Erdélyrészi jogi közlöny, 1913 (6. évfolyam, 3-52. szám)

1913 / 11. szám - Az 1912. év magánjogi gyakorlata. (Az E. J. K. "Jogesetek Tára" nyomán).

JOGESETEK TÁRA A KOLOZSVÁRI ÉS MAROSVÁSÁRHELYI KIR. ÍTÉLŐTÁBLÁK ELVI JELENTŐSÉGŰ HATÁROZATAI Melléklet az Erdélyrészi Jogi Közlöny 11. számához. Kolozsvár, 1913. március 16. Jogesetek a kolozsvári kir. Ítélőtábla gyakorlatából. Rovatvezető: Dr- Költő Gábor, kir. törvsz. birú. Tartozatlan fizetés vagy jogi kényszer. A névcsere folytán árverés alá tonl ingatlannak az árverés elől leendő megmentése céljából teljesített fizetés nem minősithető az optkv. 1433. §. végfétele alá eső, tartozatlan volta dacára vissza nem követelhető fizetésnek, hanem JI ingatlanok megmentésére egyedül alkalmasnak jelentkezett módozatnak és így sikerrel felhozható jogi kényszer szülte fizetésnek. 32. 1912. G. 449/3. szám. A kolozsvári kir. Ítélőtábla mint polgári felülvizsgálati bíróság itélt : A kir. Ítélőtábla alperest felü vizsgálati kérelmével elutasítja. Indokok: A felebbezési bíróság ítéletét a S. E. 185. §. a) és c) pontja alapján alperes támadta meg felülvizsgálati kéréssel és iratellenességet is panaszol, egyfelől azért, mert a felebbezési bíróság azt állapította meg tenykép, hogy felperes az alperesnek teljesített fizetéskor kényszerhelyzetben volt, másfelől, hogy alperes nem azonos személy az alperes valódi adóssával, az anyagi jogszabálysértés pedig alperes szerint a felperes irányában történt marasztalásában fekszik. A panaszok ndm alaposak. Azoknak a körülményeknek a megállapítása, melyek között és amelyek jelenléte miatt felperes űzetett alperesnek, ténykérdés, ellenben annak megállapítása és minősítése, hogy ezek a j tények a fizetőre nézve a kényszer jogi erejével és jogi hatá- j sával birtak-e vagy sem, jogkérdést képez, iratellenesség azon- j ban csak tényállás megállapítás tekintetében panaszolható, mert j a jogi kérdés megáliapitására anyagi jogilag csak helyes vagy nem helyes, de iratellenes nem lehet; ez okból a panasznak a kényszer megáliapitására vonatkozó része e helyen az anyagi jog szempontjából biráltatott felül. A felebbezési bíróság ítéletében tényállásul nem állapi- | totta meg, hogy tehát alperes a fizetés alkalmával nem tudott arról, hogy a fizető fél (felperes) nem azonos személy az alperesnek adósával. A felebbezési biróság ugyanis azt jelentette ki ítéletében, hogy a per összes adatainak szorgos mérlegelése után a kir. járásbíróság által megállapított tényállást elfogadta. Ebben pedig a S. E. 64. §. rendelkezéseinek megtartásával tényállásul az lett megállapítva, amely tény ennélfogva a S. E. 197. §-a értelmében e helyt is irányadó: 1. hogy midőn felperes tudomására jutott annak, hogy j ingatlanaira — névcsere folytán — árverés lett elrendelve, elment alperesitett intézetbe s ott az alelnöknek előadta, hogy ő nem adós s tanácsot kér, hogy mit tegyen, nehogy ingatlanit elárverezzék, amire azt a tanácsot adták, bogy máskép nem i segíthetnek rajta, csak ha fizet, mely célból és okból aztán felperes részére egy összeg (600 korona) meg is lett szavazva az alperesi pénzintézetnél és azt mondá tanú (dr. H.) akkor felperesnek, ha alaptalanul fizetett, a pénzét a törvény visszaadja : ; 2. hogy felperes kijelentette, hogy hogy ö nem adós és csak kényszerből fizet, de a fizetett összeget alperestől vissza fogja követelni és 3. irányadó tényállás, hogy nem felperes, hanem B. Juon 1. V. Kosánka volt alperes intézetnél a kötelezett (kezes), ellenben felperesnek tartozása nem volt. Nem iratellenes ténymegállapítás ennélfogva, hanem a helyes gondolkozás utáni következtetés tehát a felebbezési biróság részéről az, amidőn azt jelentette ki Ítéletében, „hogy ezen tényállásból kitűnik, hogy az alperes pénzintézet tudomást nyert arról, hogy harmadik személv ingatlanaiból, kivel szemben kötelmi jogviszonyban nem állott, fog követelése kielégítést nyerni." Minthogy e tényállás szerint felperes alperesnél a visszakövetelési jogának kifejezett fentartásával, tehát óvás mellett fizetett, sőt alperes maga sem zárkózott el attól, figyelemmel az optkv. 870. és 55. §. tartalmára is, a kir. ítélőtábla megállapítása szerint is nem sértett meg a felebbezési biróság anyagi jogszabályt sem, amidőn felperes fizetését nem minősítette az optkv. 1432. §. végtétele alá eső, tartozatlan volta dacára vissza nem követelhető fizetésnek, hanem ép alperes tanácsára ingatlanainak megmentésére egyedül alkalmasnak jelentkezett módozatnak és igy felperes részéről alperes ellenében sikerrel felhozható jogi kényszer szülte fizetésnek, mert az optkv. 1432. §. utolsó bekezdése azon alapgondolatának feltevésére, hogy t. i. a tudva tartozatlant fizető ajándékozónak veendő, a jelen tényállás mellett egyáltalán semmi támpont nincsen és mert ily tényállás melletti fizetés visszakövetelésének jogos voltát egyáltalán nem szüntetheti meg azon perjogilag bizonytalan eshetőség, hogy felperes az öt jogositatlanul fenvegető árverést esetleg az 1881: LX. t.-cikk 168. §. vagy az optkv. 1425. §-a alapján is kikerülhette volna, már csak azért sem, mert a permenet esélyeinél fogva, a pernek ily tartalmú feltétlenül bekövetkezengö eredménve meg sem állapitható. 1913. febr. 5. " Örökösödési eljárás. Az 1715 : LXXIV., 1733 : LXX., 1791: XXII5. és XXVI. t.-cikkben szabályozott s a piae cansae fogalmi körébe eső alapítványokra csak a felügyeleti jog lévén a kormányltatóság részére fenntartva, azok az alapítólevél előzetes bemntatása s ennek a kormányhatóság részéről való jóváhagyásának igazolása nélkül is jogérvényesen létesülnek. 33. [ 'gy állás : A kir. járásbíróság, mint hagyatéki biróság a hagyatékot a dr. B. A. nevén létesítendő alapítványnak adta át és a korinányhatóságilag jóváhagyott alapítólevél bemutatásáig a hagyatéki ingók bírói letétben tartását mondotta ki. A kolozsvári kir. ítélőtábla az elsöbiróság végzésének ezt a rendelkezését aként változtatta meg, hogy a hagyatékot a ,Balázsfalván székeli) gyulafehérvér—fogarasi gör. kath. érseki káptalan" kezelése és gondozására bízott dr. fi. A.-féle alapítványnak adta át es utasította az elsöbiróságot, hogy az értékek kiutalása iránt intézkedjék. (1911. febr. 21. 3592. (1910.). A m. kir. Curia a kir. Ítélőtábla végzését helybenhagyta a következő indokokból: Az alapítványokról szóló törvényeink, jelesen az 1715 : LXXIV., 1723 : LXX., 1791 : XXI11. és XXVI. t.-c. rendelkezése szerint az iratoknál levő végrendeletben körülirt alapítvány kormányhatósági jóváhagyás nélkül létesülhet s e törvényekben az ilyen természetű alapítványokra nézve csak a főfelügyeleti jog van fenntartva. Ebben a felügyeleti hatáskörben pedig az a jog, hogy a kormányt közreműködés is illeti meg a jóváhagyás megadása által az alapítvány létesítésében, amely jóváhagyás nélkül az ilyen alapítványok nem is létesülhetnek, nemcsak benn nem foglaltatik, de a magyar alapítványi jognak hosszú történeti fejlődés folyamán kialakult rendszere, mely az 1791 : XXIII. t.-cben s az 1791 : XXVI. t.-c.-nek különösen 10. §-ában nyert