Erdélyrészi jogi közlöny, 1913 (6. évfolyam, 3-52. szám)

1913 / 12. szám - Telekkönyvi helyesbités a gyakorlatban. Befejező közlemény

12. szám. Jogesetek Tára 47. oldal. tében megítélhető kártérítésről szól, a 485. §. pedig az optkv. 1325. §-a kérdéses rendelkezésének hatályon kívül helyezéséről kifejezett intézkedést nem tartalmaz; s másrészt a kir. ítélőtábla — habár való ugyan, hogy a kiskorú felperes a szóbanforgó balesetnél sulyo? égési sebeket szenvedett, hogy továbbá az ilyen égési sebek a köztapasztalás szerint nagy fájdalommal járnak és hogy a kiskorú felperes ezen baleset következtében a per adatai szerint egy hónapig, tehát hosszabb ideig volt beteg, és szenvedett fájdalmakat, mégis a felperes által fájdalomdíj címen igényelt 1200 korona összeget tulmagasnak találta és az összes körülmények figyelembevételével a kiskorú felperes részére e cimen 500 korona összeg megítélését elegendőnek és megfelelőnek tartotta. (1910 október 19. 8G7.) A m. kir. Cuiia a kir. ítélőtábla ítéletét indokai alapján helybenhagyta (1911 szeptemDer 13. 5641/910. P. sz.) Jogesetek s marosvásárhelyi kir. ítélőtábla gyakorlatából. Bovatvezet.0 : Horváth Dezső kir. ítélőtáblai tanácsjegyző. Csődönkivüli megtámadás. Állandó birói gyakorlaton alapuló jogszabály, hogy a közel rokonok között létesült vagyonátruházás, még ha az valóban ellenérték ellenében történt is, az átruházó hitelezője irányában hatálytalan, hacsak az adós vagyonát megszerző fél nem bizonyítja, miszerint az adósnak a hitelező kijátszására irányuló szándékáról nem tudott. XLII. 1912. G. 446. szám. A marosvásárhelyi királyi ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati bíróság itélt : A kir. ítélőtábla alperes felülvizsgálati kérelmének helyt nem ad. Indokok: Az e részben meg sem támadott, az 1893. évi XVIII. t.-c. 197. §-a értelmében tehát itt is irányadónak veendő tényállás szerint, alperes a felperes adósának: M. N.-nak a leánya és M. N. a keresetben megjelölt ingatlan tulajdonát, már felperes kereseti követelésének a keletkezése utáni időben ruházta át alperesre és ezzel a vagyonátruházással felperes elől a kielégítési alapot elvonta. Állandó birói gyakorlaton alapuló jogszabály, hogy a közel rokonok között létesült ilyen vagyonátruházás — még ha az valóban ellenérték ellenében történt is — az átruházó hitelezője irányában hatálytalan, hacsak az adós vagyonát megszerző fél, jelen esetben az alperes nem bizonyítja, miszerint az adósnak a hitelező felperes kijátszására irányuló szándékáról nem tudott. A fennforgó esetben a felebbezési bíróság tényállásként azt is megállapította, hogy alperes ezt nem bizonyította. Ezt a ténymegállapítást ugyan alperes már megtámadja, de ez a támadása azért alaptalan és az 1893. évi XVIII. t.-c. 197. §-a értelmében, a felebbezési bíróságnak ezt a ténymegállapítását is azért kellett itt is irányadóul elfogadni, mert a felebbezési bíróság által megállapított tényállás, az előbb idézett törvényszakasz szerint sikeresen csak jogszabálysértés miatt támadható meg, már pedig a felebbezési bíróság akkor, mikor az általa az 1893. évi XVIII. t.-c. 64. §-a értelmében szabadon mérlegelhető bizonyítékok szabad mérlegelésének eredményeként a megtámadott tényállást állapította meg, nem jogszabályt sértett, hanem ellenkezően jogszabályt alkalmazott. A felebbezési bíróság az Í893. évi XVIII. t.-c. 64. §-a ellenére, nem foglalkozik ugyan kifejezetten M. N. és M. J. tanuknak azzal a vallomásával, mely szerint nevezettek nem közölték a felperessel szemben fennálló tartozásukat, de ez a szabálytalanság a fennforgó esetben nem lényeges s így a felebbezési bíróság ítéletének a feloldására alapos okul azért nem szolgálhat, mert a felebbezési bíróság ítéleti indokolásának a tartalmából nyilvánvalóan kivehető, hogy a felebbezési bíróság e tanuk vallomásainak hitelt nem tulajdonított. Ezeknélfogva alperesnek ugy eljárási szabály megsértése, mint anyagjogi szabály megsértése miatt emelt felülvizsgálati panaszai alaptalanok, a felebbezési bíróságnak az alperest elmarasztaló ítélete tehát megáll. 1913. évi január hó 29. Kiskorúak képviselete. A bíróság, ha az atya és a kiskorú érdekei összeütközésben vannak, az illetékes gyámhatóságnak a gondnok kirendelése iránt saját hatáskörében tett intézkedését felül nem vizsgálhatja, hanem a kiskorúak törvényes képviselőjéül a gyámhatóság hatáskörében kirendelt gondnokot köteles elfogadni. XLIII. 1912. G. 102/5. szám. A marosvásárhelyi kir. ítélőtábla mint polgári felülvizsgálati bíróság végzett : A felebbezési bíróság ítéletét és eljárását annak kimondása mellett, hogy K. M. a kiskorú K. A., K. és Gy. törvényes képviseletére s a perbeavatkozásra jogosítva nem volt, feloldja s a fe ebbezést visszautasítja, egyszersmind K. M. felebbezőt végrehajtás terhével kötelezi, hogy felperesnek felebbezési és felülvizsgálati költséget fizessen. Indokok: Az 1877 : XX. t.-c. 30. § ának a) pontja és 32. §-ának harmadik bekezdésében foglaltak szerint abban az esetben, ha a kiskorúnak és atyjának érdekei összeütközésben vannak, a gyámhatóság részéről gondnok kirendelésének van helye s ily esetben a gondnok a kirendelés tartama alatt a kiskorút törvényesen s az érdekellentétben álló apának kizárásával képviseli. A jelenlegi perre nézve a gyámhatóság a kiskorúaknak képviseletére az apa helyébe a kirendelt gondnokot V. M.-t utasította, aki az elsőfokú bíróság előtt lefolyt eljárásban a kiskorúaknak ekként igazolt törvényes képviselője gyanánt lépett fel. A gondnoknak eme törvényes képviselete az iratoknál levő 355/1911. sz. gyámhatósági véghatározat szerint, mely 1911. szeptember 28-ról kelt mindaddig fennállott, mig e véghatározattal állásától felmentették. A jelenlegi perben tehát s nevezetesen az 1909. október 19-ikén beadott felebbezés utján K. M., mint a kiskorúaknak a perre nézve törvényes képviseletére nem jogosult, sem felebbezési, sem beavatkozási joggal nem élhetett, amint a gyámhatóság ugy a 355/911. szám alatt kelt, már fentebb emiitett, valamint a felülvizsgálati bíróságnak intézkedésére utóbb megadott 311/912. sz. alatt kelt felvilágosító határozataiban kifejezetten kiemelte, hogy az érdekelleniét miatt kirendelt gondnok a kiskorúaknak a perben való képviselete körül — gondnoki tisztének megszűntéig — a törvényes hatáskörében eljárni egyedül volt hivatva. Tekintve továbbá, hogy a gyámhatóság előtt a 311/912. sz. alatti átiratára alapul szolgáló bírósági értesítésből az is tudva volt, hogy V. M. gondnok a kiskorúak képviseletében minő perbeli nyilatkozatot tett és a képviselet kérdésében addigi intézkedésein ennek ellenére sem kivánt változtatni, vagyis V. M. gondnok képviseletének törvényes voltát ujabban is elismerte s minthogy a bíróság az illetékes gyámhatóságnak a gondnok kirendelése iránt saját hatáskörében tett intézkedését felül nem vizsgálhatja, hanem a kiskorúak törvényes képviselőjéül a gyámhalóság hatáskörében kirendelt gondnokot köteles elfogadni : nyilvánvaló, hogy a kiskorúnak apja, a gondnok ellenére az elsőbírósági ítélet ellen benyújtott beavatkozási és felebbezési kérelemmel fel nem léphetett s a felebbezési biróság az apának fellépését, a törvényes képviselőnek mellőzése miatt, a további eljárásra is alapul el nem fogadhatta volna. Ez okból kellett a fenti értelemben az 1893 : XVIII. t.-c. 204. §-ának első bekezdése, a 166. a) 8. §-nak alkalmazása mellett határozni. 1913. évi január hó 29. A törvénytelen gyermek tartása. A törvénytelen gyermek tartása iránt keresettel fellépő anya gyermeke jogát érvényesiti, még ha felperesként a vélelmezett apával szemben, maga is lép fel. Felperesnek tehát magát a kiskorú gyermeket kell venni. XLIV. 1913. G. 69/2. sz. A marosvásárhelyi kir. ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati biróság itélt :