságára vonatkozóan is elég bizonyítékot nyújtottak. Az 1893 : XvIII. t.-c. 197 §. 2. bekezdése szerint bizonyítékul főlhaszrilbató ezek az iratok ugyanis, felpereseknek a büntető eljárás rendjén tett vallomásán kivül, semmi más adatot nem tartalmaznak, amelyekből nevezett alperesnek az optkv. 948. §-ban meghatározott hálátlanságot képező valamely ténykedése megállapítható volna; s igy a felebbezési bíróságnak jogszabálysértés nélkül történt az az ítéleti ténymegállapítása, hogy C. P.-né alperessel szemben ily hálátlanságot megállapító ténykedést felperesek nem bizonyítottak, az elöl felhívott §. 1. bekezdése értelmében itt is irányadó. Nincsen megtámadva, következésképen szintén irányadó, a felebbezési bíróságnak az első bíróság ítéletéből elfogadott az az Ítéleti ténymagállapitása is, hogy felperesek a keresethez csatolt ajándékozási szerződéssel a peres ingatlan jutalékukat mindkét alperesnek egyenlő arányban ajándékozták. Az optkv. 948., 949. §§-ban kifejezésre jutott jogszabály szerint az ajándékozás csakis a háláthinságot elkövetett megajándékozottal szemben vonható vissza, s nincsen oly jogszabály, mely csupán abból az okból, hogy az ajándékozás együttesen házasfelek javára történt, az előbbi jogszabály alól kivételt téve. az egyik ajándékozott által elkövetett hálátlanságot, a másik vétlen fél részére tett ajándékozásra nézve is, a visszavonási illetően kiható erejűnek mondaná ki. De nincs is elfogadható indok ily jogi álláspont elfoglalására; mert egymagában az a körülmény, hogy a két házastárs részére szóló ajándékozás együttesen egy szerződésbe foglaltatott, a két ajándékozást egységessé még nem teszi: miután kétség sem fér ahhoz, hogy amennyiben ez kü!önbö/:ö időben [ s külön-külön történik, az egyik ajándékozásnak az optkv. 948. §. alapján történt visszavonása a másik ajándékozásra, a 948. tj-nak erre vonatkozó külön megállapítása nélkül, kiható erűvel nem bírna ; s mert az optkv. 946. §-ban foglalt ama általános szabálylyal szemben, hogy a feltétlenül lett ajándékozási szerződések rendszerint vissza nem vonhatók, csakis az optkv. 947—954. §g-ban meghatározott kivételek állanak fenn ; ezek között pedig az előbb emiitett jogi álláspont nem fordul elő, de ezekből ilyenre még következtetni sem lehet. A felhozottakra való tekintettel tehát a felebbezési bíróságnak C. P.-né alperesre vonatkozó Ítéleti uöntése anyagjogi szabályt sem sértvén, a felülvizsgálati kérelem c ponton is alaptalan. 1913. február 25. Az ajándékozás. Az átr.dás mellet! ingókra nézve teljesedésbe i- ment ajándékozás érvényességéhez házastársak közt eni szükséges a közjegyzőt okiratba foglalás. LX. 1913. G. 30/3. szám. Polg. A marosvásárhelyi kir. ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati bíróság itélt : A kir. Ítélőtábla a felülvizsgálati kérelemnek helyt nem ad. Indokok: A bizonyító féllel rokonságban álló tanuk vallomásának bizonzilékául elfogadásában a felebbezési bíróság korlátozva nem j volt, az erre irányuló felülvizsgálati panasz tehát figyelembe nem jöhet. Egyébként pedig a felebbezési bíróság részéről az 1893. ' XVIII. t.-c. 64. §-ához mérten tüzetes indokolással s a szabad mérlegelés körében bizonyítás szabályaihoz nem kötött meggyőződése eredményében megállapított tényállás az előbb felhívott ! 197. §-a alapján sikeresen érvényesíthető támadás hijján itt is irányadó. Aszerint pedig alperes a házastársi közösség idején szerzett pénzen ugyan, de a vitás állatokat közvetlenül felperes részére j vette és egyúttal kijelentéssel át is adta, amely állatok közül egyik borjú a vett tehéntől azután szaporodott. E ténymegállapítással szemben alperesnek egyszerűen az ellenkező tényekre, mint — szerinte — megállapítható, vagy j nem vitásnak mondott körülményekre való puszta hivatkozása, birói figyelmet nem érdéinél. A fentebbiekben vázolt tényálláshoz mérten pedig helyesen fejtette ki a felebbezési bíróság, hogy amennyiben az átadás i mellett ingókra nézve teljesedésbe is ment ajándékozás forog is fenn, annak érvényességéhez házastársak közt sem szükséges a közjegyzői okiratban foglalás. Ami végül az állatoknak tartási költsége cinión betudandónak megállapított összegnek csekély mértéke miatt használt felülvizsgálati támadást illeti, ez alaptalan azerl, meri e ponton is alperes a ténymegállapítással szemben meg nem állapitolt ' tényelöadásként arra fekteti érvelését, hogy felperestől már 1911 március hónapban külön vált s innen kezdve tartotta az állatokat, a tartás költsége is tehát ettől az időponttól járna. A tényállással ellenkező tényadatokra alapitolt érvelése azonban ügyelembe itt sem vehető." 1913. évi február hó 19.