Erdélyrészi jogi közlöny, 1913 (6. évfolyam, 3-52. szám)

1913 / 12. szám - Büntetőjog (Vámbéry Rusztem könyve. 1. füzet. Budapest 1913.) [könyvismertető]

126. oldal. Erdélyrészi .logi Közlöny 12. szám. én abban látom, hogy a kir. Kúria a félnek hivatkozása folytán, az előbbi helytelen elv applikálásától csak igy szabadulhatott. De hogy helytelenül értelmezi az optkv.-nak, a visszavásárlásra vonatkozó szakaszait, abból is kitűnik, hogy az optkv. igazi hazájában, Ausztriában is állandó birói gyakorlat, hogy a vissza vásárlási jog utólag is kiköthető. „Das Wiederkaufsrecht kann aueh nachtráglich vereinbart werden (E. 15. April 1875. Z. 3709. Slg. 5691.) Meg van engedve az utólagos kikötés a német judikaturában is (d. Bgb. 497. §). S a magyar polgári törvénykönyv tervezetének 1474. §-ához fűzött indokolásban is ki van mondva, hogy: „A szerződés, amellyel a visszavásárlási jog az eladónak biztosíttatik, rendszerint az eladáskor, az adásvételi szerződéssel egyidejűleg szokott megköttetni; ezen rendszerinti esetre való tekintettel beszél a Tervezet e jog fentartásáról. Ezzel azonban nem akarja kizárni azt, hogy e jog az eladó javára még utólag is joghatályosan megállapittathassék0. A marosvásárhelyi ítélőtábla által vallott jogi felfogás tehát a helyes, mert a jogfejlődés irányzata is az. Állandóan követett birói gyakorlat szerint az úrbéri birtokrendezési pereknek is az elbirtoklást félbeszakító hatálya lévén, az úrbéri elkülönítési per előtti birtoklás a birtokszabályozási eljárás eredményével szemben az elbirtoklásnál tekintetbe nem vehető, miután az úrbéri szabályozással az azelőtti birtokállapot megszűnik s ahelyett az úrbéri birtokszabályozás utáni uj állapot lép hatályba. (Kolozsvári Ítélőtábla 1911. G. 366. J. T. 29., 1912. G. 215. J. T. 147.) Különös, de a gyakorlatban a cupida legum iuventus — ezt a teljesen megérthető birói gyakorlatot — teljesen helytelenül fogta fel és a birtokszabályozás ezen nemét összetéveszti a rendes tagosítással és az amarra applikálható szabályt emerre is applikálhatónak tartja. Persze ez aztán való:ágos igazságtalanságokra vezet. Pedig a dolog egyszerű, csak a legisratiót kell felfogni. A rendes tagosításnál — amelynél nem történik birtokszabályozás — azt mondani, hogy az — ha a tényleges állapot nem változik is — az elbirtoklás megszakítására vezet — jogi képtelenség. Hiszen a birtoklás a tagosítás dacára sem szakadt meg. Az elbirtokló tovább birja a tagosítás alatti ingatlannak egyenértékét. Ha pedig az elbirtokló a tagosítás előtti birtokbaadásig már befejezte az elbirtoklást, annak dacára, hogy helytelen eljárás folytán az elbirtokolt ingatlan egyenértéke a telekkönyvi tulajdonos birtokába adatott — az elbirtokló, ha egyébként az optkv. 1500. §-ának előfeltételei meg vannak — ellene keresettel sikeresen felléphet, mert ha az elbirtokló a tagosítás előtti ingatlant már megszerezte, a telekkönyvi tulajdonos olyanért, amije neki már nem volt, egyenértéket — olyant, amilyenhez joga lenne — szintén nem kaphat. A tagositási eljárás folyamán elkövetett szabálysértések, nevezetesen a működő mérnöknek a kiosztási munkálatok elkészítése körüli szabálytalan elíárása, csakis a tagositási eljárás folyamán s az e tekintetben fennálló különös jogszabályok értelmében történhetik. (Kolozsvári ítélőtábla 1912. G. 259. J. T. 143., Mv. ítélőtábla XCIII. 1912. G. 95.) A társtulajdonos, ha tulajdonjutaljkának megfelelő mérvben ingatlanát nem használhatja, jogosult a használatot és birtokot elvonó alperesekkel szemben önállóan a közös birtokba bebocsátását birói uton kiigényelni és evégből nem köteles közösség megszüntetési pert lejáratni. (Kolozsvári Ítélőtábla 1912. G. 171. J. T. 117.) A. térhaszonélvezet törlése iránti kereset. Ennek a kereseti kérelemnek érdemleges elbírálásához azonban e jogviszony jogi természetéből kifolyóan s az e részben képződött törvénykezési joggyakorlat értelmében szükséges, hogy felperes mindazokat a személyeket perbevonja, akik a telekkönyvben a megtámadott haszonélvezeti tulajdonra nyilvánkönyvi jogokat szereztek és az ingatlanok birtoka iránt is támasztott kérelem elbírálásához is szükséges az, hogy az ingatlanokat netán telekkönyvön kivül birtokban tartók szintén perben álljanak. (Mv. ítélőtábla 1911. G 260. .1. T. L.) Tulajdoni keresettel szemben az optkv. 375. §-án alapuló az a védekezés, hogy alperes a dolgot más nevében birja, csak abban az esetben alkalmazható, ha magának a tulajdonjog tárgyának birtokát is követelik, de nem akkor, hogyha az alperes által beszedett haszon képezi a per tárgyát. (Mv. ítélőtábla 1911 G. 320. J. T. LV.) 2. Zálogjog. Az optkv. 440. §-ának az állandósult birói joggyakorlat értelmében történt alkalmazása szerint pusztán annak tudata, hogy valamely ingatlan nem a nyilvánkönyvileg bejegyzett egyént illeti, a jogszerző harmadik személyt egymagában rosszhiszeművé nem teszi és igy az, aki nyilvánkönyvi tulajdonos ellen a nyilvánkönyvön kivüli elidegenítésnek tudatában zálogjogot szerez, önmagában még nem rosszhiszemű szerző. (Mv. ítélőtábla 1912. G. 307. J. T. CLVI.) A biztosíték dologi jogi létesülésének jogi természete és jogi hatálya abban áll, hogy a felperes azt kielégitési alapul vehesse az ellenében, akivel szemben ezen biztosíték adása alapjául szolgáló természetbeni szolgáltatást szerződési viszony hiánya miatt keresettel birói uton nem érvényesítheti. (Kolozsvári Ítélőtábla 1912. G. 204. J. T. 146.) 3. Szolgalmi jog. A szolgalomnak mint határozott tartalommal biró, visszavonhatatlanul átengedett jognak megállapításához a tulajdonosnak kétségtelen akaratkinvilvánitása által keletkezett szerződés szükséges (optkv. 480. §). Mv. Ítélőtábla 1911. G. 349. XXXIX. Ingatlanra vonatkozóan az optkv. 504. §-a alapján meglapított használat szolgalmi joga egyszerű megengedésen, tehát egyszerű szerződéses megállapodáson, átengedés és átvételen (optkv. 313., 863. §) is alapulhat. (Mv. Ítélőtábla 1911. G. 278. J. T. X.) A szolgalom szerezhető elbirtoklás utján is. A fennforgó esetben a bíróság azért állapítja meg az úthasználat szolgalmának megszerzését, mert az uralgó felperesi terület és a szolgáló alperesi közös birtok egymáshoz való természeti fekvéséből folyó szükségszerűség kényszere alatt szolgilomszerü használat utbirtoklás jellegével birt. S mert a felperesek a peressé tett szolgalmi jogot, a 40 évet és igy közfelfogás szerint emberemlékezetet is meghaladó időn át tartó szolqnlomszerü használattal birták. (Mv. ítélőtábla 1911. G. 271. J. T. LI.) Szükséges tehát az elbirtokláshoz a szolgalomszerü használat. A szolgalomszerü jogok gyakorlásának pusztán szívességből való megengedése valóságos szolgalmi jogot tehát meg nem alapit (optkv. 345. §). Az ilykép engedett jog gyakorlása az engedélyező fél részéről bármikor megszüntethető s a megszüntetés miatt sommás visszahelyezési keresettel élés, illetőleg a megszüntetés ellenére a joggyakorláshoz való kifejezett ragaszkodás szolaalomjogbitorlást képez, mely ellenében az optkv. 523. §-a szerinti keresetnek van helye. A puszta szívességen alapuló joggyakorlás, a jognak nem olyszerü birtoka már az optkv. 345. §-a értelmében is, mely bármily hosszú időtartamon át elbirtokláshoz vezethetne. (Mv. ítélőtábla 1911. G. 182. J. T. XVI.) — n. —?/. (Vége köv.) X Büntetőjog, X^Vambéry Rusztem könyve. I. füzet. Budapest, 1913.) Irta: Dr. Irk Albert. Nagy és értékes irodalmi múlt után érkezett el Vámbéry a tankönyvirás állomásához. Legelső munkái mint a kiminológia megértő bivét és a kriminálpolitika lelkes előharcosát tették a magyar büntetőjogi irodalomban ismertté. De amint a kriminológia szükségkép vezet el a dogmatikahoz, ugy ez utóbbi megtermékenyülése főleg azon irók működésének eredője, leik magukat a kriminológián átküzdötték. És Vámbéry ez utóbbiak sorából való. S ha más semmi egyéb nem .igazolná" a legújabb magyar büntetőjogi tankönyvet, ugy e tény már egymagában igen. Tankönyvről beszámolót irni azon kényes feladatok közé tartozik, hogy az ember vagy a dicséretnél, vagy a kifogásolni valók rovatánál marad. Az egészről pedig hü képet nyújtani a lehetetlenségbe ütközik. Igy ismerve szerző felfogását, inkább pár szemelvénnyel a kifogásolhatók vonzkörében fogunk időzni. Vámbéry: Büntetőjoga tárgyalási rendjében a tudományos és nem a legális rendszert követi. Hogy didaktikai szempontból melyik a helyesebb, ma már alig kétséges. De Vámbéry előszavában a tudományos rendszer mellett olyan erős védelmet vonultat fel, hogy annak a még oly erős legalistát is meg kell győznie. A munka első füzete az anyagi büntetőjog általános részét a következő részekben tárgyalja: Bevezetés (társadalomtudományi, jogbölcsészeti, történeti). A büntetőjog forrásai és azok hatálya. A bűntett. A bűntett alakzatai. Vámbéry Goethe Faustjának: „Kezdetben volt a tett" bibliamagyarázatából indul ki annak felfejtésére, hogy a bűntett, mint társadalmi életjelenség a prius, a büntettél, mint jogi fogalommal szemben. Ez adja azután magyarázatát annak, hogy miért előzi meg a bűntett kriminológiai kutatása a bűntett dogmatikai vizsgálatát. Rövid pár oldalon mesteri módon adja a kriminológia dióhéját, sok helytelen szempontnak megfelelő rektifikálásával. A jogbölcsészeti résznek legérdekesebb fejezete kétségtelenül az, mely a bűntettes felelősségének alapját tár-