Erdélyrészi jogi közlöny, 1913 (6. évfolyam, 3-52. szám)

1913 / 16. szám - Perköltség a közösség megszüntetése iránti perekben

VI. évfolyam. 16. szám. Kolozsvár, 1913. április 20. R KOLOZSVRRi É5 MRROSVRSRRHELYI KIR. ÍTÉLŐTRBLRK HRTRFJOZRTTRRRVRL A KOLOZSVÁRI, MAROSVÁSÁRHELYI, BRASSÓI ÉS NAGYSZEBENI ÜGYVÉDI KAMARÁK ÉS AZ ORSZ. ÜGYVÉDSZÖVETSÉG KOLOZSVÁRI OSZTÁLYÁNAK HIVATALOS LAPJA Főmunkatársak: Szerkesztő és kiadó: Rovatvezetők: Dr. Biró Baláss, ügyvéd, Dr. Papl> József, ügyvéd, Dr. Költő Gábor és Horváth Dezső, Dr. Pordea Gyula, ügyvéd, ü. kamarai titkár, bírók, Dr Tóth György, kir. tiirv.-széki bíró. Kolo zavar sz. kir. város tb. főügyésze. ítélőtáblai tanársjeggzők. Szerkesztőnél/ és kiadóhivatal: M •gjelen minden vasárnapon. Kéziratuk bérmentve a szerkesztőséghez, Kolossz-ár, Előfiz •te'si dij: Egész évre 16 kor. Előfizetések s hirdetések a kiadóhivatalhoz Deák Ferencz-utcza 42. szám. Féléére . .. . 8 kor. Negyedévre.... 4 kor. intézendők. TARTALOMJEGYZÉK: Perköltség a közösség megszüntetése iránti i perekben Irta: dr. Borbély Sándor kir. táblabíró. — A birói szervezet jcgkcrtbcl. Irta: dr Tilh Gv-.:.rgv kir tcrv-.m azcki hiró. KÜLÖNFÉLÉK. MELLÉKLET: Jogesetek tára. — F.lvi jelentőségű határozatok a kolozsvári és marosvásárhelyi kir. Ítélőtábláktól. HIRDETÉSEK. X Perköltség a közösség megszüntetése iránti perekben; Irta: dr. Borbély Sándor kir. itélőtábhi biró. Rég elfogadott jogszabály, hogy szerződéses megállapodás hiányában a tulajdonostársak nem kötelezhetők vagyonközösségben maradásra s a közösség megszüntetését bármelyik kérheti. Kifejezésre jut ez már a Hármas könyv I. rész 45. címében s az Osztrákpolgári törvénykönyv 830. és következő szakaszaiban, va amint az 1894. XVI. t.-c. ŐS., 59. §§-aiban, de igy van ez a Polgári törvénykönyv tervezet 1739. §-a szerint is. A közösség tudvalevőleg peren kívül vagy perben szüntethető meg. Ha az egyezség előbbi módon sikerül, a költségek tekintetében is a felek akarata és közös elhatározása az irányadó, ugy hogy a költságek viselésének kérdése tulajdonképp csak a perben lép előtérbe. A polgári perekben keletkező perköltségek viselésének kérdését általában az 1868: 54. t.-c. 251. §, az 1893: XVIII. t.-c. 10S—115 §§. s ujabban az uj polgári perrendtartás 1911: L t.-c. 424—43ö §§-ai szabályozzák s külön törvényes rendelkezés hiányában az következnék, hogy a közösség megszűnte tése iránti perekben is a hivatkozott törvényekben foglalt az a szabály nyer alkalmazást, hogy a vesztes fél a nyertes fél költségeinek megtérítésében elmarasztalandó s a perköltség kölcsönösen csak akkor szüntetendő meg, ha mindegyik fél részben nyertes, részben vesztes. Pedig ez nincsen igy, mert a gyakorlat ezen a szabályon rég tul tette magát s állandóan követett birói gyakorlat, hogy a közösség kereset szerinti megszüntetése esetén is a perköltségek kölcsönösen megszüntettetnek s alperes perköltségben csak akkor marasztaltatik, ha a közösség megszüntetését alapos ok nélkül ellenezte s ez a rendelkezés rendszerint azzal indokoltatik, hogy a közösség megszüntetése peresfelek közös érdeke s ennélfogva az ilyen perekben mindenik fél a képviseltetésével járó költségeket viselni tartozik (Curia 1901. január 17-én 5290. sz. a., Magánjogi Dtár [. 124 —12Ö. stb.) Nem lehet kétségbevonni s nem is vonom kétségbe, hogy a közösség megszüntetése peresfeleknek tényleg közös érdeke s ennélfogva, tekintve, hogy a közösség megszüntetése, illetve alperes marasztalása esetén is valójában mindenik fél részben nyertes, részben vesztes, már a per különleges természeténél fogva is helyes és nem kifogásolható tehát, hogy alperes, ha csak a közösség megszüntetését alapos ok nélkül nem ellenezte. * Kelolvastatott az E. M. E. Jog- és Társadalomtudományi Szakosztálya 1913. április hó 12-én tartott ülésében. Szerző müvének másik része .Perköltség a házassági és holttányilvánítási perekben- cimmel a Jogtudományi Küzlüny 1912. évi 22. számában és az Erdélyrészi Jogikítzlőny 1912. évi IC. számában jelent meg. az összes perköltségekben ne marasztaltassék. Ebből azonban gondolatom és véleményem szerint nem az következik, hogy a perköltségek kölcsönösen megszüntetendők, hanem hogy azok a felek között a közös vagyonra vanatkozó érdekeltségük aránya szerint megosztassanak s perköltség megszüntetésének ebben az esetben helye csak akkor lehetne, ha felek egyenlő arányú tulajdonosok s mindenik részéről ugyanannyi költség merült fel, ami tudvalevőleg nagyon ritka eset. Ha bár az emiitett közös érdekre és a per különleges természetére tekintettel indokolható is tehát, hogy alperes formailag vesztes volta dacára nem marasztaltatik az összes perköltségekben, még sem indokolható gondolatom szerint, hogy ebből folyólag minden esetben miért szüntettessék meg a perköltség s ez alatt a megszüntetendő perköltség alatt miért értendő csak a képviselettel felmerült költség, holott a perben s nevezetesen egy közösség megszüntetése iránti perben tudvalevőleg nem csak a«kópviselettel, hanem a jog célirányos érvényesítésére vagy a védelemre szükséges sok minden egyéb teendőnek elvégzésével: például helyszíni szemlével, tanuk kihallgatásával és szakértők meghallgatásával, valamint az ügyvéd által nem képviselt fél utazásával, idővesztésével, ellátásával és készkiadásával is merülnek fel költségek, melyek szintén és nem kevésbbé perköltségek, s melyek a szóban forgó — nézetem szerint helytelen — birói gyakorlat alapelvének következetes keresztül vitele mellett szintén megszüntetendők lennének. Hogy azonban ez a költségek milyen aránytalan és a pcresfélként szembeszálló tulajdonos társak egyenlően jogos, de gyakran nem egyenlő arányú érdekeivel mennyire össze nem egyeztethető megoszlására vezet, a legjobban demonstrálja egy példa: Szegény Péter Vio-ed részben, Gazdag Pál 'Vio-ed részben tulajdonosai 10 darab 10000 kor. értékű ingatlannak. Szegény Péter Gazdag Pál ellen közösség mogozüntetése iránti keresetet indit s azt kéri, hogy a közösség szüntettessék meg oly módon, hogy a belsőség árverésen eladassák s a vételár a 200 koronát kitevő beruházásúnak figyelembe vétele mellett a tulajdon aránya szerint közöttük felosztassák, a többi ingatlanok pedig ugyancsak a tulajdon aránya szerint természetben megosztassanak. Alperes a közösség megszüntetését nem ellenzi, de kétségbe kétségbe vonja a keresethez mellékelt vázrajz helyességét s a beruházást és annak értékét, ugy hogy helyszíni szemle tartása, tanuk kihallgatása és szakértők meghallgatása válik szükségessé s ennek folytán a bizonyítás a 300 koronáiban megállapított képviseleti költségen felül 500 koronába kerül, mit felperes előlegez, mert ö a bizonyító fél. A foganatosított bizonyítás eredménye gyanánt a kereset sikerre vezet s felperes a közös ingatlanokból őt illető 1000 kor. értékű jutalékhoz, ahogy kivonta, hozzájut, de ezt csaknem megveszi és megfizeti, mert a már említett birói gyakorlatnak megfelelően a perköltségek kölcsönösen megszüntettetnek. Ez pedig azt jelenti, hogy az árverés és vágrehajtás legálább 100 koronára tehető költségét is ö kell hogy viselje s a per végeredményében neki 900 koronába kerül, mivel szemben a 'Viu-ed részes alperesnek csak 250 korona képviseleti költsége származott s ezzel az aránylag csekély költséggel 9000 kor. értékű külön vagyon kizárólagos tulajdonába és birtokába jut, ami rá nézve mindenesetre legalább is előnyös, de hátrányos, sőt szerencsétlén eredmény a felperesre, aki ugyan megnyerte a pert, de nincs köszönet benne, mert a vagyona elúszott.